Kirándulás az Ócsai Tájvédelmi Körzetbe
Tájház, pincesor, erődtemplom
A fővárostól mintegy 30 kilométerre, az M5-ös főútvonal mentén található a Duna–Tisza köze egykor hatalmas lápterületének (turjánnak) ez az utolsó maradványa. A Tájvédelmi Körzetet 1975-ben hozták létre az itt élő növény- és állattani ritkaságok megőrzése céljából. Az Európa-hírű természetvédelmi területen két tanösvény is működik: a Selyem-réti, ami szabadon látogatható, és a Turján, ami csak vezetővel.
A Selyem-réti tanösvény
Ha a kirándulóknak szerencséje van, olyan ritka, értékes növény- és állatfajokkal találkozhatnak itt, mint pl. a vidrafű, a magyar kőris, az illatos csengettyűvirág, az ezüstsávos szénalepke, a nagy gyékénybagoly, ami, nevével ellentétben, szintén lepke. A Madárvárta állomás pedig remek programokat szervez az érdeklődőknek: madármegfigyelést, befogást és gyűrűzést, amihez szívesen látnak egyéni és csoportos látogatókat.
A Tájvédelmi Körzet megalakításakor védelem alá helyezték az úgynevezett ócsai Öregfalut, közepén a 13. században épült Árpád-kori bazilikával. Ebből fejlődött ki a hat portából álló Ócsai Tájház, s a város látnivalóihoz tartozik még az öreghegyi pincesor is.
Mi a tájháznál kezdtük kirándulásunkat. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy Ócsa már a honfoglalás korában lakott terület volt. A várost körülölelő turján-vidékből egy homokhát emelkedik ki, amely oltalmat adott a környéken élők számára, ezért szívesen telepedtek itt meg az emberek. Eleinte főleg földműveléssel és állattartással foglalkoztak. Az életmódváltozás a 19. század végén következett be, 1885-ben ugyanis elindult a vasúti közlekedés Budapest felé. Így már be lehetett járni dolgozni a fővárosba. A lakosok közül sokan választották ezt a lehetőséget, ezzel elkezdődött a polgárosodás folyamata.
A porták megtekintésekor felhívták a figyelmünket arra, milyen közel állnak egymáshoz a házak, s milyen kicsi az udvaruk. Ez azt jelentette, hogy az állattartás kiszorult a portákról és az úgynevezett szálláskerteken kapott helyet. Vagyis a férfiak és a nagyobbacska fiúgyermekek kiköltöztek a falu végére és életvitelszerűen ott laktak, a házakban pedig az asszonyok maradtak a kisebb gyerekekkel. Ezt nevezték kétbeltelkes településrendszernek.
A nádtetős, sárból készült lakóépületek közül hármat tekintettünk meg belülről: egy módosabb gazdáét, ahol a házbeliek már bejártak a városba dolgozni, egy szegényebb asszonyét, és a Viseletek Házát.
Az első házban több dolog utalt a jobb anyagi körülményekre: a tisztaszoba, a díszes tűzhely kemence helyett, a varrógép, a kétajtós szekrény. A második a Sütőasszony Háza volt, amelyben egy pici gyermekkel élő özvegyasszony lakott. Ő természetesen nem tudott bejárni Pestre, ezért a szomszédoknak ő sütötte a kenyeret, péksüteményt – vagy pénzért, vagy terményért, baromfiért. 1910-re az ócsai sütőasszonyok fejenként 10–12 családot láttak el termékeikkel. Komoly vállalkozás volt ez, mert pl. egy napig tartott felfűteni a kemencét a sütés előtt.
Sok ismerős tárgyat fedeztem fel ebben a két épületben, amelyeket nagyszüleim és szüleim is használtak. Az udvarokon több mezőgazdasági gépet láthattunk: ekéket, vetőgépeket, boronákat, prést stb.
A Viseletek Házában megismerkedtünk a korabeli ruházkodási szokásokkal. Feltűnt, hogy a babákon jóformán csak három szín köszön vissza: a fehér, a fekete és a kék árnyalatai. Mint kiderült, a nők hétköznap kékfestőt viseltek, az ünnepi ruha viszont a lányoknak (az első gyermek születéséig a menyecskéknek is) fehér, az időseknek pedig fekete volt. Minél idősebb lett egy asszony, annál sötétebb színeket kellett hordania. (Erről rögtön anyukám és nagymamám jutott eszembe, akik szintén egy alföldi faluból származtak. Mióta az eszemet tudom, a nagymamámat csak feketében vagy maximum sötétkékben láttam, szigorúan kötényben és fejkendőben. Anyukám még 50 éves kora előtt mondogatni kezdte, hogy neki nem valók már a világos színek. (Szerencsére sikerült őt jobb belátásra bírnunk a húgommal.)
A tájházban rendszeresen tartanak kézműves foglalkozásokat, családi napokat, vásárokat, bemutatókat. Évente megrendezésre kerül a Tájházak Napja.
Ezután átsétáltunk a szomszédban levő református erődtemplomba. A román stílusú, háromhajós, kereszthajós bazilika a 13. században épült a premontrei szerzetesek számára. Eredetileg egy kolostor is állt mögötte, amelyben ispotály is működött, illetve az utazók számára „vendégszobákat” tartottak fenn, Ócsa ugyanis egy napi járásra van Pesttől.
A templom 1560-ban került az Ócsai Református Egyházközség tulajdonába és használatába. Többszöri felújításon esett át, egy ilyen alkalommal, 1902-ben bukkantak rá a főszentély freskóira, amelyeket a török megszállás alatt lemeszeltek. Sajnos csak töredékei láthatók. A bazilikát 1994-ben adták át mai, teljesen felújított állapotában. Érdekessége, hogy a román stílusjegyek mellett a gótika vonásai is megtalálhatók az épületben. Itt filmezték a Bánk bán és A katedrális egyes jeleneteit.
Nagy valószínűséggel ugyanezek a premontrei szerzetesek honosították meg Ócsa környékén a szőlőművelést. A tájházban hallottunk arról is, hogy egyes családok jó fizikai állapotban levő nagypapája az úgynevezett Öreghegyen található szőlőskertben tevékenykedett márciustól novemberig, egy siheder unoka társaságában. A gyermek mellette tanulta ki a szőlő- és bortermelés csínját-bínját. Ide is ellátogattunk, és egészen rendkívüli látványban volt részünk. Az ócsai pincesor egyedülálló mezőgazdasági műemlékegyüttes. Mintegy 100 nyeregtetős, zsúpfedeles kunyhó „guggol” a mezőn, mindegyik alatt egy-egy, a lösztalajba vájt, terjedelmes pince. Az Eklézsia pincészet jóvoltából belülről is szemügyre vehettünk egyet, amelyben kedélyes hangulatú borkóstolón vehettünk részt. Finom pogácsát kínáltak mellé, hogy jobban csússzon a bor.
Tartalmas kirándulásunkat a Selyem-réti tanösvényen tett rövid sétával zártuk.
Miranda
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
