Hajós kaland a Canal de Midin - 2.rész

Amint az első részben leírtam, egy francia útitárs-kereső honlapon találtam rá a francia hajótulajdonosra, aki egész évben a hajóján él, de tavasztól őszig két-három-négy útitárssal  hajózik a csatornán.

A három részre tagolt hajón a kapitány a hátsó hálófülkét lakta, ahol az ágyon és a mosdókagylón kívül beépített szekrény is van. A hajó első részében, a jobb oldalon van a „konyha”, azaz egy négyplatnis gázrezsó, mellette a mosogató és a csepegtető, s azon az oldalon volt a WC és zuhanyzó kabin is. A meleg vizet is a gázpalack szolgáltatta, ahogy a tűzhelyet is az táplálta. Az áramot a világításhoz, ill. az egyik hűtőszekrénynek a tetőn lévő napelemek biztosították, a másik hűtőszekrény a gázra volt kötve.

A bal oldalon volt egy nagy ebédlőasztal két támlás paddal, ahol négyen kényelmesen, de szükség esetén hat fő is étkezhetett. Az asztal lecsukható volt, így a műbőr ülőkék és háttáblák szétrakásával éjszakára átalakult kétszemélyes ággyá.  Ez volt az én lakosztályom. Persze nekem reggel felkelés után vissza kellett mindig állítanom az ebédlő sarkot. De ezt csak az utolsó egy-két napon használtuk étkezésre, amikor esett az eső és hűvös lett. Egyébként  a nap- és esővédő ponyvával takart hátsó tetőteraszon reggeliztünk, ebédeltünk, vacsoráztunk, vagy a hajó melletti füves területen.  A középső szalonban, ahol a bejárat volt a hajóra, és ahol a kormánykerék is található, az ülőgarnitúra pár mozdulattal ággyá alakítható. A harmadik személy részére így keletkezik egy önálló kajüt. Ez volt a hölgyutasé. A legnagyobb melegben a kutya a "nappaliban" volt, ami éjjelente átalakult ággyá.

Ha a csatorna melletti valamelyik faluban éppen piacnap volt, akkor a hölgy utastársammal elsétáltunk oda bevásárolni, ha nem volt ilyen szerencsénk, akkor a legközelebbi élelmiszerboltban vásároltunk, s mindig főztünk ebédet és vacsorát is. Mivel négyplatnis volt a tűzhely, minden gyorsan elkészült. A reggel kilenc órás zsilipnyitás és a félegyes zárás, a félkettes újra nyitás és este hét órás zárás, ill. az a hely, ahol pillanatnyilag voltunk, volt mindig a mérce.  Ehhez igazítottuk a bevásárlás, az ételkészítés és étkezések rendjét, időpontját. Ha falutól távoli helyen ragadtunk, akkor piknik jellegű volt az étkezésünk, ott levittük a nyárson sütéshez az eszközöket a partra. A La Rochelle-i hölgy igen tapasztal bevásárló és jó szakács. Amíg ő velünk volt, ő főzött, én kuktáskodtam mellette. Távoztával én vettem át a szakácsi teendőket. A rendkívüli kánikula miatt könnyű ételeket ettünk, sokféle salátát, sok sajtot, s sok folyadék fogyott, a víz mellett sör és jó francia borok, pezsgők is.

A klíma miatt érthető a francia ételek könnyedsége. Mindenféle zöldségből készült, spagettivel, hallal, főtt tojással  "megbolondított" (hideg és "meleg") salátákon túl időnként ettünk "más évszakbeli" ételeket is. Volt magyar gulyásleves, palacsinta, paella, indiai curry-s csirke is a menüben. A cassoulet (francia sólet) fővárosában, Castelnaudaryban természetesen rendeltünk a legjobbnak kikiáltott cassoulet-s étteremben egy nagy cseréptál cassoulet-t, a franciák világhíres sóletét. Nem tudom a libahúsból, vagy a száraz fehér babból volt-e több a cseréptálban.

Szokatlan szárazság és kánikula volt a Canal du Midi körzetében is: 38 fok volt az árnyékos és szellős helyeken. Én viszont viszont naponta órákat töltöttem  a zsilipen a tűző napon, amikor én  zsilipeltem. A kötélzettel tartottam a 11 tonnás hajót a zsilipfal mellett, s a zsilipelés befejeztével pedig el kellett tolni a 11 tonnát a partfaltól, s csak mikor már kb 40-50 cm-re volt attól, akkor ugrottam fel a fedélzetre. Így huzamosabb időt töltöttem 50 fokos melegben.

Aki főz a főleg fémből és üvegből készült hajótestben, az 60 fokban van nappal. Este fél 10-ig igyekeztünk a lehető legkevesebb időt bent tölteni a hajóban, inkább a fedett hajóteraszon, vagy a parti árnyékban tartózkodtunk, amikor a hajó nem mozgott. A főzést is nagyon gyorsan kellett csinálni a hőség miatt. Csak a 18 nap utolsó 4 napja volt a hűvös, esős, amikor jól esett bent maradni a hajótestben. Este 10 óra előtt aludni is képtelenség volt, mert csak akkora hűlt le a hajótest. Addig borozgattunk, beszélgettünk a parton egy kinyitott asztal mellett, barátkoztunk a többi hajóssal, és az arra vetődő helyiekkel.

A hajón mindig van valami megjavítani való is. Figyelni kell az 1200 literes víztartályt, s olyankor tankolni tele, amikor erre jó lehetőség van. S erre időt is kell szánni, hisz hosszabb időt vesz igénybe a rácsatlakozás, és nagy mennyiség átfolyása a slagon keresztül a tartályba.

A hajózás érzékelhetően  fárasztó foglalkozás, aki ezt választja kikapcsolódásnak, az a pihenés  igen aktív formáját választja, ami a hegyi sátoros túrázásokhoz hasonlítható talán.

A fotókról

Lehet látni, milyen egy kiugrás a hajóról a partra. Lehet látni, hogy milyen lépcsőkön kell felfutni a zsiliphez annak, aki kiugrik a hajóról és elfut a lépcsőkig, vagy ahol nincs lépcső, ott az emelkedőig.

A hajónkon a mentőcsónak alatti rész a kapitány lakókabinja, fölötte van a napernyő alatt a tetőterasz egy ebédlőasztallal székekkel, lócával, s ott alszik éjjel a kutya.

A babás kis hajó egy magányos breton fiú hajója, akivel egy pár napig sokszor együtt voltunk, pl, a szélvihar miatt kényszerkikötésen Castelnaudaryban. Ő tengeri utazásra készült a csatornán át a Földközi tengerre.

Mihály