EGY NAP BÉCSBEN
 |
| A kétfejű sas |
Kedvelem ezt a várost. Életem különböző állomásain fontos szerep jutott neki. Évente legalább egyszer mostanában is meglátogatom, varázsa, eleganciája mindig lenyűgöz.
 |
| A Ferstel palota udvara a Herrengassen |
Novemberi napfényben ragyogott az egykori császárváros, amikor Budapestről megérkezve leparkoltuk az autót a Schottenringen. A monarchiabeli nyelvek közé afrikaiak és ázsiaiak is keveredtek, úgy tűnik, Bécs most is szívesen fogadja magába az idegeneket.
 |
||||||
| Itt lakott Mozart 1781-ben |
A Herrengassén végigmenve megcsodáltam azokat a palotákat, amelyekben a monarchiát alkotó országok arisztokratái laktak valamikor. A szűk utcában konflisok szállították a bámészkodó turistákat. Az egyik épületen észrevettem egy táblát, mely szerint ott lakott Mozart 1781-től. Imádom, hogy itt mindig felfedez az ember valamit, amit korábban nem vett észre.
 |
| A Stephanskirchét tatarozzák |
A bécsi látogatások programja változatos, egyetlen hagyományos eleme van csupán: elfogyasztani egy jó Wiener Schnitzelt, azaz egy bécsi szeletet. A helyet már otthon kinéztük, és térképpel a kezünkben megindultunk a kiszemelt vendéglő felé. A Judenplatzon lévő hagyományos kisvendéglőben elfogyasztott bécsi szelet ízében és omlósságában nem csalódtunk, ám a helyiségben terjengő zsírszagot még a Grabenen sétálva is éreztem a kabátomon.
 |
| madár Swarovsky ékszerekkel |
Bécs pompás sétáló utcáin most is hömpölygött az elegáns tömeg, az üzletek már készülődnek az adventi vásárra. A Stephanskirchére csak messziről vetettünk egy pillantást, úgy látszik megint (vagy még mindig?) tatarozzák. A kirakatnézést ezúttal mellőztük, de muszáj volt megállni a Kartnerstrassen annál a különleges kirakatnál, ahol vízimadarak (kitömve) Swarovsky ékszerekben pompáztak.
 |
| Albertina múzeum |
Az egész város egy óriási kiállító teremnek tűnik, az egykori grandiózus császári épületek válogatott szépségű kiállításokkal csábítják a közönséget. Ezúttal az Albertinába látogattunk el (itt még sose jártam), ahová egy Picassótól Monetig című tárlat vonzott oda. Kényelmesen megnéztük az értékes gyűjteményt egy kikölcsönzött hangos idegenvezető segítségével. Az ügyes kis készülékbe csak be kellett pötyögni a kiállított festmény számát, hogy az részletes ismertetést duruzsoljon róla a fülembe.
 |
| kigyúlnak a fények |
Mire kijöttünk a múzeumból, már sötétedett és kigyúltak a város fényei. A paloták és üzletek meseszerű fénybe burkolóztak, és mintha a napközbeni tömeg is eloszlott volna. A bécsiek hazatértek vacsorázni. Szerencsére felírtuk az utca nevét, ahol leparkoltuk a kocsit, így könnyen megtaláltuk és mi is hazaindultunk. Évtizedekig úgy tűnt, az osztrák főváros fényévmilliárdokra van tőlünk, mostanság alig három órányira.
Cecilia
Anonymous 2011.11.12. 13:44:48
Stolzer Cecilia 2011.11.13. 04:25:20
Anonymous 2011.11.14. 17:54:15