Forrás: regikonyvek.hu hozzájárulásával

A cseh próza szülőanyja Magyarországról is írt

Mostanában a covid kapcsán többször hallottunk a sajtóban Balassagyarmatról. Talán ezért jutott eszembe egy 1997-es történet, ami ott esett meg velem. A történet főszereplője, a cseh írónő, kerek 200 évvel ezelőtt született.

Rétságra készültünk, de az autót vezető útitársam meg akart állni Balassagyarmaton Božena Němcová cseh írónő miatt. Kicsit meglepődött azon, hogy az utas, azaz én,  tudja, kiről van szó. Az írónő ugyanis még régebbi ismerősöm, mint Hégészó (akiről itt  írtam) : alig tudtam olvasni, máris irigyeltem két évvel idősebb barátnőm mesekönyvét, A hűséges pejkót. Mondogattam magamban az író különleges hangzású nevét, és azt hiszem, ekkor jöttem rá, hogy nemcsak magyar nyelv van. Az idegen nyelv dallama elvarázsolt, érdekes, izgalmas, meg kell ismerni, gondoltam.

Kb. 40 évvel később az útitársam elmondta az autóban, hogy az írónő a XIX. század második felében hosszabb időt töltött Balassagyarmaton, a benyomásait több írásában örökítette meg.

Barbora Panklová 1820-ban született Bécsben. Nem sikerült kideríteni, hogyan lett Barborából Božena, és az is lehet, hogy a vezetékneve sem a valódi szüleire utal. 1816-ban ugyanis egy grófnő leánygyermeknek adott életet, és - bizonyos vélemények szerint - a gyermeket később a mosónőjének adta, hogy az nevelje fel.  Már 4 éves volt, mire anyakönyvezték, de erre semmi bizonyíték nincs. Ez a hiedelem annyira erős, hogy 2017-ben Boženának egy hajfürtjét genetikai vizsgálatnak vetették alá. Mindenesetre a cseh mosónő mama és az osztrák-német uradalmi kocsis papa, Johann Pankel 1824-ben összeházasodtak, Barborát pedig a nagymama nevelte fel egy alsó-csehországi faluban, cselédek és zsellérek között. 17 éves korában férjhez adták Josef Němec pénzügyőrhöz, aki 15 évvel idősebb volt nála.

Forrás: Wikimedia Commons

A házasság nem volt jó, Němec írogatott, de a felesége kezdetben németül, majd kizárólag csehül írt népmese-gyűjteményei, versei, elbeszélései, útleírásai sokkal sikeresebbek lettek. A pénzügyőrt az Osztrák-Magyar Monarchia bürokráciája újra és újra áthelyezte, így került 1850-ben Miskolcra, majd Balassagyarmatra. A felesége Prágában maradt a négy gyerekkel, de többször meglátogatta a férjét, és ilyenkor utazgatott is hazánkban. Ezekről tanúskodó művei: Magyarországi úti emlékek (1854), Egy magyar város: Gyarmat (1858) és Magyarországról (1863). Němecet 1854-ben elbocsátották Balassagyarmatról, mert 1848-as röpiratokat és Kossuth-képet találtak nála. Beteges felesége lett a családfenntartó, a főműve, Nagyanyó című könyve 1855-ben jelent meg.

Forrás: regikonyvek.hu hozzájárulásával

A könyv egyszerű, tiszta nyelvezetével, előadásmódjával azonnali sikert aratott, ami Csehországban máig tart. A cseh irodalmi nyelv megújítójának tartják, Milan Kundera „a cseh próza szülőanyjának” nevezte.

Az írónőt azonban tragédiák sorozata érte, a legidősebb fia 15 évesen meghalt, ő maga a házasságból kilépve szegényen, magányosan, valószínűleg rákban halt meg 42 évesen, 1862-ben.

Az emlékét nemcsak Csehországban, hanem Magyarországon is ápolják. Úgy tudni, Miskolcon, Balassagyarmaton emléktáblát, Harsányban emlékkövet avattak a tiszteletére.

Forrás: Palóc Múzeum hozzájárulásával

1997-ben is pontosan ezért álltunk meg Balassagyarmaton: az útitársam a Němcová halálának 100. évfordulójára, 1962-ben állított emléktáblát akarta lefényképezni a múzeum falán. Körbenéztük kívülről a múzeumot, de nem találtuk a táblát, bementünk hát, és elmondtuk, mit szeretnénk. Egy készséges munkatárs bekísért minket a kőtárba és előszedte az emléktáblát a fényképezéshez, azután visszatette a többi kő közé. A tábla azóta is a múzeum kőtárában várja jobb sorsát.

     Lujza