Sci-fi a műtőben
Kis ékszert kaptam születésnapomra
77. születésnapom előtt 2 nappal kaptam egy kis „ékszert”. A koszorúerembe ültették be, kitágítva a beszűkült eret.
A beavatkozás menete olyan volt, mint egy sci-fi jelenet. A félhomályos, vacogásig hűtött műtőben csupán egy steril lepedővel nyakig letakarva feküdtem, csak a két karom lógott ki kétoldalt. A szkafanderbe öltözött műtősök és orvosok fölém hajoltak és megkezdődött a sci-fi film. A fiatal operatőr szólt, hogy egy kicsit fájni fog a szúrás és már indította is a katétert a csuklómnál az erembe, a szívem felé.
Kép forrása: Pixabay
Az óriási képernyőre néha én is odabámultam. Fekete-fehérben játszódott a sci-fi, nem voltak vérvörös jelenetek. Közben karokon kinyúló óriás átmérőjű, tejüveg lámpák köröztek fölöttem. Az operátor megtalálta a szűkületet okozó plakkot, melynek mérete – mint hangosan közölte - határértéken van, méréssel kell eldönteni, kapjak-e sztentet (az artériát kitágító kis hálót), vagy sem.
Kép forrása: Microsoft Copilot mesterséges intelligencia
Talán besegített az igenlő döntésben a belőlem kisugárzó néma óhaj is. Az operátor „rendelésére” megérkezett a megfelelő sztent a műtő másik részéből. Katétercsere után a sztent a megfelelő helyére került, és a katétert kihúzták. (Ki tudja, meddig működik majd ott a kis ékszer, hogy bőséges vérellátást biztosítson a befogadó testben a gazda-szívnek?)
A sci-fi jelenet véget ért, hálás köszönetemet remélem meghallották a „szereplők”. Hordágyon toltak ki a cselekmény helyszínéről. Lábadozásom egy kórteremben folytatódott és másnap már haza is mehettem a kis ékszeremmel.
Kép forrása: Microsoft Copilot mesterséges intelligencia
Óriási "manőver" volt a sztentelés, 30 percbe sűrítve az orvostudomány többezer év alatt felhalmozódott tudományos eredményét!
Édesapám 53 évesen halt meg. Szűkület okozta szívizomgörcs volt a halál oka. Familiáris betegség: anyai nagyapámmal 56 évesen, apai nagyanyámmal 71 éves korában végzett ugyanez a kór. Én most kaptam egy sztentet, egy sanszot a folytatásra.
Kép forrása: Pixabay
Mit is mondhatnék születésnapomon tanulságként a legutóbbi 77 évre visszatekintve? Az ember akkor kezdi el igazán értékelni és élvezni az életet, amikor már felsejlik a vége. De ameddig nem érünk a legvégére, addig ízlelgessük, keressük a szépet, a jót, a meglepetéseket. Maradjunk kíváncsiak, ameddig csak lehet!
Kiemelt kép forrása: Microsoft Copilot mesterséges intelligencia
Cecilia
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
Régiségeknek 2024.08.23. 11:10:40
Kedves Cecília! Tárgyilagos, ugyanakkor élményszerű, pontos leírást adtál arról: hogyan történik a műtét a gyakorlatban, milyen összehangoltan, gyakorlottan dolgoznak az orvosok, asszisztensek. Az évezredes tapasztalatokról, az orvosi tudásról, összehangolt csoportmunkáról is képet kaphattunk. Legfőképp pedig arról: mit érez közben az operált személy. (Emlékszem, én is nagyon fáztam a műtőben, az altatást megelőzően.)
Azért is fontos volt, hogy írj erről, mert sok-sok kortársunk, sorstársunk szorong és fél egy ilyen beavatkozástól. Hónapokon, éveken át halogatja a műtétet, inkább szenved, viseli a kényelmetlen-kellemetlen tüneteket, de nem meri vállalni a beavatkozást.
Te erőt adtál-adsz nekik is, bátorítást, pozitív példát! Indirekt módon, szellemesen, kedvesen.
Szívből gratulálok! Ildikó