A sors vigaszaként egy új kis élet érkezett

Marika, osztálytárs barátnőnk szeretett férje örökre eltávozott, most már az angyalok vigyáznak rá. Tudtuk, hogy hosszú szenvedés előzte meg Pista végső utazását. Együttérzéssel hallgattuk az egyre szomorúbb híreket állapotáról, hiszen néhány hónapja már csak erős szíve, és családja végtelen szeretete, példamutató gondozása tartotta életben.  Az emlékezésem éppen ezért nem csak Pistának szól, hanem négygenerációs családjának  is.

Marika és Pista 1966-ben, a lány érettségi vizsgája után kötöttek házasságot. Elsők között volt a gimnáziumi osztályunkból, akinek bekötötték a fejét.

1968-ban megszületett Ági nevű kislánya.  A családi örömsorozatban ő volt az egyik legfiatalabb nagymama, és most, 73 évesen egyedüli dédnagymama az osztálytársak közt két dédunokával. Az első,  Kamilla, a 3 éves cserfes kislány, és másfél hónapja született az öcsike, Soma, aki új értelmet adott Marika életének …

Az unoka a dédunokákkal

Az élet úgy hozta, hogy nyugdíjazásunk óta újra szorosabb kapcsolatot ápolunk azokkal az osztálytárs-barátnőkkel, akiket a családi élet és a munka, a hivatás megakadályozott ebben korábban. Akik tehetik, kétheti, havi rendszerességgel személyesen is találkoznak, közös programokat szerveznek, de a netes világban szinte naponta értesülünk egymás örömeiről, gondjairól.

Osztálytársak Marika melegházában

Egy évvel ezelőtt, májusban is épp Marika vendégei voltunk, mert soha ki nem hagyná, hogy saját földieper terméséből megkínáljon bennünket. Nem csak egy hobbikert gyümölcseit kell elképzelnünk, hanem nagyüzemi termesztést, ami még most is rengeteg munkát jelent Marikának. Nem csak fizikailag, de szervezésben, termék értékesítésben, szállításban egyaránt.  A dolgos évek komoly üzletasszonnyá tették. Férje ebben is segítő társa volt.

A ház körüli kertet is példás rendben tartották, mindig megcsodáltuk veteményeiket, virágaikat. Legtöbbször tőlük vettük a muskátlikat, és szezonban a befőzni kívánt, osztályon felüli földiepret.

Marika férjével és a földieper terméssel

Marika példás háziasszony, amikor meghívott bennünket, mindig lucullusi lakoma, legalább 3-4 fogás volt az asztalán, a desszert természetesen földieper, és belőle készített mennyei torta volt.

Ilyenkor a férje, Pista is szerényen megjelent körünkben egy üdvözlésre, néhány kedves szóra, aztán visszavonult a keresztrejtvényeihez. Csak akkor jött ki újra, amikor a szomszédban lakó lányuk, Ági áthozta az akkor kétéves unokáját, Kamillát, hogy bemutassa nekünk, legnagyobb örömünkre. Pista, a dédnagypapa is szinte kinyílt az örömtől, vidáman játszadozott az eleven kislánnyal.

A mennyei epertorta

Mi pedig vidám csevegésbe, az ínycsiklandozó ételek elfogyasztásába kezdtünk, „mindenből egy kicsit” jelszóval. Még tavaly is így történt.

A sors azonban néha kegyetlen arcát mutatja. Néhány hónapja súlyos agyvérzés érte Pistát, aki amúgy is megromlott látását teljesen elvesztette, a tájékozódó képességével együtt. Nem tudta már hol van, nem mindig ismerte meg szeretteit, kivéve Kamillát, a cserfes dédunokát, akinek csilingelő hangocskája, símogató kis keze emlékmorzsákat ébresztett a dédnagyapában. Rövid kórházi ápolás után ugyanis hazavitte a család Papát, hogy szeretetükkel, gondoskodásukkal életben tartsák.

A házaspár lányukkal, Ágival

Azt  követően is hősies küzdelmet folytatottt Marika és Ági lányuk, aki korábban ápolónőként dolgozott. Szakértelmével és fizikailag is óriási támasza volt a nap 24 órájában szüleinek, főleg Marikának. Lelkileg is erőt próbáló lehetett a férj és édesapa fizikai kínjainak átélése. A család már csak azért fohászkodott, hogy megszűnjön az imádott férfi szenvedése.

A sors vigaszaként sokszor tapasztaljuk, hogy amikor egy idős családtag távozik, egy új kis élet érkezik. Amikor Soma másfél hónapja megszületett, Marika ajándékot, új értelmet kapott az élettől, és remélni tudjuk, hogy Pista elsötétült világába is fénysugárként érkezett. Már csak a két kis dédunoka csalt mosolyt a megfáradt, szomorú arcokra.

Soma, a második dédunoka

Mi, barátnők aggódva figyeltük a helyzetüket, és csodáltuk a két nő testi-lelki erejét.  Néhány együttérző szóval próbáltuk enyhíteni küzdelmüket.

Kegyetlen befejezése ez egy hosszú, boldog házasságnak, ez a férfi mégis szerencsésnek mondható, mert nagy szeretetben távozhatott egy számára könnyebb világba.

   Annaróza