Előd, lucullusi lakomák szakácsa - 1. rész

Nagy tisztelője és csodálója vagyok azoknak a férfiaknak, akik főzőkanalat ragadnak, és ráadásul magas szinten művelik a főzés tudományát. Csak az képes erre, aki nagy szeretettel és odaadással áldoz ennek a hobbinak. „Aki etet, az szeret” – mondta egyik ismerősöm. Itt már többről van szó, mint a főzés szeretetéről, hiszen magában rejti a gondoskodás, az örömszerzés fogalmát is, legyen szó családról, vagy vendégekről.

Kisültek az ínyencségek

30 éve elhunyt férjem sültjeinek az ízét még mindig a számban érzem, sajátkezűleg írt receptjeit ereklyeként őrzöm. Legkiválóbb alkotása a mézes csirke volt, melyet azóta is emlegetnek azok a szerencsés ismerőseim, akik megkóstolhatták. Nemcsak elsárgult receptjét, hanem azt a kávécseppet is őrzöm, amit főzés közbeni kortyolgatásával löttyintett rá.

Ismerek még néhány férfit, akinek imádott hobbija a főzés. Közülük is kiemelném keresztlányom férjét, aki nem csak a családját eteti. 14 éve meglévő kertes házuk udvarán minden húsvét vasárnap kerti parti keretében bűvöli el az egyre szaporodó népes társaságot. Ugyanis a közben felcseperedő gyerekek, unokatestvérek már barátnőt, barátot is hoznak a házhoz. Legutóbb 34-en ültünk asztalhoz, és nem is volt teljes a létszám.

A húsvéti kerti partin 34-en ültünk asztalhoz

De Öcsi, azaz Előd (3 testvér közül a legfiatalabb, a házigazda) főzött már 50 fős társaságra is. Saját maga által összerakott kemencében süti a lucullusi lakoma fogásait, többféle húst, legutóbb sült oldalast, sült csirkét, és utolsó meglepetésként csülökkel töltött cipót, melynek tésztája is az ő műve. Reggel 9-től délután 4-ig meg sem állt, csak sütés közben kóstolt néhány falatot. Sok esetben a salátát is ő készítette, most viszont voltak saláta-, és süteményfelelősök. Egyik nagynénje a jól bevált zserbót süti évek óta, én pedig  krumplis pogácsával egészítem ki a bőséget.

Fiatalok társasága a kerti partin

Mikor évekkel ezelőtt először megláttam Öcsit, amint lapáttal helyezte be a kemencébe a sütnivalót, akaratlanul is Jancsi és Juliska meséje jutott eszembe. Félve kérdeztem: „Előd, ugye mi nem kerülünk lapátra?” gondolva néhány Régiség-asszonyra. Anyukája, Erzsi, már ült is a lapátra egy fotó kedvéért. A húsvéti partin kiderült, hogy ez a poén már korábban is megnevettette a családot. Amikor Előd  a kemencéjét építette, beleült, tesztelve, hogy van-e elég hely benne. Anyukája és felesége azon viccelődött, hogy kit ültessen először a lapátra.

Előd és édesanyja lapátra téve :)

Erzsinek egyébként 4 lánytestvére van, akikkel gyerekkoruktól hozzászoktak, hogy a konyhában segíteni kell az édesanyjuknak, és a létszám miatt nagy adagokat főztek. Ahogy meséli, az ő 3 gyereke is szívesen sürgött-forgott körülötte, de csak azt csinálták, amihez kedvük volt. Nem voltak feladatok kijelölve, de ha valamelyikük érdeklődött, örömmel és türelemmel tanítgatta őket. Meséli, hogy a rácsos linzer rácsait Öcsi akarta sodorni, de ujjacskáival véletlenül laposra nyomta, nem pedig sodorta a rácsokat. Erzsi javítgatta, de a kis ujjak nem engedelmeskedtek.

Öcsi gyerekként a konyhában

Középiskolás korukban, ha éhesek voltak tanítás után, és anyjuk még dolgozott, önállóan összedobtak valamit, palacsintát sütöttek, de krumplis ételeket is készítettek, krumplipaprikást, krumplis tarhonyát, tésztát. Amikor Öcsi vidékre került főiskolára, a kollégiumban is főzött időnként a barátainak, a sajtos nudli és a hagymás rostélyos volt a kedvencük. Természetesen később már családját kényeztette finomnál finomabb étkeivel. Mostanság, amikor keresztlányom nyaranta tánctáborba viszi tanítványait, Előd főzi a bográcsost kb. 60 gyereknek.

Lucullusi finomságok

A 20 éves iker fiúk apjuk nyomdokaiban haladva időnként sütnek a vendégeknek: egyikük tortát, a másik sóstanglit. Előfordult már, hogy egy váratlan vendégnek csokis muffint sütött az egyik fiú. Elődéknek van egy 24 éves nagylányuk is, aki Pesten tanult, ott is él, és már ő is csak vendégként élvezi a 3 házias férfi kényeztetését.

Engem lenyűgöz ez a család. Mindkét szülő olyan értékeket adott át gyerekeinek, ami hasznos útravaló egész életükre.

    Annaróza