Csevej szépkorúak csúf gondjairól, vidám lélekkel
Végre újra összejöttünk
Mi szépkorúak, ücsörgünk semmitevésünk közepette. Ráérünk. Senki, semmi nem zavar. Nekünk már az idő sem pénz. Időmilliomosok lettünk. Bár, ha az idő is hasonló lábakon járna, mint mi, sokáig baktathatnánk utolsó állomásunkig.
Nem panaszkodunk azért, hogy az idő magával ragadta ifjúságunkat, szépségünket, talán még egészségünket is. Belenyugszunk. Mondják, ez így természetes. Fellebbezni sincs módunk. Éldegélünk, szerényen munkálkodunk, ha bírunk. Most a járvány enyhülésével már megpróbálunk összejönni egy kis regeneráló csevejre, eszmecserére.
Baráti társaságunk összeszokott tagjai igen hiányolták a gyakori összejöveteleket, melyek általában sokoldalúak, tartalmukban sziporkázóak, elképesztő fantáziával megtoldva azokat.
Kik a múlt esztendőt is túléltük, végre folytathatjuk találkozásainkat, bölcsebbekké váltunk az elmúlt év tanulságaival. Nem engedjük közel magunkhoz a társadalmi, politikai és gazdasági témák gondjait. Mi a természet szépségeire fókuszálunk, ami nem okoz csalódást számunkra. A nem tetsző dolgokon csak úgy átsuhanunk, mintha zökkenőmentes járművön utaznánk, netán szuperszonikus repülőn száguldanánk a kis fehér bárányfelhők között. Fájó gondolatainkon megpróbálunk akár iróniával, akár humorral túljutni.