Találkozás Van Gogh-gal és impresszionista társaival

Amikor lányomék látogatására utazom Londonba, minden alkalommal legalább egyszer elvisz utam a Trafalgar téren található National Gallerybe, a képzőművészet fellegvárába. Legtöbbször spontán gyönyörködöm a festményekben teremről teremre járva, aminek lábaim teljesítőképessége szab határt                          A National Gallery

Legutóbb azonban célirányosan az impresszionistákat kerestem fel /nem először/. Mindig is kedveltem ezt a maga korában forradalmian új irányzatot, festési technikája, élénk színei, a szabadban történő ábrázolás /plein air/ miatt. Tájképeikből derű és nyugalom árad, emberábrázolásukban pedig az életöröm, a hétköznapi ember önfeledt szórakozásának ábrázolása ragadott meg leginkább.

Az új festésmódot különféle technikai találmányok segítették, mint pl. a kinyomható festéktubusok, az összecsukható festékállvány, amellyel könnyen vonatra is szállhattak, valamint a körecset helyett fémbilinccsel rögzített, különböző szélességű lapos ecsetek, amelyekkel a tükörsima felület helyett merészebb ecsetvonásokkal, mozgalmasabb képet hozhattak létre. Ugyancsak ezt a dinamikát biztosították a menyétszőrecsetek helyett a durvább sertésszőrecsetek. Amíg nem voltak festéktubusok, addig Pissarro például sertéshólyagba töltve szállította a kövekből, féldrágakövekből porrá tört festéket olajjal keverve.        Montázs az összecsukható festőállványról és ecsetekről

Honnan származik az impresszionizmus név? 1874. április 15-i közös kiállításukon Claude Monet egyik festményének címe ez volt: Impresszió: a felkelő nap. Az egyik kritikus lekicsinylően a festő saját impresszíója rögzítésének tartotta a képet, és őt, meg társait impresszionistáknak csúfolták. A szigorú bírák egyszerűen  őrültnek tartották az új, abban az időben valóban meghökkentő módszerekkel dolgozó festőgárdát. Véleményük szerint a képek nem kellő részletességgel kidolgozottak, elnagyoltak voltak. Tehát az impresszionizmus eredetileg csúfnévnek számított.                       Monet: Impresszió: a felkelő nap

A következőkben szemlélődésem néhány képélményét ecsetelném, jóllehet a párizsi Orsay Impresszionista múzeum sokkal szélesebb palettával, több híres alkotással rendelkezik.

Pissarroval kezdtem a kiállítás megtekintését, ő és Monet a legteljesebb képviselői az új stílusirányzatnak. Pissarro volt az első zsidó festő, aki szembe mert fordulni vallása azon parancsolatával, amely tiltja műalkotások létrehozását /Mózes 2. könyve/. Tájképeinek a stílusa békés, visszafogott. Imádta a havas tájat, a hóra vetülő színes, lila és kék árnyakat. Kiállított képén azonban egy csodálatos részletét láthattam a kivilágított, nyüzsgő éjszakai Párizsnak.

      Camille Pissarro: Montmartre sugárút

Monet a párizsi akadémián bemutatta őt a többi impresszionistának, köztük Renoirnak és Cézannenak. Utóbbinak megfestette a portréját.

                 Pissarro: Cézanne

Monet és Pissarro a porosz háború miatt Londonba menekültek, mert biztonságban akartak gondoskodni a családjukról. London, és a legnagyobb londoni tájképfestő nagy hatással volt művészetükre. Nem is csodálom. Turner egyik képét most is láthattam, mindig hosszan időzök színei előtt.

William Turner: A Téméraire hadihajó utolsó útja a Temzén napnyugtakor

Monet a szállodája ablakából festette a Temzét és a Parlamentet, sorozatban megörökítve hol ködben, hol naplementében, máskor tiszta időben.

                  Monet: A londoni Parlament, lenyugvó nap

Párizsba való visszatérésük után Monetnak új ötlete támadt,  pöfögő vasparipákat kezdett el festeni. A St. Lazare pályaudvar vasútfőnöke vonakodva ugyan, de megadta az engedélyt, hogy az összes vonatot visszatartva egyszerre pöfögjenek, iszonyatos füstgomolyagot képezve, ami a köddel keveredve veszélyes szénmonoxid-koncentrációt okozhatott volna, de a festő semmitől nem riadt vissza, ha a valóságot akarta megörökíteni.

       Monet: Saint Lazare pályaudvar

Cézanne így fogalmazott Monetról: „Ő csupán egy szem! De micsoda szem!”

Monet egész életét víz mellett töltötte: a Szajna partján született, Le Havreban nőtt fel az Atlanti óceán mellett, idős korában pedig Gívernybe költözött, egy tó mellé, ahol saját maga hozta létre a vízililiomok kertjét, majd azt megörökítő festménysorozatát. A víz közelsége meghatározta egész munkásságát. A sertésszőrecset lehetővé tette a durvább, dinamikusabb vonásokat a természeti ábrázolásnál, főként a víz fodrozódásánál, hullámzásánál. Közelről csodálhattam izgalmas, életszerű képeit, máskor oly békét sugárzó tavirózsáit, íriszeit.

Animáció Monet művészetéről :

Renoirhoz érkeztem, és a vonatpöfögés „zaja” után csendesebb vizekre evezhettem.

Renoir: Csónakázó hölgyek a Szajnán

Degas híres balett-táncosai a múzeumban sajnos nem láthatók, de találtam egy érdekes képet a cirkusz manézsának légies artistanőjéről.

            Degas : Miss La La a Fernando cirkuszban

Cézanne Pissarro hatására kezdett a szabadban festeni.  Sötét színeit  egyre inkább felváltotta a napfény úgy a tájképein, mind a vízparton megörökített fürdőző nők képein. Híressé tették alma-csendéletei is.

            Cézanne: A nagy fürdőzők

Hamarosan új stílus keletkezett: a pointillizmus. Megalkotóját, Seurat-t Pontkirálynak is nevezték. A színeket pontokban vitte vászonra, így azok a néző szemében állnak össze képpé. Nők helyett férfiakat festett a Szajnában fürdőzve. Valószínűleg a túlparton lévő gyár munkásai voltak, akik egyetlen szabadnapjukat, a vasárnapot töltötték ily módon szórakozva.

     Seurat: Fürdőzés Asnieresnél

Elérkeztem Van Gogh izgalmas, dinamikus képeihez. Londonba utazásom előtt városomban egy korszakalkotó animációs filmet, ún. festményfilmet láttam képeinek stílusában, ennek a „furcsa, zsémbes, megszállott embernek” az utolsó napjairól, haláláról. 125 lengyel festő rajzolta meg a filmet a festő képei alapján. A 65 ezer filmkockán megelevenednek Van Gogh festményei, életre kelnek utolsó napjainak szereplői, konfliktusai Auvers-sur-Oise nevű francia kisvárosban.

Videofilm Van Gogh festési technikájáról:

A festő az 1880-as évek végére Seurat hatása alá került, de szenvedélyességéhez, temperamentumához nem illett a pointillizmus aprólékossága. Ő hosszú, merész ecsetvonásokkal dolgozott, amelyek minden képének egyedülálló lendületet adnak, pl. a szélben hajladozó búzatáblának is.

      Van Gogh: Búzaföld ciprusokkal

Miért van az az érzésem, mintha következő képén egy földrengést látnék megörökíteni?!  Vagy mintegy mesei elemként, szinte életre kel, megmozdul  a templom?

                Van Gogh: Templom Auversben

A legutóbbi 3 festő már nem elégedett meg a szárnyaló fényhatásokkal, hanem intellektuális igényük is volt a formák és ragyogó színek érzékeltetése. Őket post-impresszionistáknak nevezzük.

Búcsút vettem egy időre ettől az illusztris társaságtól, akiktől csodálatos impressziókat kaptam.

  Annaróza