Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években -   7. rész

Nem bővelkedtünk ruhákban azokban az időkben. Szerencsére anyukám tudott varrni,  Singer varrógépén munka után és hétvégén fáradhatatlanul varrt, hogy a család a körülményekhez képest jól öltözötten járjon és a lakás se nélkülözze az otthonossá tévő textíliákat

Mi, kisgyerekek, általában felnőtt ruhákból átalakított cuccokban jártunk. Emlékszem egy pöttyös kis kötényruhára, melynek bő szoknyája volt, a vállaknál fodrok díszítették és hátul gombolódott.  Alá fel lehetett venni kinőtt blúzokat, pulcsikat is, hisz nem látszott ki a kötény alól csak az ujja és a nyakrésze. Anyukám találékony és ügyes is volt, még rakott szoknyát is varrt nekem. Gyakran díszítette a bontott ruhákból varrt gyerekruhákat színes farkasfoggal. A mackónadrág megfelelt a mai tréning nadrágnak, csak más anyagból volt, lányok és fiúk egyaránt hordták és nyúzták elszakadásig. Utána viszont remek felmosórongy vagy padló fényesítő lett belőle.

Nagymamám kötötte a pulcsit és a sapkát, horgolta a kombinét

Nagymamám  horgolt és kötött, nemcsak pulóvert és sapkát, hanem még kombinét is. Még őrzöm azt a maradék fonalból kötött mellénykét (ha meg nem ették a molyok), melynek minden sora más színű volt, és a szélek piros fonállal voltak körbehorgolva. Amint e képeken is látható, a pici lányok divatos frizurája a kakastaréj volt. Szögegyenes hajamat a fotózáshoz még be is bodorították hajcsavaróval. Nagyobbacska kislányként hosszú hajamat reggelente  nagymama piros szalaggal copfba fonta és a végére masnit kötött.

 Anyukám varrta a pöttyös kötényruhát

A felnőtteknek sem volt tele a szekrényük ruhákkal, fehérneművel, mint manapság. Általában évekig, évtizedekig is hordtak egy-egy ruhadarabot, hacsak nem változott az alakjuk. A kötényruhát, más fazonban mint a gyerekek, a nők is szívesen viselték, általában elől gombos volt és jól lehetett variálni színes blúzokkal. Az ötvenes évek „szülötte” volt a kiskösztüm, térd alá érő, egyenes szoknya, rövid, könnyű kiskabáttal, szemben a korábbi évek férfi zakóhoz hasonló, merev kosztüm kabátjával. A kiskosztümöt kabát alá is hordták, és jó időben persze kabát nélkül. Kiskosztümöm később, gimnazistaként, nekem is volt, a hatvanas években magasnyakú pulcsival (garbóval), sállal viseltem.

Bár anyukám szinte mindent megvarrt a családnak, kabátot azért boltban vásárolt magának, és a konfekcióipar akkori slágerét, a piszkoszöld színű, esetlen lódenkabátot hordta telente, saját anyagából készült övvel és svájci sapkával vagy kendővel.

Áruházi kirakat - forrás: Fortepan

Az ötvenes években a nők már kezdtek nadrágban járni, de csak télen és csak munkában volt ez ildomos, egyébként nem illett, az akkori öltözködési normák szerint. Még a hatvanas évek elején, gimnazistaként sem volt szabad nadrágba járnunk iskolába – az igazgatónk időnként megállt a kapuban és figyelte, nehogy valaki ilyen illetlen ruhadarabban lépjen be az oktatási intézménybe. Szabadidőben, sőt iskolai kiránduláson azért már vígan viseltünk nadrágot, jó időben a térd alá érő halásznadrágot. A nők többsége azonban még mindig harisnyát hordott harisnyakötővel, vagy körgumival, ami a combon volt hivatva megtartani a harisnyát. Télen vastagabb, úgynevezett flór harisnyát (ami jól kinyúlt a térdénél, ha ültek benne), jó időben nylon harisnyát, aminek felszaladt a szeme és lehetett vinni a szemfelszedőhöz, mert nem illett leszaladt szemű harisnyában járni. A harisnyanadrág  csak  valamikor a hatvanas években jelent meg. A felfázást és megfagyást kivédendő télen a harisnya fölé bundabugyit hordtak, ami egy vastag bugyi volt, nagy hidegben a hosszúszárú, bolyhos változatát hordták a fázósak.                                         Harisnyakötő - forrás: Pixabay                           

Ami a fehérneműt illeti, a gyerekkoriakról semmi emlékem nincs (kivéve a horgolt kombinét), anyukám hosszú kombinéjára és fényes, szatén melltartójára viszont emlékszem. A fehérneműk színe leginkább rózsaszínű volt.  Emlékszem az első nagylányos ruhámra, amelyet 15 évesen az első iskolabálban hordtam. Egy külföldi csomagból származó bársony, harang alakú szoknyát anyukám rám igazított, hozzá rövid, buggyos ujjú fehér blúzt viseltem és a divatos ballerina cipőt. Anyu azt is megengedte, hogy sápadt arcomra egy kis rúzst kenjek. Talán azért is emlékszem erre a ruhámra, mert az iskolában mindig köpenyben jártunk, amit már otthon felvettünk, így szinte mindegy volt, mit viseltünk alatta. Az iskola dísztermében megtartott bálba szülői kísérettel mentem, aminek örültem, mert rémesen izgultam.

                             Gimnazistaként osztálytársaimmal az 1960-as évek elején

Nálunk, és más családokban is a lábbelik körbejártak a rokongyerekek között, ritkán kaptunk új cipőt. Télen magasszárú, fűzős cipőt viseltünk és ha havazott, hócipőt vettünk rá, mert feltehetően nem volt vízálló. Az egyik cipővásárlás emlékezetes maradt. Akkoriban jelent meg az un. ballerina cipő. Lapos sarkú, kerek orrú, könnyű, csinos kis cipő volt. Az utcában egy nagyobb lánynak volt ilyen és én sóvárogva néztem, milyen csinos volt benne. Nagyon boldog voltam, amikor végre én is egy szép, barna-drapp, műbőr ballerina cipő tulajdonosa lettem.

Gyerekek hócipőben és mackónadrágban - Forrás: Fortepan

A textíliák, bármilyen anyagból is voltak, értékesnek számítottak, életük, történetük volt. Egy ruhát akár több generáció is hordott, és átalakítással több funkciót is betölthetett a ruhától a szoknyán át a kötényig. Ha öltözéknek már nem volt jó, anyagától függően készülhetett belőle szennyes zsák, élelmiszeres zacskó (és még rengeteg más dolog), majd, ha onnan is kikopott, konyharuha, portörlő, felmosórongy, mosogatórongy szerepet kapott, vagy eltették foltnak. A szemétbe csak akkor került, ha rongyos, kimoshatatlanul piszkos lett.

Dobozok mélyén őrzök még néhány régi, becses ruhadarabot. Korábban azt gondoltam, jó lesz a lányaimnak, aztán meg, hogy lehet még belőlük csinálni valamit, ma meg már nincs szívem kidobni.  Majd utódaim döntenek a sorsukról.

 Cecilia

A sorozat korábbi részei itt olvashatók:

Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években 

Így vikszelték a parkettát régen 

Kényelem és tiszta ruha, mosógép és centrifuga

Hetente egyszer fürödtünk, mégis tiszták voltunk

Így éltünk a politúrozott bútorok divatja idején

Nyár, jégszekrény, piac

Ha tetszett a bejegyzésünk, örülünk, ha írásainkat lájkolod és megosztod, vagy továbbküldöd e-mailben.

Látogass el közénk, blogunk

 facebook csoportjába, 

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!