Amikor a szokásos - mindig más lakásában sorra kerülő - összejövetel keretében meghívtam magamhoz barátnőimet, még szó sem volt igazi Mikiről! Egyik nap a házunk aljában lévő bolt ajtaján egy közleményre figyeltem fel, mely szerint  december 6-án 4-től 5-óráig a boltban a Mikulás várja a gyerekeket. Nosza az agyam beindult, megkértem a boltos lányt, tudakolja meg, feljönne-e a Mikulás 5 óra után hozzám. És igen, a Mikulás jött, látott, és győzött!

Mi pedig heten visítottunk, mikor  a Mikulás teljes harci díszben, a krampusz és két kismanó társaságában bejött a lakásba! Csomagokat osztottak a "hét kislánynak", akik alig hittek a szemüknek! Azt hitték, hogy már a meghívásukkor elterveztem  az egészet, pedig tényleg csak röpke ötlet volt! De jól sikerült, sokat nevettünk, emlékezetes este volt. 

A vendégségre készülődés is öröm: kitalálni, hogy mit is tegyünk a vendégek elé, minek örülnének. Most apró kis szendvics-falatkákkal indítottunk, háromféle falatka volt: kifli karikákra tettem májpástétomot, tepertőkrémet és szalámit, mindezeket gusztusosan dekorálva. A főétel pedig tojással töltött egybefasírt, ún. stefánia-szelet volt, háromhagymás krumplisalátával, végül pedig francia almatorta, az a fölfordított-kiborítós fajta. Hála Istennek a lányok rendesen ettek, imádom a jó étvágyú vendégeket!

Olyan jók ezek a barátnőkkel töltött órák, megfeledkezünk a korunkról-bajunkról-bánatunkról, csak az együttlétnek, a jó beszélgetéseknek, az eszem-iszomnak örülünk. Ezek a színfoltok magányos napjainkban... Nem szabad, hogy abbamaradjanak ezek a délutánok! A jó kis színházi esték-délutánok, a kirándulások pedig tovább erősítik az összetartozásunkat. Ilyen alkalmakkor nem érezzük a "régiségünket", elillan belőlünk az öregség-érzés!

Brigitta