A férjem négy éve, a 61. évében hunyt el, hosszú szenvedés után. 40 éves volt, amikor a szívével műtötték. Nem telt el olyan év, hogy ne feküdt volna kórházban. Sokszor volt életveszélyben, mégis váratlanul ért a halála. Fel sem tudtam fogni, nem hittem el, amikor az intenzív osztályon közölték, hogy nem tudnak segíteni, csak megkönnyíteni a távozását. Így is történt. Egész nap ültem mellette, fogtam a kezét, Ő már nem volt ébren. Kimondottan szép volt, békés az arca. "Megvárta" amíg eljöttem onnan, és másfél óra múlva hívott az orvosnő, hogy eltávozott.

Túl voltunk a temetésen, az ember szinte mindent gépiesen tesz ilyenkor, aztán jöttek a hétköznapok. A gyerekeim a saját otthonukban, szóval teljesen egyedül maradtam hirtelen. Életemben nem laktam egyedül, mindig körülvett a család. Napközben még elvoltam, intéztem a lakásügyeket, hagyatékot, stb. Amit nagyon nehezen viseltem, az a síri csend volt, ami körülvett. Aztán a fiamék hoztak két kis pintyet, és az ő mozgásuk és pittyegésük javított ezen a helyzeten.

A fiamat és a lányomat is nagyon megviselte apjuk halála. Amikor a betegsége idején a fiamék eljöttek, a férjem, aki nagyon büszke ember volt, "kihúzta" magát, és egy szóval sem panaszkodott. Amikor elmentek, szinte összeomlott. Látogatót egyáltalán nem fogadott. A lányom külföldön él, Skypeon ugyan mindig tájékoztattam, de rendszerint megszépítettem a helyzetet. Talán csak két év múlva, amikor megfestette Édesapja portréját, akkor nyugodott meg.

Sokat beszéltünk Róla, ha összejött a család. Az elvesztését úgy tudtam feldolgozni, hogy mindig úgy emlegettük, mintha ott lenne közöttünk. Nem csak a jó dolgokról emlékeztünk, nem hiszek abban, hogy halottról vagy jót, vagy semmit. Ha u.n. tapintatból nem beszélünk dolgokról, az olyan, mintha elfelejtettük volna, vagy nem is lett volna. Nem jártam minden nap a temetőbe, ma sem járok. Eddig kétszer álmodtam Vele, nem volt rossz élmény. Ilyen álmom még soha nem volt, éles, tiszta volt a kép, érthető a beszélgetés és szinte megnyugtatott. Az álmok óta nem zárkózóm el attól a nézettől, hogy a halál után még létezik valami.

A képeken látható gobelin és a horgolt terítő férjem hobbi alkotásai.

Sári