Veteményeskertem  3. rész

Zsendül a kert tavasz derekán. A kis veteményesem  adogatja már  a friss, ropogós, vegyszermentes terményeket a konyhára.

Tétován állok kertem közepén, az erősen felhős, beborult májusi égre szegezve tekintetemet és töprengek, hogy,  vajon -  ahogyan az itteniek mondják - „átengedi-e a Tisza az esőt”, vagy sem? Napok óta nagy esőzésekről szól a híradás, fejem felett is vastag felhőtakaró húzódik, de  még nem érkezett meg az égi áldás, pedig nagyon kellene. Száraz a föld, szomjasak a  növényeim, a friss vetéseim is víz után sóhajtanak. Döntöttem. Akármilyen furának is tűnik, a sötétszürke fellegek tornya alatt meglocsoltam a veteményeimet. A napokban fedeztem fel a februárban elvetett, és már  mindenféle gazzal benőtt petrezselymem előbújását. Kicsiny levélkéi, gyenge kis szárai most már erősödni, fejlődni akarnak, nem hagyhatom  éltető víz nélkül senyvedni őket. Óvatosan szedegettem ki körüle a gazféleségeket, és lassan megtisztulva a szemem elé tűnt a sor. Kicsit ritkásan ugyan, de azért megvan. A hiányt még tudom pótolni.  Végül az esőt „nem engedte át” a folyó, a locsolás hasznos volt.

A magaságyásba  még novemberben került dughagymákból szép és egészséges zöldhagymák lettek, amelyek szép díszei voltak a húsvéti tálnak, és jóízűen el is fogyasztottuk. A helyére úgynevezett másodvetésre került sor. Még jól fog esni a friss, bio zöldhagyma, szívesen  falatozzuk  a szendvicsek mellé. Ahogyan a  kerekedő,  piros fejű retket is, ami szintén a magaságyásba került, és természetesen ez is bio termény. Azaz csakis kézi  gyomirtás volt a  beavatkozásom a növények fejlődése érdekében. Semmiféle vegyszer nem érte a magaságyásomban élő veteményeimet,  ahogyan a többi szabadtéri földben levőket sem.

Földieper, azaz, ahogyan mi mondjuk, a szamóca, átvészelte a hetekkel ezelőtti éjszakai fagyokat, virágzásban van még mindig, de sok-sok  kis szamóca  is  pirosodik már a töveken. Május közepére remélem ezek is  pirospozsgásan virítanak már a zöld levelek alatt.  Árgus szemeim nem veszem le róluk, mert a hívatlan  gyökér, -és tőpusztítók, amelyek a már pirosló, édes termésbe harapástól sem riadnak vissza, ripsz-ropsz képesek felfalni szamócásom java részét. Már egyszer, évekkel ezelőtt megtették !  A netes oldalakat olvasva és  a szomszédságot is  meghallgatva úgy döntöttem, itt sem vegyszeres eljárással, hanem természetes úton űzöm el a betolakodókat. A gyakori ásás, kapálgatás megtette hatását, eltűntek a szamóca-faló cserebogár pajorok. Hogy azért ne unatkozzam, jöttek mások:  a barnacsigák (meztelen csigák). Őket sem hagytam békésen rágcsálni. Úgyhogy most reménykedem az egészséges szamócatermésben, persze lesben állva a nem kívánatos  látogatókra.

 Még szerencse, hogy idén is fogadkoztam, hogy nem vetek krumplit, nem bajlódok már vele. Eddig kétszer „bajlódtam” vele, vagyis 2 nyáron át termeltem krumplit. Majdnem be is jött  a fogadkozásom. Igencsak benőtte mindenféle fű,  gaz a   helyét, akár  fűnyírózni lehetett volna. Amikoris a szomszédomban, ahol nagy veteményes van, tárcsáztak. Ha már ott vannak, mégiscsak átszólok, ha ott végeztek, itt nálam is csinálják meg, -  s e  gondolatom után nyomban a tettek mezejére léptem.  Át is jöttek, nagyon szépen fel is forgatták a földemet. Másnap, ragyogó tavaszi napsütésben vetettem is bele krumplit.  És most, nap mint nap bújnak elő a kis krumpli levelek. Ezen vetemény  sem kap majd semmiféle vegyszeres permetet. Természetes úton, levél leszedéssel tartom távol a kártevőjét.

A paradicsom és paprika palántáim még  a szobám ablakában  fejlődnek, növekednek.  Lassan, ha jön a melegebb idő,  ezeket is kiültetem  a szabadtéri  földbe.

Jó már kint lenni a kertben, a sok-sok tavaszi virág és bokor színesítik az udvart, a kis veteményes pedig  adogatja a friss, ropogós, vegyszermentes terményeket a konyhára.

Izzy