Minden együttlétünk alkalmával sokat meséltem, verseltem, énekeltem neki magyarul.

13 éves unokám, Markus, Magyarországon született, és Angliában él. Öthónapos koráig élvezhettem babaságát az otthonomban. Természetesen csak magyar szavakat, mondókákat, dalocskákat hallott tőlem, és lányomtól, sőt ismerőseim is  magyarul kedveskedtek neki. Életem második legboldogabb szakasza volt ez a röpke néhány hónap. Az első, lányom születése körüli idő volt.

De nem „birtokolhattam” őket pár hónapnál tovább, hiszen Angliában már várta családját az angol nyelvű papa, aki csak látogatóba jött pár napra Magyarországra. Sokféle fájdalmas búcsú, elengedés létezik életünk során, de akkor, ott a repülőtéren gyászként éltem meg, hogy el kellett válnom ettől az angyali lénytől, aki annyi mosolyt csalt arcomra, és akit a sors ajándékának éreztem életem megpróbáltatásai után.

.

Elrepültek egy új élet felé, amelynek azóta sajnos csak évente háromszor vagyok aktív részese. Ilyen alkalmakkor rájuk zúdítom  felhalmozódott szeretetemet, amely kezdettől fogva összekapcsolódik a magyar nyelv ápolásával, és minél több közös élmény nyújtásával - unokám korának megfelelően.

Hároméves koráig a lányom magyarul beszélt vele, és csak a családi együttlétek közös nyelve volt az angol. Amikor óvodába került, az óvónő kifogásolta Markus angol beszédét, ez rányomta bélyegét a további családi kommunikációra. Attól kezdve lányom angolul kezdte fejleszteni, tanítgatni, holott a társai közt előbb-utóbb elsajátította volna az óvónőnek is tetsző angol beszédet.

Gondolkodóba estem, hogy tulajdonképpen mi is unokám anyanyelve. Igaz, hogy a magyar az elsőként megtanult nyelve,  viszont más kritériumok szerint a legjobban ismert és legtöbbet beszélt nyelv az anyanyelv, ez pedig unokám számára most már az angol nyelv.

Négyéves lett Markus, amikor anyukája dolgozni kezdett, és megkért, hogy költözzek ki hozzájuk, amíg félnapos óvodába jár a gyerek. Természetesen nagy örömmel "repültem". Addig is sokat meséltem, verseltem, énekeltem magyarul minden együttlétünk alkalmával, de a kiköltözésem egy éve "intenzív tanfolyamot" jelentett, és kapcsolatunkat  bensőséges vidámsággal töltötte meg. Magyar gyerekdalokat CD-n is hallgattunk, és dallamára sokszor táncra is perdültünk. Úgy érzem, hogy ez az év alapozta meg 13 éves jó kapcsolatomat az unokámmal.

Ízelítő az unokámról készült videofilmjeimből:

https://www.youtube.com/watch?v=EBGdfBYPzO4

Utoljára az "Anyám tyúkja” című verset tanulta meg tőlem szívesen. Most, hogy már nagyfiú, inkább beszélgetünk. Tiszteletben tartom, ha épp nincs ehhez kedve, de amikor "ömlik" belőle a szó, nagy örömmel és figyelemmel hallgatom. Az is előfordul, hogy ilyenkor nem mindig értem mondandóját. "Mama! Te angolul se tudsz, meg magyarul se!" – mondta egyszer, mérgében. Ma már érzi, hogy kicsit szigorú volt.

Manapság már a szünidőben, a magyarországi barátokkal töltött idő a leghatékonyabb eszköz a magyar nyelv fenntartására.  A házban, ahol lakom, egy azonos korú fiúbarátja van, akivel sokat játszanak, fociznak, és akit szívesen viszek a strandra, hogy a csúszdákat is együtt ostromolhassák. A rokonságban is vannak gyerekek, unokatesók, akikkel jól érzi magát, és persze ilyenkor jótékonyan fejlődik a magyar szókincse is.

A minap cikket olvastam a kétnyelvűség gyerekekre gyakorolt pozitív hatásáról. Arra is rámutattak a tudósok, hogy a két nyelv használata inkább edzi az agyat, mintsem zavarná. A kétnyelvű gyerekek jobban teljesítenek bizonyos rejtvények megoldásában. Sokkal inkább képesek környezetük változásainak megfigyelésére, és azokra való megfelelő reagálásra, hiszen gyakorta a két szülővel felváltva, hol az egyik, hol a másik anyanyelvén beszélnek. Megállapították, hogy a kétnyelvű gyerekek kevésbé előítéletesek, ugyanis sokkal több mindent tekintenek tanult, mint velük született tulajdonságnak. (Forrás: Nyelv és tudomány)

Unokámra az előítélet-mentesség kétszeresen is jellemző, hiszen számára természetes a nációk sokszínűsége, mivel Londonban él. Ezt a 8,6 milliós várost a nemzetiségek "olvasztótégelyének" is nevezik,  ez a világ egyik  legszínesebb metropolisza.

Annaróza