Csukamájolaj és Sabin-cseppek
Gyermek egészség és betegség az 1950-es években
Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években
11. rész
Mi, a háború után nem sokkal született gyerekek igen egészségesek voltunk. Igaz, én csípőficammal születtem, de szerencsére ezt hamar észrevették. Abban az időben sínbe és gipszbe tették a beteg babák lábát és csípőjét néhány hónapra, melynek eredményeként nekem több mint 7 évtizeden át úgy funkcionált, mint egy egészséges emberé.
Egy hétköznapi megfázással, gyomorrontással nem rohantunk orvoshoz, megvoltak a házi ápolás módszerei. Torokfájás, nátha esetén jöhetett a mézes hársfatea, a kamillás inhalálás, gyomorrontás esetén a szigorú diéta: üres főtt krumpli vagy főtt répa napokig. Legtöbbször nem is hiányoztunk az óvodából, iskolából, hacsak nem voltunk lázasok. Az általános, szinte mindenre jó gyógyszer a Kalmopyrin volt. Még egy gyógyszer maradt meg az emlékeimben a rémes íze és szaga miatt. A csukamájolaj D-vitamin pótlásra szolgált, az asztal körül kergetőztünk nagymamámmal, hogy egy kanálnyit belém tukmáljon.
Gyerekek az óvodában Forrás: Fortepan
A kötelező védőoltásoknak köszönhetően sikerült a komoly fertőző gyermekbetegségeket elkerülni. Rózsa- és bárányhímlőn, valamint mumpszon szinte mindannyian átestünk, csak a hétévesen megkapott skarlát hagyott nyomot emlékeimben, mert kórházba kerültem két hétre. Nem voltak súlyos panaszaim, csak azért különítettek el, nehogy környezetemben terjesszem a betegséget, mely súlyos szövődményeket okozhatott.
Igazi nagy veszélyt a járványos gyermekbénulás jelentett. Az 1950-es években legalább húszezer gyerek betegedett meg. Az oltóanyagot, Sabin „cseppjét” 1956 után Magyarországon is tesztelték. Többünknek vannak emlékei, hogy kockacukorra csepegtetve kaptuk és vettük be. A gyermekbénulás elleni oltás 1960-tól lett kötelező.
Gyerekbénuláson átesett gyerekek rehabilitációja Forrás: Wikimedia Commons
Tüdőszűrőbe is rendszeresen vittek bennünket. Hála a háború után jól kiépített tüdőgondozó hálózatnak és a védőoltásnak, mi már csak hallomásból ismertük a tüdőbajt (tüdőgümőkort), amely korábban népbetegségnek számított. A negyvenes évek elején egy rokonom még fiatalon elhunyt ebben a kórban.
Az iskolával fogorvosi vizsgálatra is jártunk, nagyon féltem a fúró hangjától, szerencsére nem került rá sor.
Volt egy magán gyerekorvos, akire kortársaimmal szeretettel emlékezünk vissza. Az egyik barátnőm emlékeiben úgy él a lakásán lévő rendelő előszoba-várója, hogy az ki volt tapétázva a gyerekek fényképeivel, akiket meggyógyított. Azonkívül, hogy remek orvos volt, nagyon értett a gyerekek nyelvén. Egyszer nekem adta a fa spatulát, amivel a torkomba nyúlt vizsgálatkor. Imádtam a babákkal orvososat játszani, a spatula bevonult a legfontosabb játék orvosi műszerek közé.
Fogorvosi vizsgálat Forrás: Wikipedia
Az iskolában az osztályteremben gyakran megjelent a védőnő. Ilyenkor fel kellett sorakozni és a védőnő alaposan megvizsgálta a fejünket, hogy nem vagyunk-e tetvesek. De a fülünket, nyakunkat is megnézte, hogy tiszta-e, sőt körömvizitre is sor került. Mai szemmel nézve furcsa módja volt a higiéniára való nevelésnek, de hatásosnak bizonyult. Iskolaorvosunk is volt, időnként súlyt és magasságot mért, de a védőoltásokat úgy emlékszem, hogy a gyermek poliklinikán, azaz szakrendelőben kaptuk. Szerencsére ritkán kellett orvoshoz mennem, ott mindig rémes zsúfoltság, sorbaállás volt, ahogy később a felnőtt szakrendelőben, az OTI-ban is. A rendelőből az út általában a szomszédos patikába vezetett. Szerettem a patika csendjét, jellegzetes illatát. Leginkább a nekem felírt kanalas gyógyszert vettük meg és ostyát vásároltunk nagymamám fájdalomcsillapító poraihoz.
Gyógyszertár Forrás: Fortepan
Egészséges életmódról, táplálkozásról akkoriban még nemigen hallottunk. Városi környezetben gyakran volt hiány egyes élelmiszerekből, szüleink örültek, ha legalább a hét végén került hús az asztalra. Gyalog jártunk mindenhová és már gyerekként részt kellett venni a házimunkában. A higiéniai körülmények is mások voltak, mint manapság. Bár folyóvíz a városi lakások többségében volt, de fürdőszoba csak egy részükben, a mosógépet pedig még nem ismertük. Nem fürödtünk naponta és nem rohantunk állandóan kezet mosni, mégis valamilyen természetes ellenállást fejlesztettünk ki a bacik ellen, többnyire erősek, egészségesek voltunk.
Első kép forrása: Fortepan
Cecilia
A sorozat korábbi részei:
Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években
Így vikszelték a parkettát régen
Kényelem és tiszta ruha, mosógép és centrifuga
Hetente egyszer fürödtünk, mégis tiszták voltunk
Így éltünk a politúrozott bútorok divatja idején
Gyermeküdülői emlékeim az ötvenes évekből
Matiné gyerekfilmek az ötvenes évekből
Látogass el közénk, blogunk
facebook csoportjába,
ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket.
Iratkozz fel blogunk
VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,
hogy értesülj legújabb videóinkról!
