Salzburgi barangolások
A város, ahol minden Mozartról szól
A pandémia kitörése nagyon megváltoztatta az életemet. Én, aki évente legalább háromszor tettem hosszabb-rövidebb külföldi utazásokat, havi gyakorisággal jártam színházba, múzeumba, koncertre, egynapos kirándulásokra, valóságos otthonülő lettem. Egy évig egyáltalán nem mentem sehova, később is csak ritkán és nagy elővigyázatossággal utazgattam az országon belül. Külföld fel sem merült. Idén november elején léptem át három év után első ízben az országhatárt, de most sem merészkedtem nagyon messzire, csak ide a szomszédba, Ausztriába.
Hohensalzburg erődítmény
A születésnapomra kaptam egy nagyobb összegű utazási ajándékutalványt. Az utazási iroda ajánlatait böngészve megakadt a szemem Salzburgon. Valamikor réges-régen, úgy 55 évvel ezelőtt jártam már ott, de gyakorlatilag semmire sem emlékeztem a városból. Az utalványon szereplő összeg pont fedezte a két éjszaka szállásköltségét - vágjunk hát bele, gondoltam. Nyár vége óta tervezgettük a kirándulást lányommal és unokámmal, de sehogy sem jött össze – hol betegség, hol valami más program miatt, vagy épp nem volt hely a szálláson. Mire végre sikerült, már jócskán elromlott az időjárás, de ez sem szegte kedvünket, mert a látnivalók bőven kárpótoltak a hűvös, esős napok miatt.
Főpályaudvar Forrás: Wikimedia Commons
A Münchenig közlekedő Railjet expressz vonat öt óra alatt teszi meg az utat Budapesttől Salzburgig. Bécs után egyre dimbes-dombosabbá válik a vidék, a vonat többször halad hosszú alagutakon keresztül. Hangulatos tájakban gyönyörködhetünk az ablakból, gondosan művelt szántóföldek váltakoznak erdőkkel, legelőkkel, mesebeli kis falvakkal. Úti célunkhoz közeledve pedig már feltűnnek az Alpok hófödte csúcsai.
A Wikipédia szerint Salzburg, az azonos nevű tartomány székhelye, Ausztria legrégebbi városának tekinthető, mintegy 1300 éves múlttal rendelkezik. Ami megérkezésünk után azonnal meglepett, az a hatalmas, korszerű, modern vasútállomás volt. Nem számítottam rá, hogy egy 150 000-es lakosú városkában a bécsi Hauptbahnhoffal vetekedő pályaudvart találok, ahol minden az utasok kényelmét szolgálja: mozgólépcsők, liftek, kioszkok és egy egész bevásárlóközpont.
Állami színház
A háromnapos kirándulás gyakorlatilag két napot jelentett, péntek délutántól vasárnap délutánig. Nem sok minden fért bele ebbe a szűkre szabott időbe, de a fő nevezetességekkel sikerült megismerkednünk. Az első, már estébe hajló sétánkon elgyalogoltunk a várost kettészelő Salzach folyó partjáig, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a túlparton elterülő, a világörökség részét képező óvárosra és a fölötte magasodó várra.
A Mirabell kastély kertje Forrás: Wikipedia
Útközben több érdekes épületet láttunk: szép templomokat, egy virágmintával díszített panelházat, az Állami Színházat, Mozart lakóházát és a Mirabell-kastélyt. Utóbbinak a csodás kertjében forgatták A muzsika hangja c. film híres jelenetét, ahol Maria és a gyerekek a Do-re-mi-t éneklik.
Kilátás a várból, előtérben a Dóm és a Szent Péter Apátság
A másnapi program a Hohensalzburg vár és az óváros megtekintése volt. Európa legnagyobb, teljes épségben megmaradt erődítménye a 11. században épült, eredetileg fából. Több átalakítás után, 1500 körül nyerte el mai formáját. A masszív építmény egy meredek hegy, a Festungsberg csúcsán áll. A történészek szerint soha nem sikerült bevenni semmilyen ellenségnek. Mára megkönnyítették a látogatók dolgát: a mi siklónkhoz hasonló felvonó visz fel a várudvarba, ahonnan további rámpán és liften juthatunk fel a legmagasabb pontokra. Innen pazar, 360 fokos körpanoráma nyílik a városra és az Alpok vonulataira. A siklóra kétféle kombi-jegyet válthatunk, amelyekkel beléphetünk a belső múzeumokba is. A vállalkozó szellemű turisták természetesen gyalog is felmehetnek.
Paul Fürst, a Mozartkugel létrehozójának emlékműve
A vár lábánál áll a salzburgi székesegyház, az érseki palota és a Szent Péter-kolostor. Utóbbi kertjében egy nagyon régi temető található. Egyebek között itt nyugszik az apátság alapítója, Szent Rupert is.
Mozart csokik minden mennyiségben
A dóm előtti téren egy fura emlékműre lettünk figyelmesek, amit először nem tudtunk hova tenni. Egy férfialak áll egy hatalmas arany golyóbison. Utólag derítettük ki, hogy ez Paul Fürst cukrász szobra, aki 1890-ben feltalálta a híres Mozartkugel csokoládét. Mondanom sem kell, hogy a város, amelyet Mozartstadtként is emlegetnek, rettentően büszke híres szülöttére, a nagy zeneszerzőre. Lépten-nyomon Mozart-képek, plakátok, szobrocskák, figurák láthatók, és természetesen töméntelen édességbolt kínálja a nevezetes édesség óriási választékát.
Az óváros - balra lent Mozart szülőháza
Miután jól bevásároltunk a finomságokból, még megkerestük és kívülről megnéztük a világhírű salzburgi komponista szülőházát, majd sétálgattunk a festő ecsetjére illő óváros zegzugos utcácskáin.
A Mozart Ház múzeum
Az utolsó fél napot szántuk a Mozart ház, vagyis a zeneszerző egykori lakóházában berendezett múzeum megtekintésére. A család 1773-ban költözött az első emeleten található nyolcszobás lakásba, miután a régi már kicsinek bizonyult számukra. Wolfgang Amadeus egészen Bécsbe költözéséig, 1781-ig lakott itt. A múzeumban sok eredeti dokumentum és a családtagokat ábrázoló portré látható, valamint a zseni két hegedűje és klavikordja is. A belépéskor kapott audioguide végigvezet a tágas termeken és érdekes dolgokat mesél életükről. Mindezt zenei aláfestéssel, a mester ismert műveiből.
A múzeum belülről
Megemlíteném még, hogy Salzburgban született Herbert von Karajan karmester is. A városban 1920 óta minden nyáron – néhány háborús évet kivéve – megrendezik a Salzburgi Ünnepi Játékok elnevezésű zenei fesztivált. Jó lenne egyszer azokon is részt venni.
A megjelölteken kívül a fotók saját felvételek
Miranda
