Nagyszüleink öregkora és a saját idős korunk

Nagyszüleim a kertjükben

Mert ugye mi nem érezzük magunkat öregnek, de gyerekként mindent másként láttunk.

Az eltelt 60-65 év alatt nagyot fordult a világ kereke, de egy valami változatlan: nagyszülőnek lenni boldogság. Nincs az az áldozat, amire ne lennénk képesek unokáink öröméért, jólétéért, megfeledkezve fizikai korlátainkról is. A cserébe kapott mosoly, ölelés a legnagyobb ajándék számunkra.

Nagyapa és unoka

Ha párhuzamot vonok nagyszüleim és a saját „régiségkorom” közt, a különbséget leginkább az azóta eltelt őrült tempójú technikai fejlődés hatásában látom, kezdve a cipelést megkönnyítő gurulós eszközöktől, a számítástechnika újabbnál újabb vívmányáig.

Próbálom témák szerint leírni a múltat és a jelent.

Emlékeimben úgy él nagyszüleim kertje, mint maga a paradicsom. A leterített rongyszőnyegen játszottunk húgommal, a nyugágyon olvasó, vagy mesélő nagyapám felügyelete alatt, a kútban mindig hűlt nyaranta a görögdinnye, /amit nagymamám cipelt haza gyalog a piacról/, bádogkádban hűsítettük magunkat. Ma már a gurulós „banyataliga” segít a cipekedésben, és a hűsölésnek teljesen más lehetőségei kecsegtetik unokáinkat.

Nagyszüleim kertjében a húgommal

Komfort nélküli lakásuk nem rendelkezett fürdőszobával, vezetékes vízzel, ezért a kútról hoztuk az ártézi vizet. Fürödni a városi gőzfürdőbe jártak, ahova néha mi is velük mentünk. Külön volt a női osztály, hiszen nem fürdőruhában „wellneszeltünk”, hanem egy kötény takarta (elől!) a testünket. Ah, micsoda látvány volt! Nagyanyáink a fürdő ágyain pihenve beszélték meg viselt dolgaikat.

Kép forrása: Nóvé Andrásné gyűjtő

A mai nagymamák csinos fürdőruhákban úszkálnak, sőt zenés vízi-fitneszre is járhatnak a modern aquapolisba, ahol vidám csevej közben tapossák a vizet, végzik a gyakorlatokat. Emellett számtalan lehetőség nyílik kondíciónk karbantartására a gerinctornáktól kezdve az orvos által felírt fizikoterápiás kezelésekig. Unokáink pedig az európai hírű csúszdákon, élménymedencékben örömködnek. Ha már unokákról van szó, nem tudok elsiklani afelett, hogy meghitt viszonyunk kis kedvenceinkkel hogyan sorvad el, kamaszkorukban mennyire közénk állnak az okos telefonok. Nagyobb gyermekként mi sem csüngtünk egyfolytában nagyszüleink nyakán, de látogattuk őket, elmentünk hozzájuk ebédre, és akkor teljes figyelmünk az övék volt. A háztartási munkánkat sokféle gép segíti, az automata mosógéptől kezdve a mosogatógépig, a hagyományos porszívó már lassan elavultnak tűnik az önjáró masinához képest. Sajnos a bútorok gépi taszigálása nem opció vele sem, ezért egyelőre otthoni használatra alkalmatlan.

Nagyszüleim társaságban

Kommunikáció és tömegkommunikáció: A barátokkal, családdal való vidám csevegés akár terített asztalnál, akár strandon, vagy kártyaparti közben régen és most is feltölt bennünket. Nagyszüleim nyugdíjas klubba jártak, nagyapám dominózott, nagymamám még beszélgetés közben is horgolt. Ott néztek először tv-t a 60-as évek elején, majd nálunk. Otthon egyedüli hírforrásuk a néprádió volt, Kossuth, Petőfi és Novi Sad állomások választékával. Nagyapám hallgatta a híreket, mi gyerekek csak a zenére füleltünk játék közben. Nagymamámnak szinte bérelt széke volt városunk árnyas főterén, ahol Régiség-barátnőivel beszélgetett, természetesen kötőtűi csattogó aláfestésével. Tudtuk, hogy ott mindig megtaláljuk.

A néprádió. Forrás: Garai László gyűjtő.

A mi generációnk még mindig imád összejönni, mert igényli a személyes találkozást, a jóízű nevetéseket, annak ellenére, hogy a 21. század „öregjeiként” naponta internetezünk, chatelünk, facebookozunk. Ott egymás poénjait egy szmájlival jutalmazzuk, de milyen más együtt fagyizni a cuki teraszán, vagy egymás otthonában nosztalgiázni a vendéglátó barátnő finom sütijét majszolva, és közben nagyokat kacagni. És hát a piac: kész fórum romanum, amikor egy ismerőssel találkozom, majd csatlakozik egy újabb és még újabb közös ismerős! Témáink széles skálán mozognak, a 21. század néprádiója is lehetnénk. Persze a piac nagyanyáinknak is kedvenc találkozóhelye volt.

Barátaimmal egy cukrászda teraszán

Moziba régen is szívesen jártak az idősek, mi hetente az Ezüsthaj filmklubot látogatjuk, (a festett hajak miatt jobban illene az Aranyhaj elnevezés, állapítottuk meg magunkról tréfálkozva). Ott már ismerősökként üdvözöljük egymást, és ejtünk is néhány szót a legjobb filmekről.

Egyesek nyelvtanfolyamra, mások turista klubokba, Közéleti kávéházi rendezvényekre járnak. Minden tekintetben színesebb életünk van, tájékozottabbak vagyunk, mert sokkal több a lehetőségünk, mint nagyszüleinknek volt.

Túrázó Régiségek

Öltözködés: régen meghatározóbb volt, hogy falun, vagy városban él a Régiség, ezért a fejkendős nénikéktől kezdve a divatos ruházatú hölgyekig mindenféle viselet képviseltette magát. Nagyanyám ebben kettősséget mutatott, udvarában libát tömve az előző, a sétálóutcára kiülve pedig az utóbbi kategóriát testesítette meg. Sőt a haját is festette.

Manapság nincs éles határ a falusi és városi hölgyek öltözéke közt, a szolid, mértéktartó elegancia és a sportos, farmeres, fiatalos megjelenés egyaránt jellemzi őket.Visszatérve a technikához való nyitott viszonyulásunkhoz: 60, 70, sőt 80 év feletti hölgyek, urak is képesek megtanulni, alkalmazni a számítástechnikai eszközöket. Sokunknak hónapokon keresztül ez az egyetlen kapcsolattartási lehetősége külföldön élő gyerekeivel, unokáival. Először csak ez a motiváció mozgatja meg a tanulási kedvünket, majd fokozatosan rájövünk, hogy mennyi ismeretet szerezhetünk, intézkedhetünk, levelet, fotókat küldhetünk akár a világ másik végére egy gombnyomással. Nagyszüleim, de még 30 éve elhunyt férjem is elképednének, látva engem, ahogy repülőjegyet, transzfert, mosógépet stb. rendelek otthonról percek alatt. Megjegyzem, hogy 30 évvel ezelőtt még vezetékes telefonunk sem volt, éveket kellett rá várni. A látókörünk bővült, határozott véleményünk volt és van a mai napig, aminek hangot adunk a virtuális világban is.

Kiállítás látogatás barátnőimmel

Anyagi helyzet, utazások: nagyanyáink korában még nem dolgozott minden nő, egy keresetből, majd egy nyugdíjból éltek. Igényeik is eszerint alakultak. Nagyszüleim fiatalon csak Pestig jutottak, idős korukban pedig még a város határán túlra sem. Mi már fiatalon is megengedhettünk magunknak belföldi, majd egyre inkább külföldi nyaralásokat, eleinte önellátással a sátor „összkomfortjában”. Mégis nagy szó volt kitekinteni a világba. Manapság az ingyenes belföldi utazást kihasználva közös egynapos kirándulásokra, színház- és tárlatlátogatásokra utazunk. Fogyatkozó energiánkkal sem mondunk le új, még felfedezetlen tájak, emberek megismeréséről, bakancslistánkon szerepel még sok dolog.

Kiránduláson

Nem tudom megítélni, hogy nagyszüleink voltak boldogabbak, vagy a mi generációnk. Mindenesetre ők is, mi is a legjobbat próbáljuk kihozni abból a helyzetből, amiben élünk. Ha nem tudunk úgy élni, ahogy szeretnénk, szeressünk úgy élni, ahogy tudunk!

Félig viccesen szoktuk megjegyezni, hogy ha mi, mai Régiségek egy nap nem vagyunk a facebookon, akkor lehet aggódni értünk. Reméljük, hogy addig még van  néhány szép évünk.

     Annaróza