Nordic walking: hetvenévesen megtaláltam a nekem való sportot
Jókat túrázunk és a reumám is kevésbé kínoz
Alföldi "lány" vagyok, itt születtem Szegeden, a Tisza szeli ketté a várost, szívemhez ez a táj áll a legközelebb. Nem véletlen, hogy kedvenc költőm Petőfi Sándor. De szeretem a hegyeket is, a gyönyörű lankás vidéket, imádom a Balatont és az Óceán sem áll távol a lelkemtől.
Aktív dolgozó koromban a munkahelyemen volt egy csapat, akikkel minden évben megszerveztünk egy pünkösdi túrát, mivel akkor ért rá mindenki, hiszen egy helyen dolgoztunk. Bejártuk, amennyire lehetett, az országot és szinte minden magaslatot "megmásztunk". Így túl a hetvenen kezdett hiányozni a mozgás, de a vizet csak nyáron szeretem, a vízi torna nem nekem való. Régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy kipróbálom a nordic walking-ot, de mindig elodáztam és kifogásokat kerestem: majd később.
Az elmúlt nyáron meglátogattam lányomat és férjét, akik Walesben élnek. Egy pár nordic walking bottal vártak, hogy majd azzal könnyebben megy a túrázás. ’Anya sokat fogunk túrázni’, mondták, és be is tartották az ígéretüket. Hazatérve még hezitáltam egy kicsit, majd felhívtam egy megadott számot és jelentkeztem egy nordic walking csoportba. Félve mentem az első edzésre, de annyira befogadó volt a társaság, hogy minden kétségem elmúlt. Azóta fél év telt el és minden edzésen és túrán ott vagyok, hacsak valami fontos ügy nem jön közbe. Természetesen alaposan utána néztem, mit is takar ez a sport.
Találtam egy cikket, amely szerint a nordic walking: skandináv gyaloglás, síjárás, botsport, a lényege egy pár speciális bot és különleges gyaloglási technika. Eredménye, hogy kímélő módon fejleszti az állóképességet, az izomerőt, a mozgáskoordinációt. A botok használata dinamikát, ritmust ad a gyaloglásnak. Ajánlott szakember segítsége a helyes technika elsajátításához. A cikk elolvasása után éreztem, hogy ez nekem való, hiszen szeretem a gyaloglást, csak már hamar elfáradok. Örömmel írom, hogy már egy hónap eltelte után nincs fáradtság, jó a közérzetem és a reumám sem kínoz, természetesen az időváltozást megérzem, de könnyebben viselem.
Az edzés hetente egy óra, helyszíne egy nagyon szép tér, a Mátyás tér, melynek közepén egy középkori templom áll. A téren van játszótér, telve gyerekekkel, kutyások a tér másik felén, majd egy kicsit távolabb egy jógázó csoport, és mi, akik rójuk a köröket. Egy kör kb. 750-800 méter, én általában 4-5 kört tudok megtenni. Az edzést bemelegítéssel kezdjük és nyújtó gyakorlattal fejezzük be. Télen-nyáron, esőben-fagyban-hóban is van edzés és a túra sem marad el, csak ítéletidőben. Nyáron többen vagyunk, most, hogy hidegebbre fordult az idő, csökkent a létszám.
Az életkor nagyon változatos, a kisgyermektől a nyolcvan évesig minden korosztály képviselve van. Örömmel tapasztalom, hogy nagyon sokan, akik nyugdíjba mennek, ezt a sportot választják a mozgás és egészség megőrzése érdekében. Több házaspár is van, akik együtt jönnek edzeni és túrázni is. Mindenkinek megvan a maga ritmusa, ha akarsz közben "meditálsz", akinek kedve van, közben beszélgethet. „Emeld fel a fejed, nézd milyen szép a táj, mosolyogj!” - hangzik fel néha Marcsinak, az edzőnknek a hangja. Hosszú évek óta foglalkozik ezzel a sporttal, ő az az ember, aki teljesen át is tudja adni a nordic lényegét, ő szervezi a túrákat is, fáradtságot nem ismerve.
A mi vidékünkön nincsenek hegyek, de még csak egy igazi nagy domb sem. Hogyan és hol tudunk túrázni? A várost és a várost kettészelő folyót övező védelmi töltéseken. Töredelmesen bevallom, hogy bár itt születtem, sok mindent még nem láttam a közvetlen környezetemben. Nagyon szép helyeken jártunk, amelyeket csak hallomásból ismertem. A Boszorkány szigetet ismertem, de azt nem tudtam, hogy a Téli Kikötő egyben kijárat a Fekete tengerhez is.
Hallottátok viccesen emlegetni Kukutyint és a zabhegyezést? A története az 1880-as évekre datálódik. A Ferencszálláshoz tartozó Kukutyin puszta szántóföldjeit a Maros elöntötte, és hogy a termés ne menjen kárba, a gazdák csónakba ültek és úgy vágták le a vízből kilátszó zab hegyét. Egy másik nevezetes útvonal, ahol jártunk: Dóc községnél a Petresi gát 1879. március 5-én átszakadt, és észak felől közelítette meg a Tisza Szegedet a szegedi nagy árvíz idején.
Egy szép, őszi, páradús napon pedig Mártélynál mentünk végig a tanösvényen, de túráztunk már a Holt-Marosnál is, és végig a Tisza mellett a Rotary tanösvényen. Egy ködös vasárnapon elindultunk a városból át a régi hídon, majd vissza az új hídon és a karácsonyi vásárban forralt boroztunk. A legrövidebb túraút 5 km a leghosszabb 12,5 km volt, átlagban 6-7 km-t teszünk meg.
Azt, hogy megéri-e, döntsék el a fényképek! Az is tény, hogy nem az orvosi rendelőben ülök a panaszaimmal. Amikor a háziorvosnak elmeséltem, hogy sportolok, nagy szemekkel nézett rám és csak annyit mondott lelkesen: ugye mondtam, hogy mennyire fontos a mozgás! Ebben egyetértünk.
saját felvételek
Sári
István Rafael 2020.01.24. 10:31:39
a14x91n 2020.01.24. 10:44:05
Cecilia 2020.01.25. 20:35:10
Cecilia 2020.01.25. 20:36:41