A fülledt lakásból ki  a természetbe!

Mostanában gyakran előfordul, hogy a meleg elől a délelőtti munka elvégzése után, vagy csapot-papot otthagyva, a közeli erdő szélén töltjük szabadidőnket. Biciklire pattanunk, vagy autóba ülünk és menekülünk a hőség elől.

Nincs is annál jobb érzés, mint amikor az ember ebben a melegben elhagyhatja a fölhevült lakását és hűsölést keres a természetben. A panellakásban megmaradni a rekkenő melegben szinte lehetetlen, a klíma is csak ideig-óráig elviselhető számunkra. A bezárt ablak, a sötétség alvásra ösztönöz, egész nap ugye nem lehet aludni, mert akkor mit csinálok majd éjszaka?

Strandra is sokat járunk, de ha nagy a tömeg, a meleg úszómedence sem kellemes a lubickolásra. Ilyenkor gyakran gondolok arra, milyen jó annak, akinek kertes családi háza van, vagy csendes vízpart mellett lakik. A kert, az udvar, ahol van árnyas, lombos, szellős rész és kényelmesen ki lehet ülni egy jó könyv társaságában, igazán irigyelhető. A fülledt meleg, a forró délután egy lakásban, szinte beteggé tesz, legyengít, egyetlen kiút, ki a szabadba, a friss levegőre. A lágy szellő, a fák lombjai kis enyhülést adnak a kánikulában.

A közeli erdőben, a természetben találtam meg azt, amire vágytam. Csend, nyugalom, levegő, hűs szellő, madárcsicsergés. Ott is lehet napozni, pihenni, olvasgatni és beszélgetni is. Sőt sétálni, nézni a madarakat és a szép tájat. Emberek is gyakran járnak az úton, hisz a közelben van egy szép kirándulóhely.

Egyik alkalommal, amikor már a pihenés és a szórakozás minden elemét kipróbáltam, eszembe jutott, hogy milyen éhes vagyok. Persze vízen kívül semmi nem volt a hátizsákomban. Ekkor elkezdtem  terveket szőni. Legközelebb, ha jövünk, hozunk szalonnát, kenyeret és hagymát, így akár meg is vacsorázhatunk. Itt az erdőszélen, kijelölt szalonna sütőhelyek vannak, ahol bárki, bármikor elkészítheti a finom falatját. (De csak a kijelölt helyen lehet, szabad tüzet rakni! )

A legközelebbi alkalommal már mindent bepakoltam a szalonnasütéshez. Mikor lement a nap, már nem perzselt a levegő, én száraz gallyat és fát gyűjtöttem, párom faragta a nyársat. Megterítettem annak rendje, módja szerint és vártuk, hogy a tűz nagy lángja alább hagyjon és megsütöttük a vacsoránkat.

Annyira jól sikerült az első vacsoránk az erdőszélén, hogy azóta már többször megismételtük és tervezzük, hogy vendégeket is hívunk a mindenki kertjébe.

    Vica