A festő születésének 170. évfordulójára - 1. rész
A sors kegye, hogy ki milyen úton halad élete folytán. Csontváryt, a 27 éves patikus segédet principálisa /főnöke/ egyetlen mondata vezérelte a festői pályára, amikor meglátta egy vényre firkantott rajzát egy tinós szekérről:
A felvidéki Kisszebenben, (mai Szlovákiában) Kosztka Mihály Tivadar néven született festő 1900-ban, 47 évesen vette fel a Csontváry nevet, és már ezen a néven mutatta be első tájképét a Nemzeti Szalon téli kiállításán.
Most olvastam az 1963-as budapesti kiállításról, ahol kígyózó sorok álltak a Szépművészeti Múzeum előtt, mert mindenki Csontváryt akarta látni. Én akkoriban, mint szegedi gimnazista, sajnos nem is hallottam ezekről a kulturális eseményekről, és milyen érdekes egybeesés, hogy kb. 1964-ben, talán épp az előző évi kiállítás kapcsán mesélt nekünk a tanár úr az akkori „Csontváry kultuszról”. Mert hiszen kultikus az az elismerés, ami sajnos csak halála után övezte, mint megannyi más festőt.
E szavakat olvasva megújult érdeklődéssel fordultam az idei emlékkiállítás felé. Régebben már megcsodálhattam néhány híres alkotást a pécsi múzeumban, és a Nemzeti Galériában, de most nem hagyhattam ki ezt az élményt egy sokkal teljesebb tárlaton.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2023.06.06. 12:58:39
Na! Így ne!
A mai Szlovákiában, Kisszebenben, vagy Felvidéken, Kisszebenben.
Kérem, ne hamisítsunk történelmet!
Előre is köszönöm a javítást!
Annaróza47 2023.06.06. 19:06:06
gigabursch 2023.06.07. 09:22:21
Szupi!
:-)