Elbűvölő a 138 éves Operaház szépsége

Kíváncsi Régiségek lévén elhatároztuk, hogy megnézzük a korszerűsített, megszépült Operaházat. Csoportos látogatásra jelentkeztünk be, barátnőimmel csodálatosan szép időt fogtunk ki az utazásra.

Az Operaházunk, melyet 1884. szeptemberében nyitottak meg, az Andrássy út egyik, ha nem a legnagyobb ékessége. Ybl Miklós tervei alapján építették meg, és híres művészek sora segítette díszíteni, szépíteni az épületet.

Nagyon igyekezhettek, mert a megnyitóra érkezett Ferenc József császár így fakadt ki: Engedélyeztem a magyaroknak hogy építhessenek operaházat, de nem lehet nagyobb a bécsinél. De azt nem mondtam nekik, hogy szebb nem lehet. Erre megépítettek egy olyan operaházat, ami szebb a bécsinél! Lotz Károly, Than Mór, Székely Bertalan és Feszty Árpád, a kor jeles képzőművészei tudásuk legjavát adva dolgoztak az épület szépítésén, 11 hosszú év kellett hozzá mire készen lett a budapesti Operaház.

A mi csoportunkat egy kedves, fiatal lány kísérte és hívta fel figyelmünket a sok látnivalóra. A káprázatos, a nézőtér felett függő hatalmas csillárt Zellerin Mátyás tervezte. Az új, korszerű csillár mélyebbre ereszthető, ami lényegesen megkönnyíti a csillár tisztogatását, izzóinak cseréjét. Régebben csak 3 m-rel feljebb tudták csörlővel leengedni, ezért állványokról végezték a szükséges karbantartást. Ezt a csillárt, valamint a többi, aranyozással díszített lámpákat és egyéb nézőtéri díszeket 2 kg leheletfinom aranyfüsttel vonták be. 

A felújítás során a nézőtér is átalakult, sőt a zenekari árok is szélesebb lett, biztosítva ezzel a tökéletesebb zenei hangzást. A földszinti nagy nézőtér széksorai is megújultak, egy szék kb. 1 millió Ft értékű. Az egyik  legnagyobb ámulatunkat a páholyokba  szerelt kis  képernyők jelentették. Ezekkel ugyanis megoldották, hogy akik ott ülnek, saját nyelvükön követhessék az előadást, illetve az operát eredeti nyelven is élvezhessék. 

Kedves kísérőnk megmutatta a királyi páholyt, a büfét, a ruhatárakat. Külön érdekességként a dohányzó helyiséget is megnéztük, ahol a jó szimatú látogatók a régi idők dohányfüst illatát is megérezték, a füst olyannyira átjárta a nem túl nagy helyiséget. Miután a nők dohányzása is szokássá vált, a szünetekben látni sem lehetett a gomolygó füstben. A nézőteret hatalmas, vastag bársony drapériák védték a füsttől. Kimentünk a teraszra is, ahol megcsodálhattuk az épületet díszítő, zeneszerzőkről készített szobrokat.

Remélem, hogy a mellékelt fotók jól szemléltetik a girlandokkal, falikarokkal, csillárokkal, drapériákkal, festményekkel és szobrokkal díszített lépcsőházak, folyosók szépségét, gazdagságát, melyek szavakkal le nem írhatók. Jó lett volna látni pl. egy előadáspróba részletet vagy találkozni művészekkel, de tudom ezt nehezen lehetett volna megvalósítani.

Amit viszont láttunk a színpadon, a díszítők  munkája volt. Prokofjev Rómeó és Júlia című balettjéhez készítették elő a díszleteket, és a művet Seregi László koreográfiájával fogják bemutatni.  Jó volt ezt hallani, mert a Seregi által koreografált balettek a kedvenceim. 

Maradandó élményt szereztünk magunknak ezzel a látogatással, sokáig fogjuk még emlegetni a sok szépet, amit láttunk az Operaházban. Az operák rajongójaként abban reménykedem, hogy hamarosan még egy előadás megtekintésével sikerül a koronát feltennünk erre a kirándulásra.

                                                        A fotók saját felvételeink

Brigitta

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!