Időutazás Londonban a kréta kor és a 21. század között - videóval

London és ott élő családom, barátaim mindig meg tudnak lepni valami kuriózummal. Röpke másfél hét alatt cikázhattam 130 millió évvel ezelőtti tenger-mosta kavicsoktól a 21. századi gigantikus épületekig, közben érintve a középkort, valamint a 20. század végét.  Kirándulásaink nem időrendi sorrendben történtek, ezért felváltva utaztam jelenben, múltban, jövőben.

a DLR vasúton

Első élményem a londoni DLR vezető nélküli vonat vonalain való utazás, valamint az átszállások közti szemlélődés volt. Eddig abban a hitben éltem, hogy ez a fajta közlekedés a 21. század vívmánya. Tévedtem, mert 30 éve kezdték építeni ezeket az útvonalakat, és a hozzájuk tartozó kocsikat. Minden állomáson igyekeztünk a legelső kocsi elejére ülni, hogy premier planban élvezhessük a látványt, amit ez a megapolisz nyújt. Természetesen hagytam magam vezetni fiatal tourist guide-jaim által, akik, jól ismerve a terepet olyan sebességgel cikáztak, hogy nehezen követtem őket. De ilyenkor a kíváncsiság, no meg egy jótékony tabletta rásegít nehézkes tempómra. Egyik barátnőm megjegyezte, szívesen látnálak, ahogy száguldozol fájós lábaiddal.

A földből rakétasebességgel kinövő felhőkarcolók

Első leszállásunk a vonatról pont szakadó esőben történt, de 10 perc vízözön után megkegyelmezett nekünk a londoni ég, és a már felfrissült levegőben nézelődhettünk a Temze-parton. Megcsodálhattam a földből rakétasebességgel kinövő felhőkarcolókat, néhol meg az egekbe ágaskodó építődarukat. Látszatra olyan könnyedséggel építkeznek itt, mint amikor egy kisgyerek legózik. A lakóházak valamivel alacsonyabbak, emberléptékűek. Láttam két olyan szemközti házat, melynek felső erkélyei mintha egymással beszélgetnének.

két szemközti ház, melynek felső erkélyei mintha egymással beszélgetnének

Innen egy másik vonalra szálltunk, ami már egy általam  jól ismert környékre száguldott velünk, a Towerhez és a Tower hídhoz. Mégis felfedezhettem olyan nevezetességet, amit ezelőtt soha nem láttam, mert mindig a megszokott útvonalon közelítettem a Temzeparton elnyúló várhoz (Tower), valamint London jelképéhez, az elegáns Tower hídhoz. Most, hogy a DLR állomástól indultunk, megcsodálhattam London legrégebbi templomát, a Mindenszentek (All Saints Church) templomot, korát meghazudtoló állapotban. 675-ben, a középkor hajnalán építették. Hátterében a 21. század modern irányzatát képviselő Walkie Talkie épület magasodik, amelynek tetejéről, a Sky Gardenből már volt alkalmam letekinteni erre a megunhatatlan városra. (London, a Walkie Talkie toronyház tetejéről).

A Tower főbejárata

 Egy darabig a kecses Tower hídon ballagtunk, majd néhány lépcsőn lefelé a Towerhez érkeztünk, és naplementében sétálhattunk a Temzeparton. A látvány újfent egyesítette a középkor és a legújabb kor építészetét. Egyik oldalon a Tower vaskos kőfalaival egy hatalmas erőd, (bár jelentése torony), ami egyaránt volt fegyverraktár, királyi palota és börtön, valamint levéltár és csillagvizsgáló. Jelenleg itt őrzik a brit koronaékszereket, valamint egy gazdag fegyvergyűjteményt, a Wikipédia szerint. A túlparton pedig a már-már futurisztikus üvegpaloták, melyeknek falain visszatükröződött a lenyugvó nap  vörösen izzó korongja. A jelenleg legmagasabb épület, a Shard (magyarul Szilánk) tűhegyes tornyával mindenhonnan kikukucskál, akármerre barangolunk. Olyan, mintha őrködne a city felett.

A Shard felhőkarcoló a háttérben napnyugtakor

Néhány nap múlva képzeletben 130 millió évet ugrottunk vissza az időben, amikor ellátogattunk a Seven sisters (Hét nővér) nevezetű sziklákhoz, az Atlanti óceán partjára. A kréta korban, amikor Földünk a dinoszauruszok paradicsoma volt, a most megcsodált hófehér mészkősziklákat víz borította. A mészkővonulatokat 130-60 millió évvel ezelőtt az apró tengeri algák és kagylótöredékek meszes részei alakították ki Anglia délkeleti partjainál.

https://www.youtube.com/watch?v=JNa3k-kQsZw

A türelmes látogató fosszíliákat is találhat, kagyló, tengerisün-maradványokat. Jómagam annak is örültem, hogy a nagy kavicsokon egyensúlyozni tudtam. Sajnos a 6-7. „hugica”, sőt már nyolcadikat is említenek, ködbeveszett, de a látvány így is elképesztő volt. A legmagasabb „nővér” 77 m magas, de ő és húgai évente 30-40 cm-rel alacsonyabbak a tenger és az időjárás pusztító munkája nyomán. Ahogy a tenger alámossa a sziklákat, sziklaomlásokat is okoz. Pont egy éve levált egy darab, és a szikla tetején szemlélődő fiatal lány meghalt, egy másik hölgy szerencsésebb volt, épp elsétált a parton arról a helyről, amikor a háta mögött megtörtént az omlás. A szomorú történetet számomra némileg enyhítette a tengerben vidáman lubickoló gyerekek látványa, akik a hűvös idővel dacolva bátran gázoltak a vízbe.

A Hét nővér előtti tengerpart

A hazautazásom előtti „utolsó vacsora” egy középkori lakoma volt VIII. Henrik udvarában, ismét nagyot ugorva időben és térben, de ez megérdemel egy külön elbeszélést.

   Annaróza