2019. nov 06.

Így vikszelték a parkettát régen

írta: S. Cecilia
Így vikszelték a parkettát régen

Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években 2. rész

tangó-paszta.jpg Tango paszta és kefe

Folytatom gyermek-és ifjúkori emlékeim leírását. Aki kíváncsi az első részre, ide kattintva visszaolvashatja.

A szobák parkettásak voltak, dióbarna színű tölgyfából, hagyományos dupla, halszálkás alakzatba lerakva. Ahhoz, hogy szép legyen a parketta, folyamatosan ápolni kellett, ez volt a lakás egyik legfőbb ékessége.  Időnként a parkettát felsúrolták. Ehhez vizet és gyökérkefét használtak, de vigyázni kellett, nehogy a fa túl sok vizet kapjon, mert akkor felpúposodott. A súrolást nem volt szabad túl gyakran végezni azért se, nehogy a fa kiszáradjon. Állagának megőrzésére a parkettát kenőccsel, pasztával  és viasszal tartották karban. Nagytakarításkor anyukám elővette a Tango nevű padlóápolószert, egy rongyra vékony rétegben felvitte a pasztát, négykézlábra ereszkedett, (a térdei alá vastagabb rongyot tett), és szép egyenletesen bekente – úgy mondták: beeresztette – a padlót. Ha megszáradt, jött a fényesítés. Ehhez speciális, pánttal, mezítelen lábra erősíthető kefét használtak. A parkettát szál irányában kellett lábbal kefélni, oda-vissza csuszorászva rajta- tangószerű lépéseket téve (innen kapta a padlóápoló szer is a nevét),  – de csak az elülső lábbal, míg a hátsó láb alatt egy rongy volt, amely ugyancsak fényesítette a padlót.

Padl__viasz.jpg              Padlófényesító szer hírdetése      Forrás: hu.museum-digital.org

 

Emlékeimben él egy sárga színű, nagy darab mosószappanra emlékeztető viasz is, amivel annak a bizonyos padlókefének a sörtéit jól be kellett dörgölni, és utána jöhetett a tangózó fényesítés. Úgy gondolom, hogy a beeresztések közti időszakokban folyhatott ez a kisebb munkával járó viaszolás, azaz vikszelés, és gyanítom, hogy ez a szó az angol vax, azaz viasz szóból ered.  Aki amúgy is szeretett táncolni, talán szívesebben végezte ezt a házimunkát, mint anyukám, aki kifejezetten nem szeretett, ellenben szerette, ha a lakás csillog-villog, így zokszó nélkül csinálta, miközben bekapcsolta a rádiót, és lehetőleg zenét hallgatott. Most is előttem van, ahogy a feje tetején megkötött fejkendőben, feltűrt szoknyában, nyitott ablaknál dudorászva "tangózik".

Két nagyméretű szoba és egy hosszú előszoba kifényesítése nem kis munka volt, jóllehet kívülről nézve kellemes táncikálásnak tűnt. Aztán később megjelent az elektromos padlófényesítő gép, amit alkalmakra lehetett kölcsönözni és lassan kiszorította a lábbal vikszolást. (A padlóápolószer hírdetések  a második világháború előtti időkből valók.)

tang___mont__zs3_600x531.jpg

             Forrás: hu.museum-digital.org

A parkettát időnként le is csiszolták, aztán pedig belakkozták, hogy még csillogóbb legyen. Nálunk egyikre sem került sor, mert a mindennapos portalanítással és évszakonkénti beeresztéssel és vixeléssel sikerült több évtizeden át viszonylag jó állapotban megőrizni. Igaz, a fa a gondos ápolás ellenére is kiszáradt és a csíkok közötti rés egyre nagyobb lett. Gyerekként nagyon szerettem kásagyöngyöt cérnára fűzni. Ahogy ez gyerekeknél előfordul, a pléh gyöngyös doboz időnként a padlóra borult és az ici-pici gyöngyök egy része a parketta réseibe gurult. Jó játék volt aztán négykézlábra ereszkedve, kézben egy gombostűvel kihalászni a gyöngyöcskéket a résekből. Az ember gyereke nem úszta meg a térdébe fúródó egy-két szálka nélkül.

 

enteri__r_1960_Fortepan_545x600.jpg            Forrás: 1958 Fortepan

A napi takarítást nagyikám végezte, míg anyukám dolgozott, illetve én is besegítettem. A napi takarítás abból állt, hogy portörlővel letöröltük a bútorokat, és a vitrinen kívül lévő nippeket és vázákat. A magasabb szekrényrészeket és a képeket, valamint az ajtókat és ablakkereteket tollsöprűvel portalanítottuk. A szőnyegek közötti parketta részeket egy partvisra tett ronggyal töröltük fel. A mellékhelyiségekben kőpadló volt, azt az ebéd utáni mosogatást követően kellett felseperni, majd felmosni. De nem ám rúdra erősített felmosóval, hanem ronggyal, négykézlábra ereszkedve, a sarkokba is benyúlva. Ettől aztán kinyúlt az ember dereka. Ha esett, ha fújt, ezeket a takarítási műveleteket naponta el kellett végzeni.

f__gg__ny_gaelria_600x450.jpg

 

 Klöpli függöny- Forrás: Galéria Savaria online piactér

 A lakás légtere igen nagy volt, mert a plafon legalább 4 méterre volt a padlótól, az ablakokat hosszú, nehéz klöpli függönyök borították. Az ablakok míves darabok voltak. Belül az ajtók mintájához hasonló, faberakásos borításuk volt az ablak alatti falrészen, ami nemcsak szép volt, de szigetelt is. Az ablakkeretek és az ajtók eredetileg is egy sötétebb és egy világosabb árnyalatú szürkére voltak festve olajfestékkel, és még az én gyermekkoromban is jó állapotban voltak.

A magas, dupla  ablakszárnyak fölött még félköríves, lefelé nyíló kisebb ablakok is voltak. Ezeket csak létráról lehetett elérni, s az ablakpucolás afféle akrobata mutatvánnyal ért fel. A kétlábú, magas falétra tetejére szerettem felmászni, hogy onnan pucoljam a felső ablakokat, miközben anyukám adogatta a vizes rongyot, amivel előbb lemosni, majd a gombócba gyűrt újságpapírt, amivel szárazra kellett törölni, és kifényesíteni az ablaküveget.

 kisl__ny_1958_Fortepan_600x396.jpg

       Kép forrása: Fortepan

Az ablakpucolás ily módon, sok más háztartási munkához hasonlóan komoly művelet volt, így igyekeztek megkímélni az ablakokat a nagyobb esőktől és  zivatarok esetén lehúzták a redőnyöket. Vízen, rongyon és újságpapíron kívül semmilyen szereket nem használtak, emlékeim szerint mégis ragyogott az ablak a pucolás után.

Milyen energia- és időrabló volt a házimunka akkoriban! Mennyivel könnyebb dolga van egy mai háziasszonynak a sok ügyes gép és tisztítószer, no meg a könnyebben tisztán tartható berendezés birtokában!

      -folytatás következik

  Cecilia

Szólj hozzá