Igazi otthont varázsoltam magamnak

Biztos ti is észreveszitek magatokon, hogy az aktív dolgozólétből kiszabadulva mennyi új irányt vesz az ember érdeklődése. A belső, lelki-szellemi megújhodásunkról már sokat olvashattatok blogunkban. Most a környezetünk, lakásunk felújításáról, korszerűsítéséről osztanám meg tapasztalataimat, élményeimet.
Általában félve kezdünk neki a nem éppen ideg- és pénztárcakímélő herce-hurcának, de a végeredmény az alkotás örömével ajándékoz meg bennünket, főleg azt az embert, aki két kezével hozza létre a változást. Sajnos én nem rendelkezem a sajátkezű megvalósítás képességével, viszont nyugdíjba vonulásom, és egy lejárt életbiztosítás révén hozzájutottam az áhított felújítás anyagi fedezetéhez. Sikerült lányom lakásában átvészelnem a teljes felújítást, de akinek nincs ilyen lehetősége, az több részletben tudja ezt megvalósítani.

Az átalakítás célja az volt, hogy régi építésű, városi bérházban lévő, nagy belmagasságú, egyetlen nagyszobámat két részre tagoljam. Az átalakítás révén boltíves, gipszkarton térelválasztóval egy nagyobb nappali és egy kisebb hálófülke részre osztottam a teret. Ezenkívül a szoba magasságából lefaragva mennyezetvilágítással gipszkarton álmennyezetet csináltattam.

Az álmennyezet ötlete gyakorlati és esztétikai megfontolásokból táplálkozott. A 10 centivel megrövidített magasság könnyebb fűthetőséget jelent, és eltakarja az utcai forgalom rázkódásai miatt állandósult repedéseket. Ugyancsak az utcai zaj és por miatt cseréltem le a 120 éves ház azonos korú, túl huzatos nyílászáróit hermetikusan záródó műanyag ablakokra.

A falak színválasztásával is érzékeltetni akartam a elválasztott szoba két külön funkcióját. Így lett a nappali rész sárga, a kisebb hálórész egyik fala bordó. Mivel egy konvektor fűti az egy légterű szobát, levegős, könnyed válaszfalra gondoltam. Így lett a hálórész hosszabb síkja boltíves, amit rá merőlegesen könyvespolc zár le.

Azt is megálmodtam, hogy felfrissült környezetembe új, fiatalos bútorokat szeretnék. Megrendeltem a fehér bútorokat egy, a városunkban jól ismert, olcsó asztalosműhelyben. Mivel egyedül élek, nincs szükségem sok bútorra a szobában. Az előszoba beépített szekrényében tudom tárolni a kabátokat, cipőket, takarítóeszközöket, létrát, bőröndöt, a  szekrény nagy befogadóképességének és jó elosztásnak köszönhetően.

A lakástextíliák, mint a boltív és az ablakok függönyeinek színválasztásában is a fiatalos lendület és a harmónia vezérelt. A nappali hosszú falára, a kanapé fölé egy rajztanárnő ismerősöm festett egy nagyméretű virágcsendéletet. A szemben lévő, bordó fal képei bekeretezett poszterek, valamint  néhány kedves kép a családomról.  Nagyon szeretem a lakásban a szobanövényeket és a színes, vágott  virágokat.

A lakás hosszú előszobájának térelválasztása már jóval korábban megtörtént édesanyám ötletének köszönhetően. Az így nyert félszoba volt régen az én kis birodalmam, majd később lányom szobája. Ezt a leválasztást is lecseréltem a korszerűbb gipszkartonra.

A régi bútorokat meghirdettem eladásra. Mesterembereim, hogy dolgozni tudjanak, minden bútort kipakoltak a bemutatóteremmé avanzsálódott tágas lépcsőházba, ahol az érdeklődők megtekinthették azokat. Húgom, tőle szokatlan tisztelettel mondogatta ismerőseinek: "az én nővérem mindent el tud adni". A bútorokon kívül a régi konvektoroktól, a bontás fejében elvihető faanyagtól, és az évtizedek óta fáskamrában porosodó cserépkályha cserepeitől is megszabadultam. Még egy nagy haszna volt az átalakításnak: a szekrények kirakásával szanálásra kerültek a megunt és a kihízott ruhaneműk is.

A parkettalakkozás, és minden egyéb munkálat befejezése után a mestereim helyükre tették az időközben elkészült új bútorokat.

Igazi otthont varázsoltam magamnak, amire büszke vagyok, és amiben nagyon jól érzem magam.

Goethe szavait szabadon értelmezve: „Bármihez, amit megtehetsz, vagy megálmodsz...fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik."

Annaróza