Találkozók sorozata Szegeden, melyek emlékezésre késztettek
Mennyi érdekes titkot tartogat a város, ahol élünk!
A nyári forróság múltával végre megszervezhettünk barátnőimmel két találkozót is.
Az egyik a gimnáziumi osztálytalálkozó volt, amit tavaly az érettségi találkozónkon terveztünk el. Ugyanis elhatároztuk, hogy nem várunk újabb 5 évet, mert sajnos egyre fogyatkozik a résztvevők száma, többnyire betegség miatt. Az a tervünk, hogy minden év őszén összeülünk egy kis délutáni cukrászdai beszélgetésre. Akinek ideje, kedve és főleg egészsége engedi, jelentkezzen kedves osztálytársunknál, aki eddig is gondoskodott a szervezésről évtizedeken keresztül. Reméljük, még sokáig összetartja kis társaságunkat. Most 11-en gyűltünk össze, sajnos az érettségi találkozón is csak 14-en voltunk. Nagyon örültünk egymásnak, és elindult a többórás vidám beszélgetés nemcsak a mellettünk ülővel, hanem helycserével másokkal is. Még Bécsből is ideautózott egy kedves osztálytárs-barátnőm, aki nálam szállt meg, így alkalmunk nyílt hosszasabb, bensőséges beszélgetésre is.
Minden téma terítékre került a cukrászdai sütemények, kávé, vagy fagylalt mellett: a családunk, a közélet, utazásaink, kedvenc időtöltésünk, régi emlékek. Közülünk 4-en még általános iskolából, hárman pedig az óvodából ismerjük egymást, mint belvárosi, majdnem szomszéd „gyerekek”. Így rengeteg a kacagtató közös emlék.
Így búcsúztunk: „Jövőre veletek ugyanitt.”
Bloggertalálkozó Szegeden
A másik találkozó egy nappal később a blogtalálkozónk volt, amelyen 5 szegedi blogger mellett 5 pesti bloggerünk is részt vett, vállalva az utazás fáradalmait. Egy régebbi felvetés volt, hogy városunkban is tartsunk egy ilyen éves találkozót. Örömmel vártuk vendégeinket, és egy kis „rögtönzött”, de inkább felkészült idegenvezetéssel is készültünk. Ez a találkozó is módot adott egy másfajta emlékezésre. Ugyanis ismereteink felfrissítésével óhatatlanul szemben találtuk magunkat a régi és új Szeged képével. Régi alatt nemcsak az 1879-es nagy szegedi árvizet és az azutáni éveket értem, hanem azokat az éveket is, amelyeket gyerekként éltem át, majd a későbbi években bekövetkezett változásokat. A fejlődés töretlen, ami napjainkban is tart, és erre büszkék lehetünk. Szerintünk Szeged nagyon élhető, nyugodt város.
A Móra Ferenc múzeum - saját felvétel
Szegedi barátnőimmel felosztottuk sétánk helyszíneit, így pl. a Móra Ferencről elnevezett múzeumban két bloggerünk tartott ismertetőt az időszakos Agyagkatonák kiállításról, és az állandó Móra kiállításról, amit az író, múzeumigazgató dédunokája, Vészits Andrea író, forgatókönyvíró, dramaturg rendezett be 2020 nyarán „Móra rengeteg” néven. A hölgy nagymamája Móra egyetlen leánya, a könyveiben gyakran felbukkanó „Panka” volt.
A Móra rengeteg című kiállítás részlete
A címnek megfelelően a terembe lépve úgy tűnt, mintha egy erdőbe érkeznénk, utalva Móra természetszeretetére. Egy szép idézete is árulkodik erről: „Aki a természet részének érzi magát, aki megérti azt a közösséget, amelynek a napsugártól a hangyáig és a moháig minden, de minden tagja az ég és föld között, az sohase lesz barbár; aki tudja, hogy az égi madár szájából is az a szenvedés jajgat, az az öröm csendül ki, amelyik az ő szívét megdobogtatja: az az ember sohase okoz hasztalan szenvedést, és sohase végez oktalan rombolást.” (Móra Ferenc)
Könyvangyalkák a Móra kiállításon
A másik idézet a csodálatos parafaépítmény falán olyan titkot fedett fel egy érdekes fáról, és Mórához való kapcsolódásáról, amit még soha nem hallottam: „Amerika őserdeiben él egy 40-50 méteres fafajta, amit a botanikusok Dimorphandra excelsa-nak neveztek el. Az ősi indián neve azonban Mórafa. A fehér ember szempontjából úgynevezett haszonfa, az indiánok azonban csak árnyékot keresnek alatta, és furulyát faragnak belőle. Ha külföldi kapcsolatokat keresnék, alighanem abba állapodnék bele, hogy ez a fa az én igazi családfám” (Móra Ferenc)
Lenin és Sztálin szobra, valamint a Köztársaság emlékmű - Forrás: Köztérkép
A múzeumot elhagyva a Stefánia zöld lombjai közt vakítóan fehérlik Sissi szobra, amelynek legendás „életútja” volt 1907-es felavatása után. Ligeti Miklós fehér carrarai márványszobra, mely hűen visszaadja a királyné kecsességét, a császári pár 1857-es szegedi látogatásának emlékére készült. A történelem színpadán zajló változások azonban a kultikus személyek tiszteletébe is beleszólnak. Erzsébet helyére 1957-ben Lenin és Sztálin „duója” került. Ők nem „muzsikálhattak” sokáig, 1960-ban leváltotta őket a Tanácsköztársaság emlékmű 3 és fél méter magas, a szegediek által egyáltalán nem kedvelt bronzszobra, amit a szegedi népnyelv csak Libás nőnek, Vasmacának nevezett, egy dögkeselyűn taposó, robusztus nő alakja miatt.
Elisabeth (Sissi) szobor régen és most a Stefánián - A baloldali forrása: Köztérkép, a jobbodali forrása: saját felvétel
Ő 32 évig uralta a színházzal szemközti terepet, majd 1992-ben nagy megkönnyebbülésre lebontották. És mivel nincs új a nap alatt, 1997-ben, a Szegedi Szabadtéri Játékok műsorára tűzött, Elizabeth című musical alkalmával újra felállították a 40 évig a városháza udvarán szerénykedő Sissit. Az 1957-ben elítélt és kényessé vált polgári élet az 1989-ben létrejött rendszerváltással új értelmet nyert.
Sajnos vannak városunkban olyan középületek, foghíjas területek is, amelyek befektetői tőke hiányában évek óta üresen állnak, tátonganak.
A régi Hungária - egykor Kass vigadó 1910. körül, belső terei és kerthelyisége - Forrás: Wikipedia és Hungiszervező
Ilyen a Hungária épülete, eredeti nevén Kass szálló, amit majdnem lebontottak, de szerencsére a Műemlékvédelmi Felügyelőség 1982-ben védetté nyilvánította. 1965-ben a bárjában tartottuk az érettségi bankettünket, és mit sem sejtettünk arról, hogy már akkor statikailag veszélyesnek tartották az épületet. Nosztalgiával beszéltünk vendégeinknek fiatalságunk ezen helyszínéről, a valaha gyönyörű nagyteremről, ami báloknak, ötórai teáknak adott otthont. A 70-es 80-as években történt némi felújítás, pl. a homlokzat újjáépítése, födémcsere, de régi fényét soha nem nyerte vissza. Jelenleg csak a kerthelyiségében működik nyaranta egy kis vendéglátó egység, valamint a nagyteremben rendezvények szervezése, ami örvendetes változás.
Az első képen a Kass vigadó 1910-ben - Forrás: Wikipedia
Folytatás következik
Annaróza
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
