Zene, ritmus, tánc, fiatalság
Emlékek a 60-as, 70-es évekből
Sosem voltam a parkett ördöge, mégis nosztalgikusan gondolok (berozsdásodott izületeimmel) fiatalkorom zenés, táncos helyeire, alkalmaira. Hiszen a zene és ritmus lényem egyik meghatározó eleme. A zenés, táncos helyek palettája elég színes volt a 60-70-80-as években. A gimnáziumi táncos délutánok, iskolabálok, majd a szalagavató bál után az egyetemi klub, a zenés presszók, bárok és farsangkor a bálok nyújtottak lehetőséget, hogy partnereink jól megforgassanak bennünket, vagy netán közelebb kerüljünk a másik nemhez.
Első táncélményem elsős gimnazistaként a tánciskola volt, ahol Kati néni zongorakísérete mellett tanultuk a tangó, keringő, csa-csa-csa alaplépéseit - szigorúan egyenruhában-, a fiúk öltönyben és kizárólag körben sorakozva.
Mennyivel felszabadultabbak voltunk, amikor 16 évesen a rock and roll mellett divatba jött a twist-őrület. Micsoda vidámsággal tapostuk a parkettet Chubby Checker: „Let’s twist again”, vagy a későbbiekben a Hungária: „Casino twist” című számaira.
Az iskolán kívül is voltak tánclehetőségek, pl. a híres szegedi Kristály zenekar bulijain, vagy nyaranta a Vigadó kerthelyiségében. Az említett zenekar ikonikus száma volt a Villon ballada, ami a 60-as években a szegedi fiatalok himnusza volt, a zenéjét Molnár Gyula szerezte, szövegírója Boncz Géza volt, aki sajnos már az égieknek írja dalait.
A boldog diákévek utolsó bálján, a szalagavatón anyáink, mint gardedámok vizslató, de büszke tekintetétől kísérve lejtettük táncainkat, természetesen egyenruhában. Hol voltak akkor még a mai habos-babos, szinte menyasszonyi ruhák?!
Aztán eljött az érettségi bankett városunk elegáns szállodájának bárjában, ahol keserédes búcsút mondtunk egymásnak, gondtalan éveinknek. Szépek voltunk, karcsúak, és tele várakozással az eljövendő életünk felé.
Érettségi után dolgozni kezdtem, sajnos nem volt részem az egyetemi ifjúság közegében, de néha bejutottam az egyetemi klub diszkójába barátok révén. Emellett hangulatosak voltak a zenés presszók, nyáron a kerthelyiségek, amelyek ötórai tea néven tartották táncos estjeiket.
Egy ilyen alkalommal ismertem meg a nagy Őt, elég érdekes módon. A bátyjával volt második randevúm, amelyre elhozta az öccsét városunk egyik zenés éttermébe –szerencsére-! Ugyanis nem volt kérdés, hogy melyikük az igazi számomra.
Egy iskolai bálon a férjemmel
Akkor még nem volt olyan harsogó a zene, így a tánc mellett és közben beszélgetni is tudtunk. A következő randink már a jövendőbelivel, egy másik zenés, táncos helyen történt, amit egy séta követett a Tisza-parton, 3 hónap után pedig az esküvőnk.
A tánc később sem maradt ki az életünkből, mivel ő tanár volt, iskolájának néhány szalagavató bálján, pedagógus bálakon, vagy baráti társasággal más farsangi bálon is részt vettünk.
Sajnos az utolsó táncát nem nekem ajándékozta. Osztályának érettségi bankettje után gépkocsi balesetet szenvedett, aminek következtében 4 nap múlva, 8 évi házasság után itt hagyott bennünket 7 éves kislányommal. Táncainkat, vidám éveinket soha nem feledem.
A kiemelt kép: Tánciskola, forrás: Fortepan
Annaróza
Egyetemi pinceklub és Várklub
Az Egyetem D épülete a pinceklubbal 2023-ban
Nem tudtam fölidézni, hogy kerültünk a barátnőimmel a budapesti Állatorvosi Egyetem Pinceklubjába, de a férjem úgy emlékszik, azért mehettünk oda táncolni, mert segítettünk a helyet szenespincéből klubhelyiséggé alakítani. Valóban, olvasom az interneten, hogy az akkori Rektori Épület alatti szenespincét 1967 őszén kezdték el társadalmi munkában ifjúsági klubbá átépíteni, a megvalósításba a Felsőfokú Külkereskedelmi Szakiskola lányhallgatói, vagyis mi is bekapcsolódtunk.
Szívesen fogadtak minket, hiszen akkoriban az Egyetemen a lányhallgatók aránya alig érte el a 10%-ot. A klub 1968 májusában nyitott meg, gyakran jártam oda a későbbi férjemmel is, táncolni és – jellemző módon – kártyázni. Az se lehet véletlen, hogy éppen egy kártyázós fénykép maradt meg.
1969. A kép közepén vagyok a kártyalapokkal, a bal sarokban a barátnőim figyelnek. A kártyapartnerek kiléte rejtély.
Egy fiú néhányszor elvitt a Várklubba is. Ennek a helynek azért volt Várklub a neve, mert a budai Várban volt a Szentháromság téren, a BME Schönherz Kollégiumában. Nagyon népszerű és rangos hely volt: azt hiszem egyszer az Illés zenekart, egy másik alkalommal az Echo nevű zenekart hallhattam a tágas díszteremben, de nemcsak koncertek voltak, táncolhattunk is.
Az 1904-ben emelt neogótikus épület eredetileg a Pénzügyminisztériumé volt. Az épület oldalhomlokzatán a kollégiumnak emléktáblája is van.
Az egyetemi épület-kép forrása: Wikimedia Commons, a többi kép saját felvétel.
Lujza
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
