A postatörténet legérdekesebb mozzanatai öt teremben

A gyönyörű műemlék épület 2. emeletén a múzeum fogadóterében is kiállítás van: az 1894-es postai szabvány szerinti eredeti íróasztal mögött beosztószekrény látható, mondta a tárlatvezető (itt figyeltem meg először a Posta szakmai műszavait, a fogadótér és a beosztószekrény is ilyen). A rekeszes polcrendszer különlegessége, hogy a leveleket válogató postás középre állva még a legtávolabbi rekeszt is el tudta érni. A rekeszek túloldalán a kis rácsos ajtók nyithatók, a postás egy mozdulattal besöpörhette a táskájába az egy irányba küldött, összeválogatott leveleket.

Elosztószekrény

Ugyanebben a szobában helyezték el az 1900-ban, Németországban gyártott, embermagasságú bélyegautomatát, ami az egykori Főpostán szolgált a Petőfi Sándor utcában.

                       Bélyegautomata 

Élveztük az 1930-as éveket megidéző postahivatalt az 1893-ból való eredeti felvevőpulttal (megint egy műszó!). Egy helyiségben volt a posta-, a távírda és a távbeszélő-hivatal, működő csőpostával és a szomszéd szobában a csőpostához csatlakozó morzemunkahellyel (műszó!). Sőt a csomagfelvétel is ugyanitt történt. Ekkortájt élő állat szállítását – és a szállítás közben itatását is – vállalta a Posta, ha az állat megfelelően volt rögzítve…

 Csomagfeladás

Az egyik kisebb szobát a postaládák uralták. Nem gondoltam volna, milyen gondos tervezés eredménye volt a biztonságosan üríthető postaláda. Búsfy Korlát (van-e, ki e nevet nem ismeri?), a Postagazdászati Hivatal vezetője 1882-ben tervezte a korábbi kulcsos levélszekrényeket felváltó ún. tolószekrényes levélgyűjtőt. A maival lényegében megegyező, gépi ürítésű levélszekrények kb. 10 évvel később jelentek meg. Ezekben a postaláda ürítésekor „A leveleket elviszik” felirat alatti időpont-táblácska is leesett. A postás behelyezte az új időpontot és eltette a régit. A nap folyamán összegyűjtött táblácskákkal el kellett számolnia: ugyanannyi táblácskát kellett leadnia, mint amennyit reggel kapott, így ellenőrizték, végigjárta-e az útvonalát. 

Postaláda 

1989 végéig a postához tartozott a távközlés és a műsorszórás is. A kiállítás második felében a távközléssel, telefóniával kapcsolatos tárgyak, fényképek tetszettek a legjobban, de izgalmas volt az 1933-ban átadott, 314m magas lakihegyi adótoronynak a padlótól a mennyezetig érő makettje és a felállításáról szóló eredeti híradófilm-részlet is.

Megtudtuk nagy tudású, türelmes és jó kedélyű tárlatvezetőnktől, hogy Budapesten 1881-ben létesült az első telefonközpont, 25 előfizetővel.

Telefonszámok nem voltak, a telefonközpontban a „telefonos kisasszonyok” fejből tudták az előfizetők neveit és kapcsolták a hívót a hívott félhez. Időnként belehallgattak a beszélgetésbe, megkérdezték, tart-e még, és ha úgy hallatszott, már nem, akkor bontották a vonalat. Nem volt közvetlen tárcsázás sem. A telefonszámokat 10 évvel később vezették be, a tárcsás készülékek 1910 után jelentek meg. 

                 Ferenc József császár telefonkészüléke

Működésben láttunk egy kis kézi kapcsolásos telefonközpontot, ki van állítva sok szép, régi telefon, és a Nagymező utcai Teréz központ címertáblája (műszó!), amit nosztalgiából lefényképeztem, mert a családi legenda szerint mi odatartoztunk.

Szolgálati közlemény: A Postamúzeumot idei blogtalálkozónk alkalmával néztük meg. Korábbi találkozóinkról Itt és itt írtunk.

A bélyegautomata- és Ferenc József telefonja-képek forrása: Postamúzeum/Hajdú József, a többi fotót a blogtársak készítették.

Micimackó után szabadon: írtam én és a fogadótérben kapható, a postai járművek történetét feldolgozó A triciklivel kezdődött  c. könyv társszerzője, vagyis a fiam, Négyesi Pál is segített.