John Singer Sargent, a jólét festője
Művészeti dokumentumfilm eleganciáról, természetről, szenvedésről
A filmben múzeumi kurátorok, divatszakemberek és stílusszakértők megszólalásai tárják fel a számomra eddig ismeretlen portréfestő munkásságát. A művészeti dokumentumfilmből az is kiderül, hogy mit takar a film címe: John Singer Sargent, a jólét festője. Ugyanis a bostoni Szépművészeti múzeumban és a londoni Tate Galleryben forgatott filmben szereplő főleg női, egész alakos portrék a 19. századvégi és 20. század eleji, főként észak-amerikai, és részben a francia arisztokrácia elegáns hölgytagjait ábrázolják a kor divatjának megfelelő ruhakölteményekben. A mozi széles vászna lehetőséget ad az apróbb részletek, az ecsetvonások finomsága által nyújtott műélvezetre, gyönyörködésre.
A film előzetese
Érdekes újdonság volt számomra, hogy a kiállításokon a legtöbb portré mellett azokat a ruhákat is kiállították, amelyeket a modellek viseltek. A festő döntötte el divat- és stílusszakértőkkel konzultálva, hogy portréalanyai mit viseljenek.
Megrendelőinek még a gardrobját is végignézte, hogy kiválassza a megfelelő ruhadarabot. Legtöbbször otthonukban festette meg őket, és a feszültság oldása érdekében beszélgetett velük, sőt olykor még zongorázott is nekik. Célja az arc élethű ábrázolása mellett leginkább a személyiség és lélek megmutatása volt képeivel. Attól sem riadt vissza, hogy esetleg a tökéletlenséget is megmutassa, hiszen nem mindenkinek volt szabályosan szimmetrikus az arca. Pl. a filmen láthattunk egy portrét, amelyen a hölgy egyik szeme kissé lejjebb volt, mint a másik.
A festő a műtermében - fénykép
De ki is volt Sargent? Egy rövid bepillantást nyújtok az életrajzába. Firenzében született 1856-ban, és 1925-ben, 69 éves korában hunyt el Londonban. Apja orvos, anyja művészetkedvelő és a művészetet értő hölgy volt. Első gyermekük, kislányuk 2 éves kori halála miatt az angliai Philadelphiából elköltözött a házaspár és elég sokszor váltották otthonukat. Franciaországból Németországba, majd Olaszországba, onnan a svájci hegyekbe. Végül John Firenzében látta meg a napvilágot. Egy évvel később született Mary húga, aki az édesanya nevét kapta. Az asszony nem akart visszatérni Philadelphiába, így az apa lemondott sebészi pályájáról. Szerényen éltek a megtakarításaikból. 
A festő önarcképe
Még négy gyermekük született, de közülük csak ketten élték túl a csecsemőkort. A művészetrajongó anya felfedezte fiának rajzkészségét, ezért beíratta egy német tájfestőhöz. Számos nagy mestert megismert, pl. Velencében Tintorettót, Titziánót, Michelangelót. 18 évesen a firenzei akadémián, majd Párizsban Carolus Duran portréfestőnél tanult. Mindenütt elismerik tehetségét, Párizsban megismeri az akkori művészvilág nagyjait, Degast, Rodint, Monet-t és Whistlert.
Három arab nő vizeskorsókat hordoz
A párizsi szalonban kiállítást nyithat, amely megbízásokat biztosít számára. 1879-ben Spanyolországba látogat, ahol megismeri Velasquez műveit, azonkívül a spanyol zenét és táncot, egy spanyol táncosnőt meg is fest, címe „El Jaleo”. Úti élményeinek hatására nemcsak portrékat fest, hanem tájképeket is, legtöbbször összekötve emberábrázolással. Rengeteg akvarellt festett Velencében, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában beduinokról (a „Beduinok” című akvarell), kecskepásztorokról, halászokról.
Beduinok című akvarell
Témái tehát nagyon változatosak. Köztük a legdrámaibb az 1919-ben festett 231 cm x 611 cm méretű háborús táblaképe, a „Gáztámadás sebesültjei”. Sargent 1918 júliusában utazott Henry Tonks angol festővel Franciaországba, az első világháború nyugati frontjára, és ott találkozott a sebesült, megvakult katonák szenvedésével. Döbbenetes látványt nyújt a festő mély benyomásainak képre vitele.
Gáztámadás sebesültjei
A hatalmas életmű 2000 olajfestményéből és nagyszámú akvarelljéből 50 került a filmvászonra, többek közt az első világháborús táblakép, de a legtöbb festménye portré, amelyek szemet gyönyörködtetően mutatják be a ruhák textúráját, a nehéz bársonyoktól, selymektől kezdve a leheletfinom tüllig és organzáig.
Lady Speyer
A festő nem elégedett meg a ruhák természetes esésével, hanem olykor csavart egyet a kelmén, hogy még jobban kiadja, pl. a sötét ruha rózsaszín bélését Lady Sasson potréján. Lenyűgöző a hölgy méltósága, eleganciája, és a kezek kecsességének ábrázolása. Ugyanilyen színösszeállítást láthatunk Lady Helen Vincent portréján. Nagyon bensőséges kép egy anyának és lányának ábrázolása a „Mrs Fiske Warren és lánya, Rachel” című festményén.
Mrs. Fiske Warren és a lánya
Volt azonban Sargentnek botrányt okozó festménye is: a „Madame X”, amelyet egy francia bankár amerikai feleségéről festett. A Madame Gauttreau válláról lecsúszott vállpánt akkora felháborodást váltott ki a párizsi szalon közönségéből, nem beszélve a hölgy hófehér bőréből túl sokat mutató dekoltázsról, hogy az a feleség és a festő hírnevét egyaránt tönkretette. Az eredetileg „Madame” címet ekkor változtatta a festő „Madame X”-re, az ominózus vállpántot pedig illendően a helyére festette át.
Madame X
Visszatérve a békésebb vizekre, szólok azokról a képekről, amelyeken a hangszerükkel örökítette meg modelljeit: pl. Alminát az ölében vízszintesen tartott mandolinnal, Catherine Vlastot, valamint Madame Ramont a zongoránál. Érdekes a fekete zongora fehér billentyűivel a modell fekete-fehér színű ruhájának harmonizálása, amelyet csupán a dekoltázsba és a hajba tűzött és a háttérben is látható piros rózsa színesít.
Lady Speyer pedig elképesztően gyönyörű, ahogy kiemelkedik, szinte kiviláglik a sötét háttérből királynői tartásával, karcsúságával, vakítóan fehér ruhájában.
Hölgy és gyermek alszik a csónakban fűzfák alatt
Sargent a természetben is szívesen festett nőket, férfiakat, gyermekeket egyaránt. Ilyen pl. „A reggeli séta”, „A rózsaszín ruha”, „Hölgy és gyermek alszik a csónakban a fűzfák alatt”, „Csoport-szieszta napernyőkkel”, „Édes tétlenség”, „Ambrogio Raffaele festő portréja” a havas hegyek előterében, vagy a rendkívül bájos „Szegfű, liliom, liliom, rózsa” c. festménye, amelyen a kislányok lampionokat gyújtanak a kertben.
Szegfű, liliom, liliom, rózsa
Sargent gazdag életművének csak ízelítőjét adhatom, de remélem, hogy kedvet ébresztettem alkotásainak megtekintéséhez, akár az említett filmen, akár az interneten tallózva.
A kiemelt kép: Rózsaszín ruha
Életrajzi adatok forrása: Wikimedia Commons. Képek forrása: Wikipédia és Wikimedia Commons
Annaróza
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
