Szabályok közé szorított, mégis vidám nyaralás

Külföldön élő családommal évek óta a közös nyaralás a legörömtelibb találkozásunk valamely tengerparton, mivel vízimádók vagyunk. Egy kinti magyar barátnőnk szervezi ezeket az utakat profi módon. A csapat egyre bővül, már-már osztálykirándulásnyi létszámra. Kezdetben londoni gyerekeink, és az itthoni szülők társultak a közös élményre. Azután baráti házaspárok, családok is csatlakoztak meghallgatva a vidám élménybeszámolókat.

Tavaly novemberben is elindult a tervezés, ötletelés, hogy melyik tengerpartra utazzunk. Választásunk a törökországi Alanyára esett, mert nagyon szeretjük az ott élő emberek vendégszeretetét, a változatos tájakra való kirándulásokat, és nem utolsó sorban a megfizethető árakat.

kilátás a szállodánkból

Azután elérkezett a február, és vele együtt a Föld lakosságának a háborúk óta legrémisztőbb időszaka. Elborzadva láttuk a Kínában kitört járványt, amit egy eddig ismeretlen koronavírus okozott, ami a nagy légiforgalomnak köszönhetően átlépte Kína határait, és rövid idő alatt az egész világot fenyegette. Mint tudjuk, megálljt parancsolt eddigi megszokott életünknek. Nem csak egy nyaralás vált bizonytalanná, hanem minden, ami addig természetes volt: kezdve a bevásárlástól egy mozizásig, vagy baráti összejövetelig, rendszeres sportolásig vízben, edzőtermekben.

Azután két hónap „önmegtartóztatás”, szigorú szabálykövetés eredményeképpen jött a fokozatos, óvatos nyitás. Mi is elkezdtünk reménykedni, hogy megvalósulhat a nyaralásunk, hiszen július még messze van, és túl leszünk a veszélyen. Hiú reményeket tápláltunk, épp a rosszul értelmezett lazítások nyomán több országban új hullám kezdődött, holott még az elsőn se voltunk túl.

jógafoglalkozás a szálloda kertjében

Világossá vált, hogy Törökországba nem utazhatunk, aminek legfőbb oka az uniós országokétól eltérő szabályozás és a csak lassan csökkenő fertőzésszám volt. A repülőjegyet jövő évben felhasználhatjuk, vagy ki tudja?! Én már lemondtam volna ezévi közös nyaralásunkról, és arról, hogy végre találkozhassak rég  nem látott családommal. Szerencsére a fiatalok nem olyan aggályoskodók, mint mi, Régiségek, és buzgón olyan uniós országot kerestek, ami „zöld jelzést” kapott. Így esett a választásuk a Spanyolországhoz tartozó Tenerife szigetére. Nem volt kérdés számomra, hogy ott a helyem. Nem a betegségtől tartottam, hanem az oly rettegett karanténtól, ami esetleg pont a családomtól fog elválasztani.

Ismerőseim csodálkozva, megrökönyödve látták készülődésemet, és bátornak /titokban bolondnak/ tartottak. Már szerencsésen hazaértem, és nyugodtan mondhatom, hogy bár szabályok közé szorított, de vidám nyaralásom volt, amit az életöröm, a boldog együttlét jellemzett.

lányommal a tengerparton

A spanyolok részéről érthető volt néhány szigorú szabály megkövetelése, amit rendkívül fegyelmezetten betartott fiatal, idős egyaránt. Pl. az étteremben kézfertőtlenítés, egyszer használatos nylonkesztyű /dobozba kihelyezve/ és maszk volt a belépő, a svédasztalpultokat csak így lehetett megközelíteni. Zárt helyen, így liftben is kötelező volt a maszkviselés, és egyszerre csak két idegen szállhatott be. Kétszer fordult elő, hogy két spanyol fiatalember, - meglátva engem és korombeli útitársamat – elhárító mozdulatot tett a kezével határozott no, no kíséretében. Gondolom, két 20 éves, csinos lány esetében elnézőbbek lettek volna.

maszkban és kesztyűben (evés előtt)

A strandbüfénél ugyancsak maszkban állhattunk sorba, betartva a másfél méter távolságot. Az alkalmazottak pedig rendszeresen fertőtlenítették az asztalokat, székeket, napágyakat. Példás tisztaság volt mindenütt.

A több ezer ember befogadására alkalmas dzsungelpark, csúszdapark nem nyitott ki, amit a fiatalok nehezményeztek kissé, de a sportos animátorok gondoskodtak a vendégek megmozgatásáról. Például jógát, aquafitnesz és aquazumba foglalkozást tartottak, a hozzáillő zene mellett. Egy alkalommal szobabicikliket cipeltek a medence szélére. Akkor lepődtem meg igazán, amikor ezeket bedobták a vízbe. Micsoda élmény volt a lányommal együtt zumbázni, biciklizni a medencében! Azt is megérhettem, hogy 17 éves unokám vízipólózott velem. A szállodánk közelében lévő homokos öböl vizében együtt úszkálhattunk. Esténként pedig a szálloda kertjében ült össze társaságunk, ahol röpködtek a poénok, jóízű kacagások kíséretében.

vizibicikli

Summa summarum, feltöltődve érkeztem haza, londoni fiataljaink, a családom szintúgy. Nekünk a legjobb döntés volt az aggályokat félretéve elutazni. Emellett a szerencse is hozzánk szegődött. De mint tudjuk, most szinte naponta változik a nyaralóhelyek megítélése az újraindult fertőzések miatt. Ma már nem indulnánk el a külföldi nyaralásra. Egy biztos: soha nem tudunk már úgy tervezgetni, mint eddig, de meg kell találni a lehetőséget a családunkkal való együttlétre, hiszen ez a legnagyobb öröm életünkben.

      Saját felvételek

   Annaróza