Fiam 1999 óta él családjával Amerikában, így alkalmam volt három nagy- és több kisvárost megismerni ott. Megvallom, nekem a nagyvárosok (New York, Washington és Chicago) közül az utóbbi tetszik a legjobban. Ennek oka elsősorban fekvésében keresendő, mert gyakorlatilag az egész belváros a festői és hatalmas Michigan-tó partján terül el, 40 kilométer hosszan. Szellős, tágas, gondozott utcák, lenyűgöző felhőkarcolók, zöld terek, sok-sok fantasztikus múzeum, nagyszerűen kiépített, sportolásra, strandolásra kiválóan alkalmas tópart – így tudnám összefoglalni a benyomásaimat.
Első ízben 2012-ben, mindössze egy napra érkeztem a városba, nem sejtve, hogy a későbbiekben ez lesz fiamék legújabb lakóhelye. Már akkor nagy élményt jelentett a látogatás, amit csak fokozott a 2017-ben ott töltött két hét.
Ameddig a szem ellát, csak víz és víz. A kikötőben rengeteg kisebb-nagyobb vitorlás és jacht áll. Egy meglepetés is várt bennünket: a régi, 1916-ban épült, Navy Pier nevű mólót felújították és kisebb szórakozónegyedet, afféle vidámparkot létesítettek rajta, óriáskerékkel és hullámvasúttal. Itt említeném meg, hogy a világ első óriáskereke (nem ez, hanem egy másik, amit már lebontottak) szintén Chicagóban épült meg az 1893-as világkiállításra. A tóparton, a Lincoln parkban található a kisebbik chicagói állatkert is, amely ingyenes és szép nagy gyűjteménnyel rendelkezik.
Ezután a másik híres nevezetesség, a Willis Tower volt a cél. Az eredetileg Sears Towernek nevezett felhőkarcoló megépülése idején, 1973-ban a világ legmagasabb épületének számított, de ma már csak Amerika 2. legmagasabb tornya. Adatai: 107 emelet, 527 méter (antennával együtt). A 103. emeleten egy kilátót létesítettek, amelynek üvegerkélye kilóg az utca fölé.
Lányommal és unokámmal a térkép alapján próbáltuk megkeresni az épületet, de végül kénytelenek voltunk eligazítást kérni. Egy járókelőhöz fordultunk, hogy az előttünk álló felhőkarcoló vajon az-e, amit kerestünk. Dehogy, szólt a válasz, a Willis Tower nagyon magas! Hát ezen jót derültünk, mert az, amiről kérdeztünk, szintén nem az alacsony kategóriába tartozott. Végül megtaláltuk és az üvegerkélyt is kipróbáltuk. Mit mondjak, hátborzongató érzés, amikor az embernek csak egy viszonylag vékony üvegpadló van a talpa alatt a 412 méteres mélység felett. A kilátás viszont fenséges.
A városon két kisebb, de hajózható folyó fut át, az azonos nevű Chicago és a Calumet. Felültünk egy sétahajóra, és végigmentünk rajtuk. Óriási felhőkarcolók szegélyezik a partot, ugyanakkor számos kicsi, régi épület is kuksol a tövükben. Sok-sok kis híd köti össze a partokat, régiek és újabbak is, érdekességük, hogy felnyithatók. Élénk vízi élet folyt mellettünk, jó néhány kajakozóval találkoztunk.
Mint említettem, Chicagóban rengeteg múzeum működik. A leghíresebb az Art Institute of Chicago, amely az egyik legrégebbi és legnagyobb művészeti múzeum az Egyesült Államokban. Gazdag impresszionista gyűjteménnyel büszkélkedhet.
A belépődíj – számunkra legalábbis – igen magas, 20-40 dollár körül mozog. A lakosok többnyire éves bérletet vesznek, amely személyre szóló ugyan, de egy ember meghívhat ingyen egy vagy több vendéget is. Így nekünk gyakorlatilag nem került pénzbe, mert a fiamék bérleteit használtuk. (Zárójelben megjegyzem, havonta egyszer mindegyik múzeum ingyenes). Négyben jártunk most, melyek közül háromban csak ámultunk és bámultunk. Ezek voltak: a Field Museum of Natural History (Természettudományi Múzeum), a Museum of Science and Industry (Tudományos és Iparmúzeum) és a Shedd Aquarium, ami igazából nem múzeum, hanem tropicarium. Mindegyik hatalmas és egy nap alatt bejárhatatlan. Izgalmas kiállítások, bemutatók, előadások, kísérletek és show-műsorok – csak ízelítő a kínálatukból.
Apropó, maffia és közbiztonság. Fiamék öt éve laknak ott, és még soha nem tapasztaltak atrocitást. Mint számos nagyvárosban, itt is vannak természetesen olyan kerületek, amelyeket jobb elkerülni. A narkóbizniszben érdekelt bűnözők között előfordulnak hatalmi harcok, lövöldözések. De a családom biztonságban érzi magát. Hatalmas sétákat, biciklis kirándulásokat tesznek, az unokáim egyedül közlekednek a városban. Én sem tapasztaltam semmi rosszat, amikor ott voltam. Az egyedüli dolog, ami furcsa volt, hogy némelyik üzlet és nyilvános épület kapuján, kirakatában egy tábla látható, rajta egy pirossal áthúzott pisztoly.
Amiről még szólni szeretnék, az a metró, helyesebben magasvasút. Gyakorlatilag szinte az egész városban a föld felett, egy-két emelet magasságában épített pályákon közlekedik. Utazás közben szó szerint belátni a közelben álló házak ablakán.
1. kép: A Bab
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
S. Cecilia 2021.10.01. 15:07:20
Miranda47 2021.10.01. 20:41:28
vider 2021.10.01. 22:17:57
Az élhetőségről szóló részt kicsit túlzásnak tartom.. és az évi kb 600 chicago-i gyilkosság áldozatainak is lehet, hogy más a véleménye... (Összehasonlításképpen: a 3x akkora New York City-ben fele annyi gyilkosság történik mint Chicago-ban.. ) Ha nem is a "leghalálosabb", de sajnos újra egyre rosszabb statisztikákat produkáló metropoliszról beszélünk.. Persze, vannak jó és élhető környékek, tiszta a belváros és a dzsentrifikálódott részek rendben vannak, de ha Chicago "átlagos" részeit nézzük bűnözés terén messze nem rózsás a kép..
jookovacs 2021.10.02. 08:36:32
"This year in Chicago, 2,951 people have so far been shot — an increase of 9% over the first eight months of 2020, according to police data."
Miranda47 2021.10.02. 10:01:11
takineni 2021.10.02. 11:20:53
Lehet csak én, de inkább a Chicago hétköznapi feelingjére lettem volna kiváncsi, a parkok, utcák hangulatára ez mindennapok hangulatára vajon tényleg lejön e a képekről vagy nem, mint itt.
Miranda47 2021.10.02. 12:12:26
takineni 2021.10.02. 18:24:25