Végetnemérő takarítás - „eddig-eddig-vagyok” megszakításokkal
Nem tervezem. Csakúgy jön magától rohamszerű kampány módjára a ráhangolódás a nagytakarításra. Azért a tudatalattim legmélyére mégis „beépült” valami rendszer, mert március beköszöntével „kap el” ez a perdülök-fordulok takaríthatnék, koromhoz illően persze. Olyannyira perdülök-fordulok mégis, hogy mindezek láttán, velem élő nagyfiam két kezével fogja a fejét ”na, beindult anyám”-féle hanganyaggal a bajsza alatt.
Ő már tudja. Tudja, hogy akár egyetlen polcocska lerámolása előbb-utóbb a fél ház felfordításával jár nálunk. A pókhálózással kezdem, ami a négyméteres belmagasságban nem annyira vészes a hosszúnyelű pókhálózóval, csak a nyakam tekeredik ide-oda és azt megérzem... Majd a szekrénysor a következik. A szekrénysor könyvespolcain többszáz könyv. Évente egyszer, ilyenkor tavasszal, egyesével leszedegetem, ki/leporolom. Helyüket langyos, ecetes vízbe mártott, kicsavart, nedves, majd száraz ruhával áttörlöm. Időigényes a dolog. Annál is inkább, mert évről-évre, újból és újból elcsodálkozom, hogy „jé, ez a könyv is megvan, de rég olvastam, avagy: még nem is olvastam” gondolatokkal bele-beleolvasgatok. Akkor pedig annyi a takarításnak!
A nagytakarításom nem egy-két, de nem is három óra alatt teljesül, de ki az, aki kibírná, hogy egy régen kézbe vett könyvbe legalább ne lapozzon bele? A „házfelforgatás” ezennel el is indul. Mert ugye rendszerezném a könyveket (sosem sikerült eddig), ha már ott vagyok, kiveszek belőlük, mert a másik szobában, a másik könyvespolcon van a helyük. Ezáltal a másik szoba másik könyvespolca is lepakolásra kerül. Addig is, míg sor kerül a másik szoba rendbehozatalára, a kirakodott könyvek egy „semleges” helyen tartózkodnak a szobában valahol, beindítva a tuti felfordulást… A szekrénysor belső részeit kipakolva szintén langyos, ecetes vizes, nedves ruhával kitörlöm.
A „rongyok” nem bolti törlők, hanem itthon elkopott pólók, törülközők, egyebek kimosott, kivasalt, felszabdalt darabjai. Azért szeretem, mert nemcsak jó velük dolgozni, hanem mert gyakran cserélgetem, kidobom ezeket használat közben. Sokat elhasználok belőlük. A szekrények külső része már gyorsabban halad, ezt bolti, szórófejes bútortisztítóval áttörlöm. Nem szívesen „vegyszerezek”, de bizonyítottan taszítja a port a bútorzatról, így hát használom. Ez egyfajta bútorfény, aminek az „illatát” is elviselem (nyitott ablaknál). A könyvek előtt álló encsem-bencsemek is nedves áttörlés, vagy langyos fürdő után kerülnek vissza a helyükre.
Ezután jön még a szekrénysor teteje. Férjem régiség gyűjtögető életvitele jóvoltából sorakoznak itt a petróleumlámpák. Ez is „egydélelőttös” móka. Szobalétrára fel -és le, egyesével leszedni, elmosni, visszarakni. Számba véve a dolgokat, a könyvek, a lámpák, és a szekrények külseje, belseje eltart legalább három napig, de inkább tovább. A szobám egy falhossznyi részével végeztem eddig. Takarításaim ideje alatt is ugyanúgy tüzelek a cserépkályhában, főzök, mosok, vagy mint éppen most, „billentyűzöm” e sorokat.
A következő ténykedésem a szobám bútorainak tologatása, kiporszívózása, felmosása alatta, felette, előtte, mögötte, mellette, rajta… a fotelek kicincálása a folyosóra vagy az udvarra (időjárás függő a dolog) átcsutakolás végett. A fotelek kárpitjaihoz kárpittisztítót használok. Muszáj, mert éves lerakodásokat, foltokat kell feloldani, eltávolítani. Alapvető változás, hogy tavaly a megviselt fotelkárpitok alapos letisztítása után a fotelek „új ruhát kaptak”. Az interneten vásároltam rájuk huzatokat. Így a nehéz fotelek ráncigálását idén már mellőzöm. A fotelhuzatok nemcsak szépek, hanem nagyon rugalmas, jól mosható anyagból készültek, amiket bármikor le lehet húzni és géppel kimosni.
Laminált padlónkra lehetne ugyan speciális felmosót kapni, de maradtam annál, hogy langyos bő vízben kevés Flóraszeptet feloldva, nedvesen feltörlöm. Bírja a ”gyűrődést” már tizenkét éve.
Az ablakok jó nagyok, 90 évvel ezelőtti trendi méretűek. Nem találjátok ki ugye, mivel tisztítom? Langyos, ecetes vizes ronggyal átmosom az üvegeket, a keretet. Majd, itt is használok mérsékelten, boltban vásárolt, szórófejes üvegtisztítószert. Lelki szemeim előtt látom, hogy sokan, vagy jó-néhányan fejükhöz kapva mormolnak valamit, ha meghallják, hogy az ablakokat még mindig újságpapírral törlöm szárazra, csillogó-villogóra. Így láttam anno, sose fordult meg a fejemben, hogy másképp is lehetne. A nagyon sok, nagyon nagy ablakhoz nagyon sok csodakencével átitatott - pihe-puha kendőcske kellene. Marad nagyanyáink módszere, legalábbis nálam.
A nagy kedvencem a bolti tisztítók közül a szappanos fémszivacs. Minden olyan folthoz, - fürdőszobában, bárhol a házban, házon kívül, - ami erősebb lemosást igényel, ezt veszem elő.
A nagyszobám nagytakarításának leírásával nagyjából a többi szoba és lakótér takarításának módját is ecseteltem. Tényleg nem érek a végére egy idényben (kivéve az ablakokat), de folyamatosan végzem a tavaszi, őszi hónapokban a helyiségek nagytakarítását. 2-3 hétig csinálom, azután „az eddig, eddig vagyok a takarítással” érzés elmúlásával újra nekiesek egy helyiségnek (kivéve a kánikulát)… és így tovább. Marad az örök, végetnemérő takarítás az „eddig, eddig vagyok…” megszakításokkal. Nyáridőben megvisel a kánikula, és ott van a kert, az udvar, és a befőzések. A heti rendszeres takarítások mellett szóba sem jöhet nagyobb művelet.
Már beletörődtem, hogy az egész lakás sosem lesz készen egyszerre, ahogyan szeretném, csili-vili makulátlan renddel, de végzem, ahogy bírom, folyamatosan, Régiség módra.
Izzy
