Így törtek be életünkbe az első háztartási gépek

Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes-hatvanas években - 3. rész

Folytatom gyerek- és ifjúkori visszaemlékezéseimet. Ebben a fejezetben arról lesz szó, hogyan jelentek meg életünkben az első háztartási gépek: a mosógép, majd a centrifuga.

A sorozat korábbi két írása itt olvasható vissza:  Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években és Így vikszelték a parkettát régen.

A kétemeletes bérháznak volt mosókonyhája az alagsorban. Bár az én gyerekkoromban már nem volt használtban, de korábban fontos háztartási helyiségnek számított. A mosókonyha téglákból kirakott tűzhelyébe óriási üst volt beépítve. A tűzhelyet fával begyújtották, az üstbe vizet öntöttek és abban főzték ki a nagyobb darab szennyest, leginkább az ágyneműt, törölközőket. Azután a ruhát kicsavarták, teknőbe, vagy lavórba  rakták, és a hátsó lépcsőn közlekedve felvitték a padlásra. A padláson a kifeszített kötelekre terítették, és ha megszáradt, leszedték és visszavitték a mosókonyhába, ahol a mángorlón kimángorolták, azaz kivasalták. Ezek a berendezések gyerekkoromban még megvoltak a mosókonyhában, s bár nem használták, de bújócskázás közben látva ezeket, elmeséltettem nagymamával, mire is voltak jók régen. A háború előtti időkben a jobb módú családokban ezt a munkát a cselédek, vagy a mosónők végezték el.

                              Mángorló - Forrás:  Wikimedia Commons

Gyerekkoromból arra emlékszem, hogy a kádba előző nap beáztatott ruhát anyukám nekivetközve, a kádba hajolva kézzel mossa, öblíti, kicsavarja, majd jó időben kiteregeti a ruhát a gangon kifeszített kötelekre, télen pedig felviszi száradni a padlásra. Mindehhez komoly fizikai erő kellett, azaz a mosás komoly fizikai munka volt. A vasalásba nagymama is besegített, ropogósra vasalva a damaszt terítőket és ágyneműt.

Külön tortúra volt a függönymosás nagytakarításkor. Akkoriban bézs színű, nehéz klöplifüggönyök voltak divatban, amelynek anyagát méterre lehetett kapni, és mivel anyukám tudott varrni, az ablakok méreteihez igazítva otthoni varrógépén megvarrta. A függöny földig ért, alján rojtok lógtak. Ennek kimosása igazi haditett volt, mert nemcsak nagyon súlyos volt, de mosás közben meg is nyúlt. Ennek elkerülésére a szárítás úgy történt, hogy miután a kiakasztott függönyből a nagyja víz lecsöpögött, még nedvesen rá kellett feszíteni egy keretre, amelyből szögek álltak ki. A keretet apukám szögelte össze a függöny méretére. A mosáskor kikeményített függönyt akkor vették le a keretről, amikor már teljesen megszáradt és így megúszták a vasalást. Már csak létrára állva fel kellett rakni fém csipeszekkel és fém karikákkal a fakarnisra. A függöny nagyon feldobta a lakást, de be is sötétített, így ha nagymama kézimunkázott, vagy anyu varrt, akkor elhúzták és csak sötétedéskor húzták vissza.

Én borzadállyal vettem részt ezekben a függönymosási és kifeszítési akciókban. Szerencsére, mire önálló lakásom lett, már megjelentek a könnyű kis nylon függönyök.

        Forrás: Pixabay

A fehérneműnket, amiből megközelítőleg sem volt annyi, mint manapság, leginkább egy-két naponta kézzel mostuk, mosószappannal és körömkefével a mosdókagylóban, előtte hasznos volt beáztatni lavórban, mert akkor nem kellett annyit dörzsölni. Az ilyen intimebb ruhadarabokat nem teregettük a gangra, hanem a kád fölött kihúzott kötélen, vagy fregolin száradtak meg.

A mosógép és centrifuga előtti időkben télen nehezen száradtak meg a ruhák. Ilyenkor az ember lánya különböző praktikákhoz folyamodott, ha másnap fel akarta venni kedvenc ruhadarabját, vagy fehérneműjét. Egy törölközőbe csavarva a víz egy részétől meg lehetett szabadulni, de még hatékonyabb volt, ha a konyhai gáztűzhely sütőjét bekapcsolva, ajtaját kinyitva annak melegénél száradt meg a ruha. Kedvenc pulóveremet és harisnyámat gyakran szárítottam ezzel a módszerrel. A jelenbe ugorva egy derűt keltő megjegyzés: amikor kiskamasz unokámat akartam megtanítani kézzel mosni, azt bizonygatta, hogy neki erre sosem lesz szüksége.

                                   Forrás: Fortepan 1964

Aztán valamikor a hatvanas évek legelején végre megjelent otthonunkban az első háztartási gép! Emlékszem, hogy szüleimmel hármasban mentünk el egy ismerőshöz, akinek már volt mosógépe és megmustráltuk, hogyan működik. Előjegyzés és hosszú várakozás után megérkezett hozzánk is egy keverőtárcsás négyszögletes, felül betölthető Hajdu márkájú mosógép. Miután használatának megtanulásához némi műszaki tudás is kellett, vasárnaponként apukám is besegített a nagymosásba. Talán az első fecskék lehettek ezek a nagymosásba besegítő férfiak, hisz korábban férfiatlan dolognak bélyegeztek mindenfajta házimunkát.

                    Forrás: retroreklam.blog.hu

Mai szemmel nézve azért még nem volt a mosás olyan komfortos, hiszen a mosnivalót továbbra is be kellett áztatni, majd a mosóvizet fazekakban meg kellett a tűzhelyen melegíteni,  a gépbe önteni, és a mosás után a mosógép kifolyócsövén leereszteni. Úgy rémlik, hogy a fürdőszobai lefolyón engedtük le a vizet, de felrémlik egy szörnyű emlékem is, már a saját lakásomból, hogy a kádhoz erősített cső mosás közben kiugrik  a kádból és elárasztja a fürdőszobát vízzel. Visszaugorva az első mosógéphez, előttem van anyukám, ahogyan egy óriási fakanállal szedi ki a mosott ruhát a mosógép forró vizéből és teszi be a fürdőkádba eresztett  hideg vízbe, ahol még öblíteni kellett, majd kicsavarni. A mosógép szappanos, forró vizében több adag ruhát is kimostak egymás után.  Apukám a kicsavarásban is segédkezett.

Kezdetben csak az ágyneműt, törölközőt, konyharuhát mostuk a mosógépben. Aztán nemsokára centrifugánk is lett és a ruha kicsavarásának nehéz műveletét is átvette egy háztartási gép. A gépbe rakáskor nagyon oda kellett figyelni a ruha egyenletes elosztására, különben a centrifuga iszonyú rázkódások közepette megindult a padlón és úgy kellett lefogni, mint egy toporzékoló gyereket. Ezek a Tégláson gyártott gépek  szinte elnyűhetetlennek számítottak, van, ahol még ma is működnek. Mosópor azokban az időkben még nem létezett, úgynevezett szappanpelyhet tettek a mosógépbe, ami a mosószappannak volt egy darabos változata.

Az ötvenes években a nők tömeges munkába állásával kevesebb idő maradt a háztartásra, ami azért továbbra is az asszonyok dolga maradt. Az első háztartási gépek, a mosógép és a centrifuga megjelenése forradalmasította az egyik legnehezebb házimunkát, a mosást. Ahogy a korabeli plakát hirdette: Kényelem és tiszta ruha, mosógép és centrifuga.

  Cecilia