Versikék, mondókák, kiszámolók az ötvenes évekből
Kiugrott a gombóc a fazékból...
A versikék, mondókák, kiszámolók legkorábbi gyermekkori emlékeink közül valók. Mint a mesék, ezek is koronként és vidékenként változnak. Vannak, amelyek tovább élnek, a mai gyerekek is ismerik, és vannak, amelyek feledésbe mentek, vagy átalakultak, máshogy mondják, játsszák. Megpróbáltunk visszanyúlni az időben és felidézni ezekből a korai emlékeinkből. Reméljük sokaknak lesz „aha!” élménye olvasásukkor.
Lujza gyűjtése:
A nagymama hangján szól hozzánk 70 éve az Ez elment vadászni mondóka szlovák változata.
Ha a felvidéki nagymama az ölébe vette az öcsémet, és azt mondta: Varila mamička kašičku, tudtuk, hogy valami nagyon jó következik, viháncolás, csiklandozás lesz a vége. A szlovák szövegből nem értettünk semmit, de sose kérdeztük meg, mit jelentenek a varázsigék:
Varila mamička kašičku.
Jednému dala na tanierik,
na mištičku,
na lyžičku,
na vidličku,
na rajniček.
A potom párala, párala, párala … pú!
Magyar fordításban:
Anya kását főzött.
Az egyiknek tett a tányérjára,
… a tálkájára,
… a kanalára,
… a villájára,
… a lábaskába…
Aztán párolta, párolta, párolta ... pú!
Megkérdeztem az öcsémet, ő is emlékszik a mondóka dallamára. Pár éve írtam itt a blogban Božena Němcová cseh írónőről, aki az 1800-as évek második felében Észak-Magyarországon gyűjtött szlovák nyelvű meséket és mondókákat. Megtaláltam az interneten, hogy 1859-ben publikálta a Varila mamička kašičkut egy cseh pedagógiai folyóiratban. Az Ez elment vadászni pedig Arany László és Gyulai Pál 1872-ben megjelent Magyar népköltési gyűjteményében szerepel. Mi így mondtuk otthon gyerekkorunkban:
Ez elment vadászni,
Ez meglőtte,
Ez hazavitte,
Ez megsütötte,
Kicsi kis huncut mind megette.
Miranda gyűjtése:
Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender.
Felmászott a fára, leesett a búzába.
Minek az a búza? Kenyeret sütni.
Minek az a kenyér? Gyermekeknek enni.
Minek az a gyermek? Óvodába járni.
Minek az az óvoda? Hogy ne legyen ostoba!
Mókuska, mókuska,
Felmászott a fára.
Leesett, leesett,
Eltörött a lába.
Doktor bácsi, ne gyógyítsa meg!
Huncut a mókus,
Újra fára megy!
Nyuszi ül a fűben,
Ülve szundikálva.
Nyuszi, talán beteg vagy,
Hogy már nem is ugorhatsz?
Nyuszi hopp, nyuszi hopp,
Máris egyet elkapott!
Hátamon a zsákom,
Zsákomban a mákom,
Mákomban a rákom,
Kirágta a zsákom,
Kihullott a mákom.
Elveszett a rákom.
Aki szánja károm,
Varrja meg a zsákom,
Szedje fel a mákom,
Keresse meg rákom!
Unoka nem oka,
Apja az oka,
Hogy a nagymamának
Lett egy unoka.
Ecc, pecc, kimehetsz!
Holnapután bejöhetsz.
Cérnára, cinegére,
Ugorj, cica, az egérre!
Fuss!
Jött egy busz,
Benne ül egy vén krampusz.
Túrós lett a pofája,
Bevitték a kórházba.
Lementem a pincébe
Vajat csipegetni.
Utánam jött édesapám
Hátba veregetni.
Nád közé bújtam,
Nádsípot fújtam,
Az én sípom így szólott:
Gi-gá-gú, te vagy az a nagyszájú!
Egy - megérett a meggy.
Kettő - csipkebokor vessző.
Három - te vagy a párom.
Négy - biz oda nem mégy.
Öt - leesett a köd.
Hat - hasad a pad.
Hét - dörög az ég.
Nyolc - üres a polc.
Kilenc - kis Ferenc.
Tíz - tiszta víz.
Ha nem tiszta, vidd vissza -
Ott a szamár, megissza.
Kiugrott gombóc a fazékból, utána a molnár fazekastul.
Stul, stul, stul, fazekastul.
Cecilia gyűjtése:
Egyenlőre (mi így mondtuk, de volt ’egy előre’ változat is)
Két kettőre
Három hatra
Hat kilencre
Üsd ki tízre
Tizenegyre
Gyertyatartó
Vaskoppantó
Egy a falra
Tíz a földre
Levegőbe.
Ez a mondókás labdajáték az egyik kedvencünk volt. Gangos házunk udvarának egy beugrójában játszottuk, ahol volt egy ablaktalan fal, amihez bátran dobálhattuk a labdát. Az ügyességi játékban a labda dobását és elkapását variáltuk sokféleképpen. Úgy szerettük játszani, hogy a labda, miután a falhoz dobtuk, essen a földre és onnan visszapattanva kaptuk el. A ’gyertyatartónál’ a labdát a levegőbe kellett feldobni, a ’tíz a földre’ pedig egymásutáni 10 földre való pattintást jelentett. A játékot egy levegőbe dobással fejeztük be. Bérházunkban elég sokáig nem volt lány játszótársam, így ha éppen nem jött át egy óvodástársam vagy unokatestvérem, magamban játszottam. Ezt a labdajátékot egyedül is remekül lehetett játszani. Ha többen játszottuk, az volt a szabály, hogy, ha az ember elvétette a dobást vagy elkapást, tovább kellett adni a labdát.
Apacuka, fundaluka,
Fundakávé, kamanduka,
Abcug, fundaluk,
Funda kávé, kamanduk.
Ezt a kiszámolót megtanítottam olasz gyerekeknek. Imádták. Olasz intonációval mondva nagyon viccesen hangzik: Áppá cukká, fundá lukká…. stb. Kérdezték, hogy mit jelent a szöveg, nem tudtam megmondani, miután magyarul nincs sok értelme. (Talán egy másik nyelvből jött? Németesen hangzik, legalábbis az abcug szó.) Két évtized múlva, amikor visszamentem abba a kis olasz faluba, még mindig mondogatták, úgy emlegették, mint magyar kiszámolós.
LUJZA, MIRANDA, CECILIA
A képeket készítette a mondókák (gyakran angol megfelelőjük) alapján a Mesterséges Intelligencia : Bing Képkészítő a Tervezőből. Szolgáltató: DALL·E 3.
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
