Jöttek-mentek a levelek a világ minden tájáról 30 éven át

Igen, belefért az egész földgolyó. Az első boríték felnyitásával elkezdődött egy közel harminc évig tartó páratlan élménysorozat, amit nehéz lesz néhány sorban elmesélni... Az egész történet a múlt század ötvenes (!) éveinek végén indult, amikor elhatároztuk a bátyámmal, hogy megtanulunk angolul. Középiskolások lévén tanárhoz, tanfolyamra járni se pénzünk, se lehetőségünk nem volt.  Vettünk hát néhány mély lélegzetet, nyelvkönyveket, hozzá szorgalmat, kitartást. Ezekhez a hozzávalókhoz a könyveket kivéve ingyen hozzájutottunk...  Egy bizonyos szint elérése után a Világ Ifjúsága magazin kínált megoldást a továbblépésre, ugyanis megjelent néhány levelezőklub címe a hirdetések között.

Ettől kezdve már nem volt megállás!   Jöttek-mentek a levelek a világ minden tájáról. Persze az élet közbeszólt. Bátyám bevonult katonának, én pedig átvettem arra a röpke két esztendőre a levelezést.   Leszerelése után visszaadtam a levelezőtárs lányokat-fiúkat, de rájöttem, hogy ezt nem lehet csak úgy abbahagyni, így kerestem egy másik klubot.

Szerencsém volt! A klubot egy második világháborús lengyel emigráns alapította Angliában, Whitby-ben. A klub neve Friendship & Exchange (Barátság és Csere) volt, az alapító neve - Szczesnowicz - az angolok számára kiejthetetlen, így Swicz néven intézte a klub egész világot átfogó ügyeit.
                                      Csak két magyar tagja volt a klubnak, viszont több száz cím közül lehetett válogatni az összes kontinensről.
Az alap, hogy a levélbeli megkeresésre mindenki válaszol, nincs faji, vallási, társadalmi, politikai előítélet, békében akarunk minden emberrel kapcsolatot teremteni. Jöttek a levelek a világ minden tájáról, leginkább kézzel írottak, gyöngybetűkkel vagy alig kibetűzhető macskakaparással, esetleg írógéppel, kiváló, irodalmi angolsággal vagy telis-tele hibával - de kivétel nélkül mindig barátsággal, őszinte, nyílt érdeklődéssel.             

A klub nevében szereplő exchange (csere) szó egyáltalán nem volt mellékes, sőt! Minden kapcsolatban jelentős szerepet játszott a bélyegek, képeslapok, kisebb ajándéktárgyak, papírpénzek csereberéje.                                               
Először mindig a családi körülmények kerültek szóba, több levélváltás után már komolyabb témák is előjöttek: iskola, munkahely, lakás, utazás, betegség, baleset - egyszóval minden, amivel kapcsolatot, barátságot lehet kialakítani és fenntartani.
Hadd meséljek el néhány érdekességet. Amikor Mr. Vincent Swicz, a klubfőnök - azt hiszem a barátomnak tekinthettem - 1979-ben, 80 évesen nyugdíjba ment és hazaköltözött Lengyelországba, még mindketten bíztunk abban, hogy meg tudom  látogatni, de sajnos nem sikerült. Barátja, Robert Long, egy tanár Pennsylvániából, akivel talán a leghosszabb ideig leveleztem, egyszer meglátogatta őt Whitby-ben. Robert írt nekem egy képeslapot, és amikor Vincent-tel alá akarta íratni, ő is akkor írta meg a saját képeslapját nekem, így két, kölcsönös aláírással ellátott lapot tehettem el emlékbe.                                                         
Robert 26 évvel volt idősebb nálam, sokoldalas leveleket írt, örömmel vettem az ajánlatát, hogy szólítsam Bob-nak, ami tegeződést és egy mélyebb, baráti kapcsolatot jelentett. Vele próbáltuk ki a levelezés különleges fajtáját, a taped lettert, a magnószalagra mondott levelek cseréjét. Közös barátunk, Arthur Kostiha Vancouver-ből szintén sok levelet írt legalább húsz éven át, kétszer meg is látogatott, amikor cseh rokonaihoz utazott.

A dél-afrikai nyugdíjas Hugh a lelkemre kötötte, hogy ha arra járok, okvetlenül látogassam meg, az új-zélandi-holland házaspár, Keith és Helen pedig három napra vendégül láttak Rotterdamban, amikor legelső nyugati utunkat sikerült 1976-ban megszervezni.
                                                
Nemcsak Európa szinte minden országából (az akkor még szovjet tagköztársaságnak számító Észtországból és Litvániából is), de távoli, egzotikus helyekről is jöttek a levelek, képeslapok,  üdvözletek. Néhány példa: Ghana, Bermuda, Ceylon, Senegal, Singapore, Új-Zéland, Malaysia, Brazília, Omán, stb.

Rakesh orvostanhallgató volt az indiai Bhopalban, az emlékezetes vegyi katasztrófa után már nem kaptam hírt róla. A 25 éves indiai fiatalembernek, Shabbirnak saját export-import cége volt Bombay-ban. Megkért, hogy próbáljunk magyar kereskedelmi lehetőségeket keresni, persze a 70-es években ez még lehetetlen volt (így nem lettem milliomos)!              
Vidám fickó volt William Brice, a jamaicai utazó ügynök, akinek nem tudtam olyan országot említeni, ahol még ne járt volna. Három napot töltött nálunk, hogy Magyarországot is kipipálhassa. Velibor, a belgrádi tanács tagja, újságíró és riporter 115 országban járt... és mennyire irigyeltem őket!
Mint ahogy az amerikai pilótafeleséget, a csinos, fiatal Patriciát is, aki szabadjegyével beutazta a világot. Hozzánk Bécsből egy bérelt luxusautóval érkezett kétszer is. És hogy milyen az élet? Most egy arizonai kisváros szélén álló házban él magányosan, megöregedve, család és barátok nélkül. Hogy ne legyen egyedül, szilveszter éjjelén kiállt az ajtóba és kelet felé fordulva köszöntött bennünket.
           

Ilyen volt a levelezés világa röviden, dióhéjban elmesélve. Tagadhatatlan, hogy világunk azóta teljesen megváltozott. Az utazásnak már csak anyagi feltételei vannak. E-mailjeink egy pillanat alatt eljutnak bárhová és még csak az érzéseinket sem kell megfogalmaznunk, hiszen készen kapjuk az emoji-kat. És mégis, vagy talán éppen ezért, az emberi kapcsolat megtestesítője - a megtapintható levélpapír, a kézírás illata, a bélyegek, a boríték esztétikája – kétségtelenül egy sokkal magasabb szintű élményt nyújt/nyújtott művelőinek. Bízzunk abban, hogy az élet számos területén időnként megjelenő nosztalgiahullámok ide is elérnek... Sokat nyerhetnénk vele.

                             Fotók: saját felvételek

   Joe

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!