A legtöbb embernek, aki Chicago nevét hallja, rögtön a hírhedt maffiózó, Al Capone neve jut eszébe, de valószínűleg kevesen tudják, mennyire élhető és szép város.

Fiam 1999 óta él családjával Amerikában, így alkalmam volt három nagy- és több kisvárost megismerni ott. Megvallom, nekem a nagyvárosok (New York, Washington és Chicago) közül az utóbbi tetszik a legjobban. Ennek oka elsősorban fekvésében keresendő, mert gyakorlatilag az egész belváros a festői és hatalmas Michigan-tó partján terül el, 40 kilométer hosszan.  Szellős, tágas, gondozott utcák, lenyűgöző felhőkarcolók, zöld terek, sok-sok fantasztikus múzeum, nagyszerűen kiépített, sportolásra, strandolásra kiválóan alkalmas  tópart – így tudnám összefoglalni a benyomásaimat.

Chicago az Egyesült Államok harmadik legnépesebb városa, lakossága a legutóbbi adatok szerint 2,7 millióra tehető, de a külvárosokkal együtt csaknem 10 millió. A város története alig 250 éves múltra tekinthet vissza. Az első európai telepesek az 1770-es években jelentek meg itt, de tulajdonképpen csak  1833-ban indult be az igazi fellendülés, amikor az indiánok nyelvén „Checagou”-nak (vadfokhagyma, medvehagyma) néven ismert település elnyerte  a mostani nevét, 1837-ben pedig városi rangot kapott. 1871-ben szinte az egész belváros elpusztult a nagy chicagói tűzvészben. Az újjáépítés után a város rohamos fejlődésnek indult, itt épült meg a világ első,  mindössze 10 emeletes, 42 méter magas felhőkarcolója, ami  révén Chicago lett a  magasépítészet  elterjedésének bölcsője. 1893-ban itt rendezték az esedékes, óriási sikernek örvendő  világkiállítást, ami további ösztönzést adott a fejlődésnek.

Első ízben 2012-ben, mindössze egy napra érkeztem  a városba, nem sejtve, hogy a későbbiekben ez lesz fiamék legújabb lakóhelye. Már akkor nagy élményt jelentett a látogatás, amit csak fokozott a 2017-ben ott töltött két hét.

Első utunk a város szimbólumának tekinthető, hivatalosan Felhőkapunak (Cloud Gate) nevezett, de a köznyelvben csak  „Bab”-ként (The Bean) emlegetett műalkotáshoz vezetett, ami a tó partjától nem messze, a Millennium Parkban található. Rozsdamentes acéllemezekből áll, és fényes felülete halszemoptika módjára tükrözi vissza az előtte állókat, a szemben álló toronyházakat. Miután kellően megcsodáltuk és fényképezkedtünk előtte, lesétáltunk a tóhoz. Itt az embernek az az érzése, hogy a tengerpartra került, mivel a világ ötödik legnagyobb, 190 km széles és 494 km hosszú tava teljesen ezt az illúziót kelti.

Ameddig a szem ellát, csak víz és víz. A kikötőben rengeteg kisebb-nagyobb vitorlás és jacht áll. Egy meglepetés is várt bennünket: a régi, 1916-ban épült, Navy Pier nevű mólót felújították és kisebb szórakozónegyedet, afféle vidámparkot létesítettek rajta, óriáskerékkel és hullámvasúttal. Itt említeném meg, hogy a világ első óriáskereke  (nem ez, hanem egy másik, amit már lebontottak) szintén Chicagóban épült meg az 1893-as világkiállításra. A tóparton, a Lincoln parkban található a kisebbik chicagói állatkert is, amely ingyenes és szép nagy gyűjteménnyel rendelkezik.

Ezután a másik híres nevezetesség, a Willis Tower volt a cél. Az eredetileg Sears Towernek nevezett felhőkarcoló megépülése idején, 1973-ban a világ legmagasabb épületének számított, de ma már csak Amerika 2. legmagasabb tornya. Adatai: 107 emelet, 527 méter (antennával együtt). A 103. emeleten egy kilátót létesítettek, amelynek üvegerkélye kilóg az utca fölé.

A Willis Tower - forrás: Wikimedia

Lányommal és unokámmal a térkép alapján próbáltuk megkeresni az épületet, de végül kénytelenek voltunk eligazítást kérni. Egy járókelőhöz fordultunk, hogy az előttünk álló felhőkarcoló vajon az-e, amit kerestünk. Dehogy, szólt a válasz, a Willis Tower nagyon magas! Hát ezen jót derültünk, mert az, amiről kérdeztünk, szintén nem az alacsony kategóriába tartozott. Végül megtaláltuk és az üvegerkélyt is kipróbáltuk. Mit mondjak, hátborzongató érzés, amikor az embernek csak egy viszonylag vékony üvegpadló van a talpa alatt a 412 méteres mélység felett. A kilátás viszont fenséges.

A városon két kisebb, de hajózható folyó fut át, az azonos nevű Chicago és a Calumet. Felültünk egy sétahajóra, és végigmentünk rajtuk. Óriási felhőkarcolók szegélyezik a partot, ugyanakkor számos kicsi, régi épület is kuksol a tövükben. Sok-sok kis híd köti össze a partokat, régiek és újabbak is, érdekességük, hogy felnyithatók. Élénk vízi élet folyt mellettünk, jó néhány kajakozóval találkoztunk.

Mint említettem, Chicagóban rengeteg múzeum működik. A leghíresebb az Art Institute of Chicago, amely az egyik legrégebbi és legnagyobb művészeti múzeum az Egyesült Államokban. Gazdag impresszionista gyűjteménnyel büszkélkedhet.

A Chicagói Művészeti Múzeum bejárata

A belépődíj – számunkra legalábbis – igen magas, 20-40 dollár körül mozog. A lakosok többnyire éves bérletet vesznek, amely személyre szóló ugyan, de egy ember meghívhat ingyen egy vagy több  vendéget is. Így nekünk gyakorlatilag nem került pénzbe, mert a fiamék bérleteit használtuk. (Zárójelben megjegyzem, havonta egyszer mindegyik múzeum ingyenes). Négyben jártunk most, melyek közül háromban csak ámultunk és bámultunk. Ezek voltak: a  Field Museum of Natural History (Természettudományi Múzeum), a Museum of Science and Industry (Tudományos és Iparmúzeum) és a Shedd Aquarium, ami igazából nem múzeum, hanem tropicarium. Mindegyik hatalmas és egy nap alatt bejárhatatlan. Izgalmas kiállítások, bemutatók, előadások, kísérletek és show-műsorok – csak ízelítő a kínálatukból.

A Természettudományi Múzeum

A negyedik, a Chicago History Museum – Várostörténeti múzeum – viszont nem nyűgözött le bennünket, mert nagyon kicsi. De hát mit várhatunk el a várostól, amely mindössze 250 éves? A kiállítás anyagát zömmel a nagy tűzvész, illetve a maffiózókról és Al Caponéról szóló anyagok teszik ki.

Apropó, maffia és közbiztonság. Fiamék öt éve laknak ott, és még soha nem tapasztaltak atrocitást. Mint számos  nagyvárosban, itt is vannak természetesen olyan kerületek, amelyeket jobb elkerülni. A narkóbizniszben érdekelt bűnözők között előfordulnak hatalmi harcok, lövöldözések. De a családom biztonságban érzi magát. Hatalmas sétákat, biciklis kirándulásokat tesznek, az unokáim egyedül közlekednek a városban. Én sem tapasztaltam semmi rosszat, amikor ott voltam. Az egyedüli dolog, ami furcsa volt, hogy némelyik üzlet és nyilvános épület kapuján, kirakatában egy tábla látható, rajta egy pirossal áthúzott pisztoly.

Amiről még szólni szeretnék, az a metró, helyesebben magasvasút. Gyakorlatilag szinte az egész városban a föld felett, egy-két emelet magasságában épített pályákon közlekedik. Utazás közben szó szerint belátni a közelben álló házak ablakán.

Végül pár érdekesség. Sok más film és sorozat mellett Chicagóban forgatták a Reszkessetek, betörők! 1. és 2. részét és a Vészhelyzetet. A város híres szülöttei között van Ernest Hemingway, Walt Disney, Harrison Ford, Michelle Obama, Robin Williams és Hillary Clinton is. 

                                        1. kép: A Bab

A fényképek saját felvételek

  Miranda

Ha tetszett a bejegyzésünk, örülünk, ha írásainkat lájkolod és megosztod, vagy továbbküldöd e-mailben.

Látogass el közénk, blogunk

 facebook csoportjába, 

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!