Schlossberg, Graz

Négynapos szlovéniai, buszos utunk első állomása a stájerországi főváros, Graz volt.

Új barátom, (kedves tabletem) már kapcsolatunk kezdete óta biztatgat egy könnyen elérhető csodahely, Szlovénia meglátogatására. Ajánlatát "étvágygerjesztő" fotókkal, videókkal is alátámasztotta. Végül megadtam magam, de kikötöttem, hogy el kell kísérnie. Boldogan vállalta, sőt segített utazási irodát választani, amelynek 4 napos programja egyből meggyőzött.

Az időpont is megfelelőnek ígérkezett, május 22-től 25-ig, ráadásul Pünkösd is beleesett. Ilyenkor már napos időre lehet számítani. Ehhez képest az első két napon végig esett kisebb-nagyobb mértékben. Szerencsére az előrejelzés már felkészített bennünket, úgyhogy védőruházattal megrakodva elindultunk kalandozásunkra, az ország déli részéből. Budapesten a profi szervezésnek köszönhetően percek alatt megtörtént a gyűjtőbuszok átrendeződése, leszállás, átszállás, nekünk szerencsére helyben maradás, és félóra múlva ki-ki indulhatott Európa más-más pontjaira (Lengyelország, Tirol, Németország, Olaszország, Szlovákia, Szlovénia). Magyarok! Ez a második "kalandozások kora"? :-)

a grazi Katedrális

Ezen a napon először Graz felé vitt utunk és kedves sofőrünk. A stájer fővárosban gyalogos városnézés során megtekintettük a Katedrálist, II. Ferdinánd mauzóleumát, amely a császár és felesége vörös márvány síremlékét őrzi. Az épületkomplexum magában foglalja a Szent Katalin templomot is.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy az előrejelzés tévedett, és "felhőtlen" városnézésben volt részünk, nagyot csalódik, velünk együtt. Vigasztalanul felhős, szürke égbolt alatt ernyőerdőben követtük lelkes idegenvezető-nőnket, aki rendületlenül magyarázott a fülünkbe dugott szerkentyűn (füles a becsületes neve) keresztül, hogy a távolabb lévő kedves utasok se maradjanak le egyetlen információról sem. Én viszont hiányoltam, hogy nincs még egy kezem, mert ernyőcsukás, nyitás, füldugó kiesés, majd ernyő szárába tekeredés, kibogozás, újra bedugás közben még videóztam is, illetve szerettem volna. Itthon egyik rokonomtól, aki profi kamerázó, szidást kaptam, amikor megnézte: "mi ez az ugrálás?!"

grazi sikló

A hangulatos utcácskák bejárása után tovább manővereztünk a főtéren át Graz egyik nemzeti szimbólumához, a Schlossberghez. A több, mint ezer éve a szikla kiszögellésébe épült várról kapta a város a nevét. A vár szó szláv neve gradec, innen származik a Graz elnevezés. A várat Napóleon csapatai felrobbantották, de harangtornya és óratornya ma is áll. Kedves meglepetésként a felfelé vezető 260 lépcső helyett sikló repített fel a várba, néhányunkat lefelé is. Őrizni kellett erőnket, testi épségünket a még ránk váró gyalogtúrákra. A harangtoronyhoz sétálva páratlan kilátás nyílt a Mura által kettészelt városra (Buda és Pest kicsiben).

a grazi Kunsthaus

Egy épület bontja csak meg az összhangot, a Buboréképületnek is nevezett Kunsthaus (Művészetek háza), melyet a gráziak "barátságos idegennek" titulálnak, én barátságtalan vízi lénynek nevezném. Szerencsére nem kérdeztek meg névadáskor a kedélyes helybéli emberek.
Első napunk után ázottan, de élményekben gazdagon vágtattunk buszunkon szállásunk, a bledi tó partján álló Krím szálloda felé.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192