A győztes bejglik – a Cukrász Ipartestület felvétele
Közben folyamatosan tájékozódtam a szállításról. Hamar kiderült, hogy a nemzetközi szállítással foglalkozó cégek olcsóbban és rövidebb határidőre vállalnak, mint a posta, ám csak az után lehet a szállítást megrendelni, ha a csomag elkészült, mert meg kell tudni adni a méreteket és a súlyt. A projekt gazdaságosnak bizonyult: a szállítási költséggel együtt is kevesebbe került, mint az amerikai üzlet bejglije.
A csomagolóanyag-gyűjteményem, saját felvétel
Az adminisztráció, papírmunka több órán keresztül tartott. Sokat tanultam, mire elkészültem vele. A legendásan bonyolult USA vízumkérelem kitöltése ehhez képest semmi. Végül délután 4 óra után sikerült befejezni, így a szállító cég már csak a következő napon jött érte. Ez is nagyon szerencsésen alakult, mert legvégül derült ki, hogy a csomagra alul és fölül rá kell tapasztani egy-egy átlátszó visszazárható műanyag tasakot. A felsőbe a kinyomtatott fuvarlevelet kellett tenni 3 példányban, harmadrét hajtva, az alsóba a papírmunka közben keletkezett proforma számlát 5 példányban, ugyancsak összehajtogatva, és az amerikai Hivatal regisztrációs papírját, egyetlen pótolhatatlan lapon.
A bejgli-projekt többedik napjának délelőttje tehát a tasakok keresgélésével telt. Az egyik papírüzletben értették, mit akarok, de még sose volt nekik ilyesmi, a másik rendelt volna 100-at, végül a postán egy kedves hölgy megkönyörült rajtam és adott ingyen két tasakot, a posta emblémájával. Jobb híján hazavittem. Kisült, hogy jó a tasakok mérete és az emblémát belül-alulra nyomtatták úgy, hogy a tasakba becsúsztatott papírok szépen letakarták. A szállító cég embere meg is dicsért a tasakok miatt, mondván, hogy „szuper” (ahelyett, hogy segítettek volna: sokat javítana a szolgáltatásukon, ha hoznák ezeket az öntapadós tasakokat, amiket kis tételben egyáltalán nem lehet kapni).
Mindez szerda délután történt, elindult a csomagunk. Péntek délután a szállító cég nyomkövető alkalmazása azt mutatta, hogy a bejgli Frankfurtban van, raktárban. Hétfő reggel még mindig Frankfurtban volt, a tranzitban, és igen, a vállalt határidőre, szerda délutánra megérkezett Los Angeles-be, a nagybátyámhoz. Éppen időben, hogy indulhasson a Budapest – Los Angeles - összehasonlító bejgli kóstoló versenyen, amire valószínűleg harmadikként az unokatestvérem is benevezi saját készítésű bejglijét. A nagybátyám máris körbe küldte a családnak a versenyfelhívást.
Lujza
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2021.12.19. 15:46:13
Az nem könnyű.
Ha nem ezt a lehetetlen fehér alapon halványszürke betűkombinációt választod, akkor még tudnék is írni erről egy nagyon vicces és egyben nagyon durva sztorit is.
Lujza65 2021.12.19. 18:49:38