Eltűnt családok nyomában
Néhány héttel ezelőttig ennek a rendkívüli szegedi személyiségnek a nevét sem hallottam, amit szégyenkezve kell bevallanom, mint tősgyökeres szegedi lakosnak. Szenvedélyes családfakutató húgomnak köszönhetően azonban most megismertem  Tardos-Taussig Ármin jeles, zsidó származású férfiú nevét annak kapcsán, hogy életéről, munkásságáról és családjáról a szegedi zsinagógában kiállítás nyílt.

Kép forrása: Frauhammer Krisztina

Húgom együttműködik muzeológusokkal, és a családtörténeti kiállítások kurátorával, Frauhammer Krisztina ismert szegedi néprajzkutatóval, valamint Ábrahám Verával, a szegedi zsidóság kutatójával, akik jelentős kutatómunkát végeznek, és rendszerezik a szegedi zsidóság archívumát. Néha felbecsülhetetlen értékekre bukkannak. Így történt ez Tardos-Taussig Ármin hagyatékának esetében is.

A vendégkönyvben lapozva   Fotó: Szabó Luca - szeged.hu

Krisztina élvezetes tárlatvezetése még színesebbé tette számomra azt az amúgy is gazdag anyagot, amit fáradhatatlan gyűjtőmunkával, szervezéssel a látogatók elé tártak.

Krisztina tudomására jutott, hogy Bécsben él az 1936-ban elhunyt Ármin testvérének, Józsefnek az unokája, a 75 éves szobrászművész Taussig Veronika, aki az egyik szekrényében porosodó kincseket őriz: rengeteg családi dokumentumot, Tardos-Taussig Ármin grafikáit, rézkarcait, és egyéb munkáit, pl. sírkő terveit. Hosszas levelezés után Veronika a szegedi kutatók rendelkezésére bocsátotta a dokumentumokat. Az archívum legbecsesebb darabjai az az öt emlékkönyv, amely Ármin egyedülálló művészetpártolásának hű bizonyítéka.

A vendégkönyvben lapozva   Fotó: Szabó Luca - szeged.hu

Ki is volt ez az ember? 1874-ben Temesváron született egy zsidó kereskedőcsalád gyermekeként. A híres Pollák családba benősülve (felesége Pollák Lilike) Szegeden telepedett le és itt kezdte pályafutását vasúti mérnökként.

             Magyar László karikatúrája Taussig Árminról - saját fotó

Már egyetemi évei alatt rajzolgatott, munkáit megmutatta Károlyi Lajos és Heller Ödön szegedi festőművészeknek, akik bíztatták a folytatásra. Műszaki tanulmányai mellett tanulmányutakat végzett Münchenben, Párizsban, Hollandiában, majd a Bécsi Művészeti Akadémián végzett festőnél, Adolf Wesemannál tanult Bécsben, és szerzett grafikai, rézkarcolói ismereteket. A rajzolás azonban hosszú évekig csak hobbija volt.

Az egyik vendégkönyv és egy Ármin által tervezett sírkő   Fotó: Szabó Luca, szeged.hu

Szegeden vasúti mérnökként szépen ívelt pályája felfelé, de mivel szociáldemokrataként síkra szállt a munkások érdekeiért, a Tanácsköztársaság bukása után politikai szerepvállalása miatt 1919-ben idő előtt nyugdíjazták. Addigra azonban már kibontakozott képzőművész tehetsége, számos grafikai tervezése, kiállítása, megbízása volt, képzőművészeti szakcikkeket írt. Pl. a szegedi Új Zsinagóga 1903-as megnyitásakor már sok munkájában gyönyörködhettek a látogatók. Részt vett a díszítőfestésekben, pl. a belső tér héber feliratai a nevéhez fűződnek, többek között az a  felirat is, mely a  zsinagóga diadalívén olvasható magyarul és héberül:  „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. Zsidó templomban ez az első magyar nyelvű felirat Lőw Immánuel főrabbinak köszönhetően.

         A zsinagóga kupolarészén a kétnyelvű felirat - saját fotó

A zsinagóga Baumhorn Lipót tervei alapján épült. Ez az országban a 2., Európában a 4. legnagyobb zsidó templom. Belföldi és külföldi turisták tömegei járnak csodájára, főleg nyaranta. Városunk és a zsinagóga legelső népszerűsítése, mondhatni reklámozása is Lőw Immánuel nevéhez fűződik, aki akkor még szokatlan prospektust nyomtatott: „Tájékoztató a filléres-gyors utasai és más kiránduló csoportok részére” címmel.

          Lőw Immánuel prospektusa - saját felvétel

Visszatérve Taussig Ármin 1919-es nyugdíjazásához: ez a tény tulajdonképpen szabad utat engedett a művészettel, művészetszervezéssel való aktív foglalatosságának. Mottója ez volt: „Munkálkodjunk közre, megfelelő szervezkedés mellett azon, hogy legyen Szegednek ősi talajába gyökeret vert erős művészete, fakadjon, viruljon, hajtson friss bimbókat, dús virágzás után hozzon állandó, bő termést, a mi legszűkebb édes hazánk: Szeged nagyobb díszére és közös gyönyörűségünkre.”

A Kelemen utcai ház, melyben a Taussig család lakott    Saját fotó

További élete egészen a haláláig azt tanúsítja, hogy fenti ékesszóló sorai nem csak pusztába kiáltott szavak voltak. Az 1910-30-as években a szegedi Zrínyi, ma Kelemen utcai lakása az akkori leghíresebb, haladó gondolkodású szegedi írók, költők, képzőművészek kulturális találkozóhelye volt. A ház udvarába, az első emelet magasságában épített üvegkalitka, az „üvegtuszkulánum” volt az a kedves hely, ahol többek között József Attila, Juhász Gyula, Móra Ferenc, Király Kőnig Péter zeneszerző, Heller Ödön, Nyilasy Sándor, Góth Imre, Parobek Alajos, Joachim Ferenc festőművészek rendszeresen találkoztak. Tehát Tardos-Taussig Ármin a szegedi művészet és a kultúra nagykövete, nagy pártolója volt. József Attila minden szerdán ebédvendége volt.

1933-as bejegyzés a Szegedi Szabadtéri Az ember tragédiája előadásáról   Fotó: Szabó Luca   szeged.hu

Magyar László, a Délmagyarország újságírója ismerte Taussig Ármint, és fiának, Lajosnak a barátja volt. A Los Angelesbe kivándorolt Lajos légipostán értékes József Attila-dokumentumokat küldött újságíró barátjának azután, hogy 1963-ban Budapesten találkoztak, és felelevenítették a régi közös barátok emlékét.++ Sokat beszélgettek az édesapáról, Árminról, akit a barátok Dosnak becéztek. Szó esett arról az 5 vendégkönyvről is, amelyek Ármin 1936-ban bekövetkezett halála után Lajoshoz kerültek. Ő és húga, Elly, valamint férje, a neves fotókémikus dr Gáspár Béla Amerikába emigrált az egyre fenyegetőbb fasiszta terror elől. Először Hollywoodban telepedtek le. Érdekes adalék, hogy Gáspár Béla a színes film feltalálója.

++József Attilával való bensőséges barátságáról Magyar László újságíró a Délmagyarország napilap hasábjain írt 1964. március 8-án: „Eljön az, akit a törvény bebörtönöz” címmel. Ezzel József Attila: Lázadó Krisztus című versére utal, amely miatt perbe fogták, és 8 hónapra elítélték a 18 éves költőt, ám a nyilvánosság nyomására egy hónapra mérsékelték büntetését. Ügyvédje ragaszkodott a teljes felmentéshez, amit 1925. márciusára sikerült elérnie.

Az 5 vendégkönyvet és a hagyaték minden dokumentumát Taussig Lajos a halála előtt Taussig Veronikára bízta, akiről már említettem, hogy Bécsben élő oldalági leszármazott, Lajos és Elly unokahúga.

Veronika Taussig és alkotása   Fotó: Urszula Tarasiewicz

Ezek a vendégkönyvek 1700 oldalon olyan bejegyzéseket, rajzokat, verseket, vagy pl. kottát tartalmaznak, amelyek a híres szegedi művészbarátoktól származnak. Többek között megtalálhatjuk József Attila Lázadó Krisztus című versét, és a hozzá írt ajánló sorait: „A művész kitárt ajtaja szeretetet épít a város közepén, mert mélységes virágaival tudja, hogy eljön az, akit a törvény bebörtönöz, mert fölszakított mellén mutatja a mennyboltozat lángoló sebeit, aki új transparenseket csókol a reménytelen homlokokba, a Lázadó Krisztus… Sok szeretettel, József Attila, Szeged, 1924. dec. 10. Szerda, ebédnap”.

Egy másik híres verset, a „Görög prológ”-ot Juhász Gyula Ellynek írta. Ármin újságvágatokat, jelentős események belépőjegyeit, majd a későbbiekben gyűjtött étlapokat is beragasztotta az emlékkönyvekbe. Egy berlini előadáson Einstein is beszélt, és Taussig a rendezvényt szervező intézmény szórólapját íratta alá vele. Fotó is megörökíti a tudóst a hallgatóság soraiban. Nagy precizitással kezelte ezeket a vendégkönyveket, az első háromhoz még tartalomjegyzéket is írt.

Einstein aláírása a szórólapon és a redezvényen készült fotó          Saját felvételek

Tardos-Taussig Ármin 1936-ban váratlanul meghalt, így megmenekült a deportálás szörnyűségeitől. Özvegyét ausztriai munkatáborba deportálták, amit szerencsésen túlélt. Hazatérve kifosztva találta Kelemen (akkori Zrínyi) utcai lakásukat. A 90 festményből 2 darab maradt meg, de Ármin hagyatéka, a gazdag archívum épségben és hiánytalanul megmaradt, ami nekünk, az utókornak a legnagyobb kincs.
A Kárász udvar Taussig Ármin grafikáján és az én fotómon

Az 1936. február 26-i Délmagyarország nekrológjának néhány sora: „Az utolsó reggel. Komoly beteg sohasem volt. Imádta a napfényt, a levegőt, a Tiszát. Nagyon szeretett utazni, és sokat utazott. Szinte Európa minden országát bejárta, ismerte. De legnagyobb szerelme mégis a családja.”

Kedden reggel rosszul lett, elvágódott a padlón. A segítségére siető orvos injekciót akart adni neki, de ő ezzel hárította el: „Ne bánts, nem lehet segíteni rajtam”.

„Aztán a feleségét hívta, átölelte, és a következő pillanatban lehanyatlott, meghalt. Hatvankét éves volt. Temetése csütörtökön délután 3 órakor lesz.” – olvashatjuk a cikkben.

A kiállítás meghívója

Büszkeséggel tölt el, hogy ez az EMBER szülővárosomban élt, alkotott, és középpontja volt az akkori szegedi művészvilágnak. Nevét most már soha nem felejtem.

A kiállítás február 15-ig tart nyitva.

Az első fotón: Krisztina és Veronika a vendégkönyvek átadásakor  Fotó: Szabó Luca, szeged.hu

    Annaróza

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!