Hajós kaland a Canal de Midin – 3. rész

Az első részben 18 napos hajóutam állomásairól írtam a Déli Csatornán. A második részben elmeséltem, milyen volt az élet a hajón. Ebben a részben a zsilipelés fortélyaiba vezetem be az olvasót.

Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a zsilipek igen sűrűn követik egymást, van, amikor 400 méterenként, van, amikor 600 méterenként, ritkán van olyan szakasz, amikor 2-5 km-t is meg lehet tenni zsilipelés nélkül. Az is meglepő volt számomra, milyen sok feladattal jár egy ilyen zsilipelés, ez ugyanis az én feladatom volt. Minden alkalommal, egy zsiliphez érve, 200-500 méterrel a zsilip előtt partra kellett ugranom a kötelekkel és rögzíteni a 10 méteres hajónkat a fa-, vagy kőcölöpökhöz, fémgyűrűkhöz.  Majd fel kellett gyalogolnom, vagy futnom a töltésen a sok méterrel magasabban fekvő zsiliphez, ahol, ha nem volt az ellenkező irányból váró hajó, vagy már a zsilipelés folyamatát elkezdett hajó, akkor - automata zsilip esetén - megnyomhattam a zsilipelés elindítását jelző első gombot. Ez feltöltötte, vagy leengedte a mi szintünkre a vizet a zsilipben, majd kinyitotta a kaput. Miután a hajónk bejött a zsilipbe, a kapitány által kidobott köteleket el kellett kapnom, s rögzítenem a hajót, majd megnyomni az automatán a zsilipkapu bezárására szolgáló gombot, s elindulhatott a zsilipmedence feltöltése. A hatalmas erővel bezúduló víz örvényei miatt igen nehéz volt megtartani a hajót a kötélzettel a part mellett.

Egyszerre legfeljebb három hajó lehet a zsilipben, egyik oldalon kettő, a másikon egy. Ha bármelyik hajó utasai nem tudják a part mentén megtartani a hajójukat, elkerülhetetlen a koccanás, az ütközés a zsilipelés során. A lefelé haladó szakaszon könnyebb és gyorsabb a zsilipelés, mint az emelkedő szakaszokon, mert akkor a zsilipmedencéből kiengedik a vizet, így nincsenek benne erős örvények, egy kötéllel is meg lehet könnyedén tartani a hajót a medence szélén. Ha többmedencés zsilipelés van, akkor mindig a zsilipes indítja a különböző zsilipelő fázisokat hordozható irányító dobozáról. Akkor csak a kötélzet rögzítése és a hajó kézben-tartására kell csak figyelni, hisz ahogy a hajó emelkedik, vagy ereszkedik, a kötelekkel követni kell, hisz különben fennakadna a hajó. Minél magasabb a szintkülönbség, annál félelmetesebb a betonfal, vagy kőfal mélysége a vízszint szintváltozásakor. A kapu kinyílása után meg el kellett oldoznom a rögzítő kötélzetet, feldobni a hajóra, s el kellett tolnom a parttól a 10 tonnás monstrumot, s rá kellett ugranom menet közben.  Szerencsére egyszer sem pottyantam a vízbe.

Vannak olyan többmedencés zsilipek is, melyek „találkoztatósak”, tehát az utolsó előtti medencében találkoznak a felfelé és a lefelé haladó hajók a vízmegtakarítás érdekében. A Földközi-tengernél, Agde-nál meg olyan a találkoztatós medence, ahol különböző szintekre lehet továbbmenni -  ez a világ egyetlen ilyen működő medencéje. Tehát aki Agde-nál a belvároson keresztül a halászkikötőbe akar menni, s onnan a Földközi-tengerre, alacsonyabb szintén tud kimenni a zsilipből, aki meg a Thau tavon keresztül, Sete felé akar tovább haladni, egy magasabb vízszintnél tud a zsilipmedencéből kijutva továbbhaladni. A különféle rögzítésekhez különböző tengerészcsomókat használunk a különféle zsilipelés, vagy az éjszakai kikötések alkalmából.

A kezdő hajózó élete nem  könnyű!  Főleg, ha ehhez még a minden idők legnagyobb hőhulláma is hozzájárul – mint idén júniusban is, amikor hajózásom első 11 napján árnyékban is 36-38 fok volt. A fémből épült hajó nagyon felforrósodott, de a zsilipelésekkor a tűző napon eltöltött félórák és órák is igen embert próbálóak voltak.

   Mihály