Az éledő városi természet

A tavaszi eljövetelének  már az ősember is kultikus jelentőséget tulajdonított és beköszöntét azóta is, évezredek óta megünneplik a különböző kultúrákban, különböző rítusokkal. Csillagászati értelemben a tél  a tavaszi napfordulóval ér véget, idén ez március 20-ra esett.

Fantasztikus a természet megújulását szemmel kísérni még itt, a nagyvárosban is.  Ezt az évente megújuló csodát  idén sem akartam kihagyni.  Imádok ilyenkor sétálni és bekukkantani a kertekbe, nézelődni a köztereken. Nekem ez a tavaszköszöntő rítusom. Nem vagyok növényszakértő, csak műkedvelő természetimádó. Tartsatok velem zuglói sétámon, segítsetek néven nevezni azokat a növényeket, amelyeknek nem tudom a nevét, vagy javítsatok ki, ha tévedtem a beazonosításban.

Meglepett ennek a fácskának a szépsége. Jószerivel azt sem tudom, hogy ez a pompás, modern fülönfüggőre emlékeztető valami,  virág-e egyáltalán. Nyáron mindenképpen elsétálok erre és megnézem, milyen fa ez tulajdonképpen.

A ráncoslevelű bangita nagy kedvencem, óriási bokorrá nőtte ki magát a kertünkben 20 év alatt. A leveleit még télen sem dobja el, azaz örökzöld. A lenti bangitát egy parkban fényképeztem, érdekes módon ennek az ernyője  fehér, míg a miénké barna színű, ebből lesznek rövidesen a virágok.

Ebben a kertben dúsan virágzott a bőrlevél. Nem akartam hinni a szememnek, hogy a terebélyes bokorrá fejlődött rozmaringot  március közepén virágozni láttam.

Japán kecskerágónak nézem ezeket a gyönyörű bokrokat, amelyek látványosan éledeznek  vöröses színű hajtásokat növesztve.

A mahóniabokor már nyitogatta sárga virágait, mézédes illatot árasztva.

Egy kis formás bokor már messziről odavonzott a Bosnyák téren. Közelebb menve lencsevégre kaptam krémszínű, illatos virágait. Azt hiszem ez a lándzsás lonc.

A mahónia piros bogyója még a télről maradt itt.  Hóban-fagyban is virítottak a színes bogyók és a viaszosan csilllogó zöld levelek.

Nem tudom mi a neve ezeknek a pompás, korán virágzó díszfáknak, amelyek a szomszédból nyúlnak át az udvarunkba. Bódító illatuk kicsalogat a teraszra és már a meleg nyári estéket idézi, amikor olyan jó kinn ücsörögni. A nyár elején bőven aláhulló apró terméseinek nem örülünk annyira.

A fehér primulák és a lila vadibolyák jól elszaporodtak ebben a kertben.

Imádnivalóak a  levelek, amikor még csak bontakoznak, épp hogy megindul a fában az élet.

Aztán, ha már teljes gőzzel beindul a természet, számomra alábbhagy a varázsa. Mint amikor a pici babán még minden olyan édes, de nagy lakliként már nem olyan  elragadó. De ez az élet rendje.

Szép tavaszt a növényeknek és az embereknek!

                                                                        Saját felvételek

    Cecilia