Nosztalgiaút Párizsba gesztenyevirágzás idején - 2. rész
 |
| Notre Dame székesegyház |
Végigsétáltam a város közepén a hihetetlenül keskeny, mindössze néhány méter széles, de a kutyasétáltatók, a szerelmesek által mégis kedvelt Hattyúk szigetén, egészen a Mirabeau hídig, ahol a New Yorknak a franciák által adományozott Szabadság szobor replikája trónol az ide-oda kígyózó Szajna fölött.
 |
| Mirabeau híd |
Most végre eljutottam a híres párizsi bolhapiacra is, s jártam "külföldön" is, az elsősorban ázsiaiak által lakott XIII. kerületben. Érezhettem, hogy Párizsban egyre kevesebben használják a francia nyelvet. Az emberek igen jelentős része a mindennapokban arabul, vietnamiul, malgasul, örményül, törökül, bolgárul, oroszul, lengyelül, spanyolul, vagy éppen románul beszél, s csak ha muszáj, vált át franciára, már ha tud. A városban élők igen jelentős része az arab, a fekete-afrikai, a kínai, vietnami és minden más diaszpóra képviselője.
Nekem, akinek az egész élete Ázsiához kötődik, jó volt beülni az ázsiai éttermekbe, bemenni az arab és ázsiai élelmiszerboltokba, áruházakba, ahol éppúgy mint Indiában, Kínában, Vietnamban, vagy Algériában minden ottani gyümölcs, zöldség, finomság, kézműves termék, konzerv, fűszer, olcsón és nagy választékban megkapható. A 10 nap alatt jó volt végigenni a francia konyha remekeit, a csigától, a friss osztrigáig, a főtt homártól a tengeri kagylókig, s a napot friss croissant-nal és baguette-tel kezdeni.
 |
| Louvre |
Párizs sokszor a hatvanas évek végének, vagy a nyolcvanas évek végének Moszkvájára emlékeztetett a tapasztalható sorbaállással. Nemcsak a versailles-i kastélyba, a Notre Dame-ba, vagy a Louvre-ba való bejutáshoz kell többszáz méteres, vagy több km-es, hurkokat leíró kígyózó sorokba beállni a szabad ég alatt, szemerkélő esőben, vagy akár 100 km-es széllökéseknek kitéve, hanem a híres nagyáruházakban is. A világkiállításra az Eiffel toronnyal egyidőben épült Lafayette áruház, - melynek kupolája a betérő turistát ámulatba ejti, akárcsak az éjszakai, kivilágított Eiffel torony, - a hiánygazdaság idejének moszkvai GUM áruházára emlékeztet a hatalmas tömeggel, amely csak lassan araszoló előrehaladást tesz lehetővé az időszűkében sietni akaró turista számára a luxustermékekkel megrakott kis részlegek között.
 |
| Lafayette áruház |
Aztán a bejárattól beljebb jutva hirtelen vastag hurkákat leíró kígyózó sorok jelentenek újabb akadályt a továbbjutásban, vagy az esetleg ennek láttán kifelé menekülni próbáló turista számára. Az óvatlan magyart először megdöbbentheti, hogy a végeláthatatlan sorban miért kizárólag kínaiak és japánok állnak. Egy kis idő múlva azonban rájön, hogy a hosszas várakozás után a biztonsági őrök intésére az idejüket sorbaállásra nem sajnálók tizesével bejuthatnak a Vuitton táskákat, vagy más luxus márkákat árusító körbezárt részlegekbe, hogy a vásárlás örömeinek adózhassanak.
A hatalmas áruházban az eladók 99 százaléka kínai, hogy a szinte kizárólag kínai vásárlókat anyanyelvükön szolgálhassák ki. Persze a japán vásárlóval is tudnak kommunikálni, csak ezt írásban teszik, mivel a hieroglifák kiejtése a kínai és a japán nyelvben teljesen különbözik ugyan, de a jelentésük azonos. A vevők meghatározó része kínai és japán, a maradék is szinte mind külföldi. A kínai és a japán, ha eljut Párizsba, egyszerűen nem teheti meg, hogy magának és családtagjainak, barátainak ne vigyen haza Párizsban vásárolt, s ott becsomagolt luxustáskát, luxustollat, luxusrúzst, stb. Akiknek meg tömegiszonyuk lenne, vagy bezártsági fóbiájuk az áruház belsejében tapasztaltak miatt, semmi baj, a híres luxusáruház körül kint a járdán - kis sátras kioszkokban - sok mindenhez hozzájuthatnak. A Párizs szívébe eljutott turisták, ha nem ragaszkodnak feltétlenül a nagypresztizsű luxusmárkákhoz, meg a benti sorbaálláshoz, s az utcai árusoknál is vásárolhatnak, akik 100 százaléka ott is, akár bent, Kinai Népköztársaságbeli kínai lány, ahogy ez a luxusabbnál luxusabb óriási pekingi nagyáruházakban szokás. Párizsban - válság ide, válság oda -, a nagyon drága luxustermékek eladásában a kínálat egyelőre nem tud lépést tartani a kereslettel.
Külön nagy öröm volt számomra, hogy az engem helyi 'mössziőnek' néző külföldi turisták által dominált városban rendszeresen tudtam elveszett olasz, orosz, tunéziai és egyéb csoportoknak, turistáknak segíteni, hogy odataláljanak a metróhoz, hogy jó irányban folytassák az útjukat térképpel a kézben a Luxemburg kertbe, vagy az átszállásnál a metrólabirintusban a megfelelő vonathoz. Persze az is előfordult, hogy nem.
 |
| Pere Lachaise-i temető |
Egy napot töltöttünk a fővárostól 24 km-re lévő kisvárosban, Versailles-ban, ahol természetesen a palotát is megnéztük. Amikor 17 éve először jártunk ott, csak a királyi palota hatalmas parkját tudtuk megnézni, a magyar történelemben végzetesnek számító kis palotáival, a városkára nem maradt időnk, pedig megér egy-két órát bóklászni a piactéren, bájos utcácskáin.Fényképezőgépet nem vittünk magunkkal, de a sok képet, élményt a fejünkben és a szívünkben jól elraktároztuk, az ízeket pedig a szánkban érezzük bármikor, ha Párizsra gondolunk.
Mihály
Anonymous 2012.05.13. 10:39:03