Könyvek, képeslapok, porcelánok bűvöletében

Móra Ferenc: Tulipántos láda című könyve faládikóban

Amikor gyerekeink felnőnek, vagy legalábbis megnőnek, elvégzik az iskolákat, legtöbben saját kedvteléseink, akár álmaink megvalósítására fordíthatjuk felszabadult időnket, energiánkat.

Így történt ez húgommal is, aki egy helybéli néprajzkutató közeli ismeretsége folytán tudatosabban figyelte, tanulmányozta szépséges városunk nevezetességeit, összekötve az itt élt híres írók, művészek, vagy akár múltbeli mesteremberek munkásságával, híres, de mára kihalt mesterségek felkutatásával. Kvázi néprajzkutatóvá fejlődött autodidakta módon. Gyűjtőszenvedélyét is ez az újfajta lelkes érdeklődés motiválta, mely kezdetben régi szegedi képeslapokra szorítkozott. Természetesen ezek értékét növeli a képeslapot küldő emberek üzeneteinek személyes jellege, régies stílusa, írásmódja.

Képeslap: Szegedi városháza 1805-ből

Később már nem elégedett meg a fiókokban lapuló képeslapokkal. Szenvedélye híres íróink, költőink dedikált könyvei, levelei felé fordult, és ezáltal aukciókra is elkezdett járni.

Idővel nem csak húgom kutakodott a nevezetes relikviák után, hanem azok is megtalálták őt. Ismerősei ugyanis, - megtudva különleges hobbiját, - néhány régi okmánnyal, levéllel, kuriózummal felkeresték, rendkívüli boldogságot szerezve neki. Így tett szert pl. Ferenc József 1883-as újabb szegedi látogatására érkezett vendégek elszállásolási bizonylatára. A király híres mondása ebből az időből: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.”

Elszállásolási bizonylat Ferenc József szegedi látogatásakor

Egyedi relikvia Tömörkény Istvánnak katona fiához, Lászlóhoz írt lapja, amit aukción vásárolt húgom. Sajnos nehezen olvasható.

Tömörkény Istvánnak katona fiához, Lászlóhoz írt lapja

Zsuzsi érdekes anekdotákat ismer városunk nagyjairól: pl.

 - A Hungária előtt álló Dankó Pista mindannyiszor megpengeti hegedűjét, amikor szűzlány halad előtte.

- A Dugonics téren az egyetem előtt álló Dugonics András szobrot áthelyezték a tér közepére. Azóta, ha valaki eltűnt, ezt mondták róla a szögediek: „Möglépött, mint Dugonics!”

- Móra Ferencet, mint a múzeum igazgatóját kollegái „gazdának” nevezték. Húgom relikviái közt szerepel egy, az író által a kollegáknak küldött sárospataki képeslap „gazda” aláírással.

Móra Ferenc kollégáinak küldött sárospataki képeslapja „gazda” aláírással.

Testvérem hobbijából egyenesen következik, hogy családunk elhunyt tagjai hagyatékának kezelője, őrzője is egyben. Pl. nagyszüleink faliórája, édesanyánk gobelinje, anyósáéktól örökölt festmények ékesítik lakását. Bútorai antik jellege tökéletes összhangban van örökségével. Hat unokája már kiskorában megtanulta, hogy a mama kincseire vigyázni kell, leginkább a porcelánokra, amelyekkel bővült a gyűjtemény az évek során. Soha nem tört el egy darab sem, pedig nem rakosgatta a picik számára elérhetetlen polcokra. Ez nem azt jelentette, hogy fékezve voltak a játékban, sőt sokat játszott, foglalkozott velük, igazi jó nagymama. Három unokája már felnőtt, de a mai napig szívesen mennek hozzá akár egy jó ebédre, beszélgetésre.

Felül az anyóséktól örökölt festmény, alatta édesanyánk által varrt gobelin

Minden vasárnap reggel valamelyik közeli vásárba indul felfedező útra. A szegedi bolhapiacot megkülönböztető szeretettel elnevezte csoszogónak, ahonnan szinte sose tér haza üres kézzel. Fillérekért jut hozzá számára rendkívüli értékekhez, pl. Rosenthal porcelánkészletéhez, vagy egy meisseni porcelán süteményes készlethez talált egy teljes étkészletet. Sokszor csak azért vesz meg egy kristály gyümölcs-, vagy süteményestálat párszáz forintért, hogy alkalomadtán elajándékozza születés-, vagy névnapra. Mennyivel elegánsabb meglepetés, mint egy szokványos pezsgő, vagy desszert.

Rosenthal teáskészlet

Nála egy-egy új régiségdarab megváltozott funkcióban folytatja hányatott életét. Pl. egy porcelán leveses tál cserepes-virág kaspójaként díszeleg a virágos polcán.

Féltve őrzi a könyvszerzeményeit, melyek közül az egyik  legjelentősebb az 1936-ban Révai kiadásban megjelent Móra Ferenc: Szegedi tulipántos láda /nem elírás, Szegedi tulipános láda címen csak a későbbi kiadások szerepelnek/. Érdekessége, hogy faládikóban adták ki, a címhez passzoló tulipános festéssel. A két kötet Móra tárcáit, karcolatait tartalmazza Szeged múltjáról, kiemelkedő alakjairól, helytörténeti jellegzetességeiről. Például Mikszáth helye az Árvízképen c. írása utal arra a képre, amit Vágó Pál festett a tragikus 1879. évi eseményről. Rengetegen tolongtak, hogy rajta legyenek a festményen, Mikszáth Kálmán szegedi író a kép jobb sarkában látható, amint szerényen áll kék kabátjában.

Vágó Pál: Szegedi nagyárvíz című festménye a szegedi Móra Ferenc múzeumban - Forrás: Wikipédia

Idézem a múzeumigazgató Móra gondolatait, midőn Mikszáthról kérdezi valaki: „ - Ugyan? Melyik az? – Én pedig elgondolom, hogy majd aki én utánam következik itten nyájas múzeumőrnek, az már nem is mutogatja be a többi alakot, mert maga se tudja, kik voltak ők. Csak az a kopott kék kabátos ifjú ember marad meg az egész képből, ott leghátul, a jobb sarokban.” /1910. január 9./

Vágó festménye egy óriási táblakép /7m x 3,5 m/ az 1879-es nagy szegedi árvízről, 20 évvel a katasztrófa után készült. A festmény főalakja I. Ferenc József. A király ugyanis az árvíz 5. napján Szegedre látogatott, ami európai szenzációvá emelte az eseményeket. „Vágó a képet többször átfestette, majd háromévi munka után 1902-ben helyezték el a szegedi múzeumban. A festő és a festmény közös története azonban ekkor nem ért véget: 1903-ban újabb módosítást kellett a képen végrehajtani. Vágó Pál ugyanis osztrák tábornoki köpenyben festette meg Ferenc Józsefet, melyet nehezményezett Szeged népe, ezért az osztrák egyenruhát magyar huszárezredesi mentére kellett átfestenie.” – olvashatjuk a 140. évforduló alkalmából rendezett kiállításon.

Tömörkény István: Vizenjárók és kétkézi munkások c. könyve dedikálva

További féltve őrzött kincse húgomnak a Tömörkény István által Vágó Pál festőnek, és Cserzy Mihálynak dedikált Vizenjárók és kétkézi munkások c. könyve. Előbbinek egy kubikosról festett képe Tömörkény falát díszítette, amelyet az író a regénye fedőlapfotójaként használt. A festmény egyébként egy enteriőr fotóján is látható, ahol Tömörkény kisgyerekeivel, Lászlóval és Erzsébettel szerepel. Cserzy Mihályt pedig írói álnevén Homoknak szólította dedikációjában.

Tömörkény kisgyerekeivel, Lászlóval és Erzsébettel - Forrás: Fári Irén, Simoncsics István: Palánk: Szeged belvárosa egykor c. könyvéből

Lakásához közel egy, a Tömörkény utcába vezető átjáró oszlopa előtt helyezték el azt a bőgőshajó-orrot idéző kerékvető követ, ami az árvíz előtt, sőt a 60-as években történt újjáépítésig az ugyanott lévő sarokházat díszítette.

Ez az ékesség nem volt véletlen, hiszen a régi házat egy halászati vállalkozó építtette a 19. század elején - tudom meg Zsuzsitól a történetet. Mára szinte csak ez a kő őrzi a Palánknak nevezett belvárosi rész történelmi múltját.

Bőgőshajó-orrot idéző kerékvető kő eredeti és mai helyén    Forrás: Forrás: Fári Irén, Simoncsics István: Palánk: Szeged belvárosa egykor c. könyvéből

Gyűjtőszenvedélye és helytörténeti érdeklődése mellett húgom türelmes és kitartó családfakutató, és ahogy öregszünk, egyre inkább érdekelnek bennünket a gyökereink. Honnan jöttünk, mivel foglalkoztak elődeink? Délelőttjeit a városi levéltárban tölti, kutatva a távoli múltat, akár mások családjában is egy-egy ismerős felkérésére.

Húgom, a régiséggyűjtő

A környezetemben szinte minden nyugdíjas megtalálta azt a tevékenységet, ami a családon kívül is örömet szerez számára, lelkesíti, és közben megfeledkezik  fájdalomról, gondokról, bajokról. Nem kesereg, hanem tartalommal tölti meg a hétköznapjait a saját kedvére.

   Annaróza