Így vikszelték a parkettát régen
Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években 2. rész
Tango paszta és kefe
Folytatom gyermek-és ifjúkori emlékeim leírását. Aki kíváncsi az első részre, ide kattintva visszaolvashatja.
A szobák parkettásak voltak, dióbarna színű tölgyfából, hagyományos dupla, halszálkás alakzatba lerakva. Ahhoz, hogy szép legyen a parketta, folyamatosan ápolni kellett, ez volt a lakás egyik legfőbb ékessége. Időnként a parkettát felsúrolták. Ehhez vizet és gyökérkefét használtak, de vigyázni kellett, nehogy a fa túl sok vizet kapjon, mert akkor felpúposodott. A súrolást nem volt szabad túl gyakran végezni azért se, nehogy a fa kiszáradjon. Állagának megőrzésére a parkettát kenőccsel, pasztával és viasszal tartották karban. Nagytakarításkor anyukám elővette a Tango nevű padlóápolószert, egy rongyra vékony rétegben felvitte a pasztát, négykézlábra ereszkedett, (a térdei alá vastagabb rongyot tett), és szép egyenletesen bekente – úgy mondták: beeresztette – a padlót. Ha megszáradt, jött a fényesítés. Ehhez speciális, pánttal, mezítelen lábra erősíthető kefét használtak. A parkettát szál irányában kellett lábbal kefélni, oda-vissza csuszorászva rajta- tangószerű lépéseket téve (innen kapta a padlóápoló szer is a nevét), – de csak az elülső lábbal, míg a hátsó láb alatt egy rongy volt, amely ugyancsak fényesítette a padlót.
Padlófényesító szer hírdetése Forrás: hu.museum-digital.org
Emlékeimben él egy sárga színű, nagy darab mosószappanra emlékeztető viasz is, amivel annak a bizonyos padlókefének a sörtéit jól be kellett dörgölni, és utána jöhetett a tangózó fényesítés. Úgy gondolom, hogy a beeresztések közti időszakokban folyhatott ez a kisebb munkával járó viaszolás, azaz vikszelés, és gyanítom, hogy ez a szó az angol vax, azaz viasz szóból ered. Aki amúgy is szeretett táncolni, talán szívesebben végezte ezt a házimunkát, mint anyukám, aki kifejezetten nem szeretett, ellenben szerette, ha a lakás csillog-villog, így zokszó nélkül csinálta, miközben bekapcsolta a rádiót, és lehetőleg zenét hallgatott. Most is előttem van, ahogy a feje tetején megkötött fejkendőben, feltűrt szoknyában, nyitott ablaknál dudorászva "tangózik".
Két nagyméretű szoba és egy hosszú előszoba kifényesítése nem kis munka volt, jóllehet kívülről nézve kellemes táncikálásnak tűnt. Aztán később megjelent az elektromos padlófényesítő gép, amit alkalmakra lehetett kölcsönözni és lassan kiszorította a lábbal vikszolást. (A padlóápolószer hírdetések a második világháború előtti időkből valók.)
Forrás: hu.museum-digital.org
A parkettát időnként le is csiszolták, aztán pedig belakkozták, hogy még csillogóbb legyen. Nálunk egyikre sem került sor, mert a mindennapos portalanítással és évszakonkénti beeresztéssel és vixeléssel sikerült több évtizeden át viszonylag jó állapotban megőrizni. Igaz, a fa a gondos ápolás ellenére is kiszáradt és a csíkok közötti rés egyre nagyobb lett. Gyerekként nagyon szerettem kásagyöngyöt cérnára fűzni. Ahogy ez gyerekeknél előfordul, a pléh gyöngyös doboz időnként a padlóra borult és az ici-pici gyöngyök egy része a parketta réseibe gurult. Jó játék volt aztán négykézlábra ereszkedve, kézben egy gombostűvel kihalászni a gyöngyöcskéket a résekből. Az ember gyereke nem úszta meg a térdébe fúródó egy-két szálka nélkül.
Forrás: 1958 Fortepan
A napi takarítást nagyikám végezte, míg anyukám dolgozott, illetve én is besegítettem. A napi takarítás abból állt, hogy portörlővel letöröltük a bútorokat, és a vitrinen kívül lévő nippeket és vázákat. A magasabb szekrényrészeket és a képeket, valamint az ajtókat és ablakkereteket tollsöprűvel portalanítottuk. A szőnyegek közötti parketta részeket egy partvisra tett ronggyal töröltük fel. A mellékhelyiségekben kőpadló volt, azt az ebéd utáni mosogatást követően kellett felseperni, majd felmosni. De nem ám rúdra erősített felmosóval, hanem ronggyal, négykézlábra ereszkedve, a sarkokba is benyúlva. Ettől aztán kinyúlt az ember dereka. Ha esett, ha fújt, ezeket a takarítási műveleteket naponta el kellett végzeni.
