Régi álmom vált valóra Gaudi hazájában

Barátnőim agitáltak, hogy karácsony után tartsak velük Valenciába, onnan pedig Barcelonába. Régóta dédelgetett álmom, hogy a katalán fővárost, Barcelonát annál tüzetesebben megnézzem, mint 28 évvel ezelőtt, amikor 10 éves kislányommal a Costa Braván nyaraltunk, és csak egy félnapos fakultatív kirándulásra fizettünk be. Akkor a buszról szélnek eresztettek bennünket a Sagrada Familia templom előtt, és vezetés nélkül ment, ki merre látott. Mi akkor a régóta, és ma is folyamatosan épülő Sagradában gyönyörködtünk kívülről, majd a Ramblán végigsétáltunk a tengerpartig, megcsodálva Kolumbus Kristóf égbe magasodó emlékművét, és hajójának, a Santa Marianak a másolatát. Akkor még nem is sejtettem, hogy mindez csepp volt a tengerben, hiszen Spanyolhon 2. legnagyobb városa megszámlálhatatlan csodát tartogat a turista számára.

Kolombusz Kristóf emlékmű

Valencia meglátogatásának ötlete onnan ered, hogy egy kedves fitnesztársunk épp ott tartózkodott az ünnepek alatt lányáéknál, és nagylelkűen felajánlotta, hogy ha megnéznénk a várost, szívesen kalauzol bennünket. Fájó szívvel mondtam nemet az invitálásra, mert az ünnepeket Angliában töltöm szeretteimnél. Ám egy reggel arra az agyafúrt ötletre ébredtem, hogy miért ne utazhatnék Londonból Valenciába. Egy hetet töltök lányoméknál, és közvetlen karácsony után én is útrakelek. 3 barátnőm ugyanaznap indul Ferihegyről, és csak egy órát kell várniuk rám a valenciai reptéren. Meg is vettük a jegyeket.

Utólag szembesültem azzal, hogy Londonból a legtávolabbi reptérről indul a Ryanair gépe. A terv szép volt, de a megvalósítás kútba fulladt. Sajnos a reptérre való kijutáshoz nem a vonatot választottam, hanem a kényelmesebb gépkocsit, ismerősöm félórát rászámolt a szokásos másfélre. Azonban az ünnep utáni nagy forgalom miatt legtöbbször lépésben haladtunk, de a megengedett legnagyobb sebesség is 40-50 km/óra volt olykor-olykor. Már a kocsiban „kapuzárási pánikom” volt, hiszen tudtam, hogy 16 óra 25 perc az utolsó lehetőség, és 15 órakor még kb. az út felénél tartottunk. Vészt sejtve már a másnapi valenciai jegyárakat néztem a neten, de azonnal el is vetettem ezt az opciót. Szilveszter előtt 4-szeres árak borzasztottak el.

Az útitársakkal a barcelónai Sóhajok hídjánál

5 perccel kapuzárás után futottunk be a terminálra, a járatomat már ki sem írták. Pedig imádkoztam az úton, bárcsak késne a gép. Most kivételesen hajszálpontos volt. Valenciát  így törölnöm kellett terveimből, és reméltem, hogy Barcelonába olcsóbb (sokkal olcsóbb) jegyet kapok. A sors kegyes volt hozzám, és december 30-án repülhettem Barcelonába, ahová eredetileg vonattal készültünk átutazni. Természetesen barátnőim azzal suhantak oda Valenciából, és kis eltéréssel a szállodánkban végre találkozhattunk nagy örömünkre.

Itthon mindig készítek egy tervet a Google áldásos információi alapján, hogy mit kell feltétlenül megnézni, és mi az, amit esetlegesen, ha belefér 3 és fél napba. Tervezetünket nyitvatartási időkhöz kellett idomítanunk, ünnep lévén.  Megérkezésünk délutánja csak arra volt elég, hogy a központi helyen, a Ramblán lévő szállodánkból feltérképezzük a közvetlen környéket. A tenger felé vettük az irányt, amit az 1888 óta rendíthetetlenül ott őrködő Kolumbus Kristóf is mutatott nekünk 60 m magasságból. Ő később is támpontul szolgált bolyongásaink során.    /1.fotók/

A Ramblán

Másnap jegyet vettünk a hopp on hopp off városnéző buszra, amelynek 23 állomása közül négyet soroltam egy papírra, ahol feltétlenül le kell szállnunk. Elsődleges célunk a gótikus negyed, valamint Gaudi meseszerű, lekerekített vonalú épületei voltak.  Egy kedves, román fiatalember, aki családjával mellettünk ült a nyitott busz felső szintjén, meg is jegyezte kis cetlim láttán angolul: Milyen jó kis térkép. Jót nevettünk szellemességén. 

Városnéző sétán készült fotó

Leszállásaink közt is rengeteg szebbnél szebb házban gyönyörködhettünk 13 fokos ragyogó napsütésben a tágas sugárutakon suhanva. Szinte egyforma magasak, egyöntetű hatásuk mellett mégis különböznek díszítettségben, vagy erkélyeik anyagában, amely kovácsoltvas, vagy kő.

Szép házak

Megérkeztünk a gótikus negyedbe, ahol a katedrális előtt egy férfi Gounod Áve Máriáját fújta trombitáján. A fennséges, gótikus templom eredeti neve Szent Eulália katedrális, a 13 évesen mártírrá lett védőszent neve után. A templomot elhagyva egy csodálatos kerengőbe érkeztünk, ahol 13 élő liba jelképezi a mártír leány 13 életévét. Története szerint keresztény hite miatt végezték ki  303-ban, az akkor Római birodalom fennhatósága alatt álló Barcelonában.

A kerengő kerítése mögött a libák

További sétánk a negyedben hangulatos utcácskák, sikátorok közt vezetett, majd visszakanyarodtunk városnéző buszunk állomásához, hogy a híres-neves szecessziós Casa Battlót, azaz a Batlló házat, Antoni Gaudi egyik legjelentősebb alkotását meglátogassuk. Egy középosztálybeli család számára átépítette a meglévő házat, amit a Csontok házának is neveznek koponyaformájú erkélyei miatt. Sajnos a belső terek eredeti berendezése csak ún. SmartGuide (fülhallgatóval felszerelt mobiltelefonszerü eszköz) segítségével látható, de ezzel az interaktív módszerrel is lenyűgöző a 20. század eleji polgári enteriőr.

Casa Batlló

Az egyik teremben Store felirat alatt néhány art deco stílusú bútort láthatunk. A lakosztályokat színes üvegablakok, a lépcsőházat pedig gyönyörű csempék borítják, és nagy meglepetést okoz a nyitott belső udvar kék csempéi előtt fentről szállingózó műhó. A tetőre érve szintén csempemozaikkal díszített kémények között sétálhatunk.

A Casa Batlló mozaikos kéményei

Annyira lenyűgöz Gaudi szecessziós stílusa, hogy kegyeletből megemlíteném életének pár állomását: 1852-ben született Reus katalán városban. 16 évesen költözött édesapjával Barcelonába, ahol építészeti előkészítő tanfolyamra, majd az Építészettudományi Iskolába járt. 1878-ban megismerkedett Eusebi Güell gróffal, akitől több megrendelést kapott, pl. a Güell park és a Güell palota tervezését, amelyekről a 2. részben fogok beszámolni. 1906-ban ő maga is beköltözött édesapjával  a Güell parkban lévő egyik házba, amely ma múzeumként funkcionál. Édesanyja ekkor már nem élt.

Korai épületeire a mór, majd a gótikus stílus jellemző.  Egyre inkább az organikus építészet képviselője, amit a szakirodalom „katalán modernizmusnak” nevez.

Műveit a természet ihlette. Mottója: „A könyveknél többet ér, ha közvetlenül a természetet tanulmányozzuk.” Így érthetővé válik, miért nem találunk építészetében szögletes, egyenes vonalakat.

1926. június 7-én, 73 éves korában elgázolta egy villamos. Olyan szegényesen öltözött, hogy koldusnak nézték. A kórházban ismerték fel a mestert, akin már nem tudtak segíteni. 3 nap múlva meghalt, élete főművében, a Sagrada Família kriptájában temették el június 12-én.

Sagrada Familia templom

Buszjáratunk következő megállója a Spanyol tér volt. Egyik oldalán, mint valami hatalmas bejárat, két, 47 m magas velencei torony magasodik, a velencei Campanile mintájára. Onnan széles sétány vezet Montjuicra, a Nemzeti Múzeumhoz. A tér másik oldalán az Aréna látható, amelyet a bikaviadalok beszüntetése után 2003-ban bevásárlóközponttá kezdtek alakítani. Lift vezet az Aréna teraszára, ahol kávézók, éttermek nyújtanak pihenést a látogatónak. Sajnos előttünk pont bezártak, mert mindenki szilveszterre készülődött. A látvány szerencsére nyitott volt az Aréna tetejéről. 

Plaça d'Espanya (Spanyol tér)

A szilveszter másodszor is bezavart, amikor a következő megállónál a Nemzeti Múzeum környékét, és magát az épületet akartuk megcsodálni. Mint megtudtuk, épp az ott készülő tűzijáték helyszínére érkeztünk, amit körben lezártak.

Éjszaka nem mertünk visszamenni a nagy tömeg miatt, de videón láthattuk utólag a nagy eseményt, amit nemcsak a tűzijáték tett izgalmassá, hanem a fényárban úszó mágikus szökőkút bekapcsolása is.

https://www.youtube.com/watch?v=CHaRfliDNXc&feature=share&fbclid=IwAR3sU5F8p_GLYxYqT4HocpTKzE5toZofEJgiYPLByeF17B5qL69vWSGsRLU

Visszatértünk a mi hűséges Kristófunkhoz, majd a szállodánk közelében megfáradt vándorok módjára elköltöttük megérdemelt vacsoránkat.

                              saját felvételek és videó

Folytatás következik

       Annaróza