Zolnay László régész könyve nyomán

1241 őszén a tatárjárást elkövető mongol sereg IV. Béla magyar királyt keresve körülzárta a dalmáciai Klissza várát. A király nem tartózkodott a várban, ahol azonban később pestisjárvány tört ki, elragadva a király két leányát. A következő év tavaszán a mongol sereg hirtelen elvonult, a király meg tudta erősíteni az országot várakkal, köztük az első budavári palotával. Ezt régóta így tanítja a magyar történettudomány, noha az első budavári királyi palota helyét igen sokáig nem sikerült ásatási leletekkel meghatározni.

1949-ben, a Budai Vár régészeti feltárása során is folyamatosan keresték a IV. Béla kori épület-maradványokat, de mindhiába: a legkorábbi lelet a kb. 100 évvel későbbi István-torony alja volt. Ekkor került az ásatásokhoz segédmunkásként a filozófia-esztétika-művészettörténet doktorátussal rendelkező „megbélyegzett kapitalista”, a 33 éves Zolnay László – olvashatjuk Hírünk és hamvunk című érdekfeszítő memoárjában.

saját fotók a könyv borítóiról

Nagy lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, munkaidő után vérbeli filoszként a Vármúzeum könyvtárában a középkori oklevelekbe ásta bele magát. Feltűnt neki egyfelől a XIII. századi királyi palotára utaló leletek teljes hiánya a Várhegy déli részén, a mai Budavári Palota és az 1949-ben kezdődő ásatások helyén, másfelől az, hogy a XIII. századi diplomáciai iratok, oklevelek a Várhegy északi részén, a polgárvárosban említik a németül Kammerhofnak nevezett királyi pénzverőt és királyi szálláshelyet.  Az oklevelekből a tulajdonosváltozások és egyéb említések alapján feltételezte, hogy a Kammerhof pontos helye a mai Táncsics Mihály utca 9. számú telkén van, sőt ott a visegrádihoz hasonló lakótornyot is sejtett. 1950-ben a hipotézist elemző tanulmányát átadta az ásatás nagy tekintélyű vezetőjének, aki pár hét múlva „Hülyeség!” megjegyzéssel adta vissza neki, ám nem felejtette el, hogy a segédmunkás megkérdőjelezte a magyar középkor-kutatás dogmáját.

1951-ben – talán tévedésből – kitelepítették Zolnay elvált feleségét és kisfiát, ő maga előbb a Bajza utcai Jókai-Feszty házba került (ahol akkoriban Petőfi-relikviákat is őriztek, s Zolnay ezekkel foglalkozott), majd 1952. január elsejével eltávolították Budapestről. Az ásatási naplói eltűntek, soha többé nem kerültek elő. Előbb Egerbe küldték, ahol létrehozta a Dobó István Múzeumot, majd egy év elteltével Esztergomba. Az érseksége miatt elsorvasztott városba azért száműzték, mert az 1952-ben indult Művészettörténeti Értesítő szakmai folyóirat 1. számában sikerült közölnie a Kammerhofot első budai királyi szálláshelyként azonosító tanulmányát, ami kiváltotta az ún. budai vitát. A szakmai folyóiratokon túllépő vitában a tudóscsapat – Zolnay szerint – „vele szemben útszéli hangot használt”.  

Táncsics utca 9.         Forrás: Wikimedia

Zolnay 1961-ben került vissza a budai Várba. 1962-re sikerült pénzt szereznie a Táncsics u. 9. számú telken a Kammerhof vélt helyének feltárására, annak ellenére, hogy az ingatlan 1948-ban háborús jóvátételként amerikai követségi tulajdonba került. A kert felső terasza alatt Zolnay meg is találta az ún. Kammerhof, vagyis a legelső királyi ház falainak nyomait, köztük talán a lakótoronyét is.

Az emlékirataiban megörökítette a Táncsics utcai ásatások néhány érdekesebb résztvevőjét, látogatóját. Dolgozott az ásatáson a diák Szörényi Levente és Szabolcs, de „beépült” az ásatásba a Fény utcai galeri is. A látogatók között feltűnt Tersánszky Józsi Jenő író is, aki „a kapuőrtől a temérdek félmeztelen alak láttán azt kérdezte: - Melyik tróger az én Zolnay cimborám?"

Az ásatásokat a múzeum vezetői a terület nem egészen egytizedének feltárása után leállították, noha 1963-ra az amerikai követség is támogatta volna a munkát – írja Zolnay. Közben Zolnayt valaki följelentette „jogtalan területfoglalás” miatt, és kis híján börtönbe került, pedig bebizonyította, amit már az 1952-es tanulmányában is leszögezett: az „1255-ben először említett budavári pénzverő-kamara s egyben királyi szálláshely, a Kammerhof a mai Táncsics Mihály utca 9. sz. házkomplexus helyén állott. … Helyét az okleveles adatok valószínűségein kívül egyértelműen az e - 9. sz. - háztelek keleti, északkeleti oldalához tapadó Erdélyi-bástya hitelesen határozza meg.”

https://www.youtube.com/watch?v=BnRdXu_kJ3U

Az Erdélyi-bástya az az „első bástya”, amelyet mára feltártak és 2020 júniusa óta megtekinthető, miután 2014-ben az ingatlan visszakerült a magyar állam tulajdonába. Az ingatlan utcai frontján álló lovassági laktanyában raboskodott Kossuth Lajos, Táncsics Mihályt innen szabadították ki 1848. március 15-én. A laktanya jelenleg felújítás alatt áll, még nem lehet megnézni, ahogyan a Zolnay csapata által a laktanya udvarán több méter mélységben megtalált és visszatemetett falmaradványokat sem. Ez utóbbiak feltárása nincs napirenden.

A hatalmas kert alsó teraszait régészeti sétányon járhatjuk körbe, élvezhetjük a csodálatos kilátást a Dunára és a pesti oldalra.

Az Erdélyi-bástya a magyarországi erődépítészet egyik legkorábbi emléke. 1530 után épülhetett Szapolyai János megrendelésére, a klasszikus olaszbástya egy kezdetleges formáját képviseli. A 2018-ban megkezdett ásatások során feltárták a bástya falait, egy felvonóhidas gyalogos kaput, a falból pedig két kincslelet került elő.

Lőportár       Forrás: wikimedia commons

A ház udvarán található a budai Vár egyetlen katonai célú épület-maradványa, az 1720 környékén barokk stílusban épült Lőportár. A helyreállított épületben kiállítótér létesült.

A kiemelt képen a Kammerhof a nyíllal jelölt tornyos épület. A metszetet Johann Siebmacher készítette 1598-ban Nikolaus Meldemann egykorú rajza alapján. Forrás: wikipedia

    Lujza