Látogatás kulturális csemegékkel          

[caption id="attachment_19943" align="aligncenter" width="600"] Szállásunk[/caption]

Barátnőimmel háromnapos nyárvégi kirándulás helyszínt kerestünk. Gyulára esett a választásunk, ami tőlünk 2 óra kocsikázással elérhető, várfürdője enyhet adó, de város lévén nevezetességeket is kínál.

[caption id="attachment_19944" align="aligncenter" width="600"] Kőrös-part[/caption]

Mégis mi juttatta eszembe a falusi romantikát? Egyrészt a szállásunk hangulata, udvarról nyíló szobáival, másrészt a Kőröspart békéje, csendje, a folyó fölé hajló szomorúfüzek bája. Mivel délben érkeztünk, és panziónk csak 2 órától fogadott bennünket, felkerestünk egy ismerős által ajánlott éttermet, mely Géza konyhája névre hallgatott a Kőrös-parton. Az éhes vándorok nem csak a várható /Géza/fejedelmi ebédnek örültek, hanem annak a csodálatos, tetővel fedett, árnyékos terasznak is, ami közvetlenül a folyócska mellett hívogatta őket. Itt kellemesen eltölthettük az időt az 5 percre lévő apartmanunk elfoglalásáig.

Bár szállásunk recepciója a főutcára nyílt, bejelentkezés után az udvarra irányítottak bennünket, melyről egy felújított, modern, klimatizált, mégis romantikus bútorzatú szobába léphettünk. Panziónk egészére jellemző az antik tárgyak, bútorok tisztelete, és mértéktartó felhasználása. Nosztalgikus hangulatba hozott bennünket például a recepció régies felszereltsége, valamint az átkötő fedett udvarrészen anyáink konyhakredence, majd a kaput támasztó, megrozsdásodott faszenes vasaló. Az udvaron a kényelmes ülőgarnitúrák mellett dekorációként egy kiselejtezett bicikli rozsdás váza állt. A hagyományőrzés nem csak itt lelhető fel, az egész városra jellemző.

[caption id="attachment_19946" align="aligncenter" width="600"] Szállásunk[/caption]

Rövid „honfoglalás” után megcéloztuk a várfürdőt a 35 fokos melegben. Vasárnap lévén és a gyerekek iskola előtti utolsó felszabadult napján elég nagy tömeg volt, másnap már lényegesen megcsappant a közönség, és kombinált jegyünkkel az Aquapalota zubogóit, csobogóit is fesztelenül élvezhettük.

[caption id="attachment_19960" align="aligncenter" width="600"] Aquapalota[/caption]

A terveinkben szereplő várat, a szemben lévő Almásy kastélyt és a 100 éves cukrászdát az enyhülést ígérő 3. napon szándékoztunk meglátogatni. Reggel szakadó esőre ébredtünk, így a szállásunkat elhagyva, megfordítottuk a sorrendet, és szinte bemenekültünk a híres-nevezetes cukrászdába. Elámultunk kékes árnyalatú, antik polgári enteriőrjén, majd az árakon is. De nem úr, aki nem pazarol, és ki tudja, fogunk-e még erre járni? Példának okául említeném specialitásukat, a bonbonokat, de végül süteményt választottunk. Megcsodáltuk a cukrászda összes szobáját, majd a folyosóra kilépve újabb meglepetés várt.

[caption id="attachment_19947" align="aligncenter" width="600"] 100 éves cukrászda[/caption]

Egy régi fagylalthűtő láda 3 tégellyel, egy pianínó, amelyen régen sok dalt játszhattak szerelmesen összebújó fiataloknak, és ilyen Régiségeknek, akik hozzánk hasonlóan szívesen cseverésztek egy finom sütemény mellett. Szegény pianínó mára biztos lehangolódott, és csak emlékeiben él. Pedig milyen jó lenne, ha a város egy tehetséges pianistája újra megszólaltatná Seress Rezső Szomorú vasárnapját, vagy vidámabb dalokat. Mellette egy míves vaskályha őrködött.

[caption id="attachment_19968" align="aligncenter" width="600"] Pianínó és vaskályha a cukrászdában[/caption]

A kíváncsiság tovább hajtott, és elém tárult a cukrászmúzeum, gyerekkorom jégszekrényével, és a 100 éve használt cukrászati eszközökkel. Eszembe jutott fiatalon elhunyt cukrász édesapám, aki bizonyára használt hasonlókat. Sajnos soha nem kóstolhattam finom süteményeit, tortáit.

[caption id="attachment_19940" align="aligncenter" width="600"] Almásy kastély[/caption]

Délelőtt 11 óra körül elállt az eső, így az Almásy kastély felé sétáltunk, amely egy gyönyörű parkban, a vár szomszédságában épült a 18. század közepén. 1869-ben került gróf Almásy Kálmán birtokába. A kiterjedt rokonságba tartozott az az Almásy László, akinek alakja ihlette „Az angol beteg” című, nagysikerű, Oscar-díjas film címszerepét. Ő egyébként a vas megyei Borostyánkőn született 1895. augusztus 22-én. Kalandos életében volt utazó, Afrikakutató, felfedező, pilóta, autóversenyző és üzletember. Valószínűleg soha nem járt a gyulai kastélyban. Érdekesség, hogy édesapja, Almásy György, Ázsiakutató volt.

[caption id="attachment_19950" align="aligncenter" width="600"] Almásy kastély[/caption]

Az épületbe lépéskor a komornyik, a kulcsárnő, a szakács és a pukedliző komorna életnagyságú digitális képe fogadott bennünket, majd a kastélyt végigjárva puritán berendezésű hálószobákba, a komorna szobájába, a női szalonba, és az impozáns nagyebédlőbe nyertünk bepillantást.  Gyula nagy szülötte, Erkel Ferenc gyakran tartózkodott a kastélyban, állítólag itt írta a Bánk bánt, és Brankovics György című operáját. Nagyapja kulturális udvarmesterként és házi muzsikusként élt a kastélyban, és az általunk is megcsodált zongorán az Erkel család több generációja adott zenei esteket.

[caption id="attachment_19949" align="aligncenter" width="600"] A vár és az óriáskerék[/caption]

A kastélytól és az Almásyaktól búcsúzva, a szemben lévő vár bevételére indultunk. A vár melletti tavon békésen úszkáltak a vadkacsák, a tavon az elcsendesedett tószínpad, szemben egy óriáskerék (elneveztük Gyula eye-nak a londoni mintájára) látványa ragadott meg elsőnek. Miután a morc lovaskatona, és a védelme alatt szunyókáló macska nem tanúsított ellenállást, gondolatban kivont karddal felkaptattunk a várkapuhoz. Harciasságra azonban semmi szükség nem volt, mert a néptelen várban már csak a várszínpadot bontó munkások tüsténkedtek.

[caption id="attachment_19965" align="aligncenter" width="600"] Várszínpad[/caption]

Kardcsörtetésnek esetleg a nyári játékokon lehettünk volna szem- és fültanúi, sajnálom, hogy a várjátékok és színházi esték élménye elmaradt. Jövő nyáron feltétlenül pótolnunk kell egy színdarab megtekintését egy hangulatos nyári éjszakán, a vár ódon falai közt. Most azonban a séta is örömmel töltött el a 15. században Hunyadi János birtokában lévő erődítmény falai közt, elmerengve a múlt dicsőségén. Hunyadit követően a 16. század elején kivételesen egy asszony birtokolta a várat, Frangepán Beatrix, Corvin János felesége, Mátyás király menye.

[caption id="attachment_19954" align="aligncenter" width="600"] Hajótúra a Kőrösön[/caption]

A történelem vonzásából a vár tövében lévő kávézóból áradó aromás illat irányította további lépteinket. Egy kis pihenésre is szükségünk volt a finom kávé mellett. Délután 2 órakor pedig az előző napon beregisztrált nyitott panorámabuszra szálltunk, mely a 8 km-re lévő Szanazugra vitt bennünket egy kőrösi hajóútra. Itt a Fehér és Fekete Kőrös összefolyásánál horgászok és vízitúrát kedvelők paradicsoma alakult ki. Hajósunk lelkes és ízes magyarázatából megismerkedtünk a vadregényes környezet növény- és állatvilágával, a folyószabályozás és árvízvédelem múltjával.

Ezzel a hajótúrával koronáztuk meg háromnapos kirándulásunkat Békés megye egyik legbékésebb gyöngyszemében. „Nomen est omen!” azaz : „A név elárulja viselőjét.”

Saját fotók

   Annaróza