2024. jan 04.

Nyírfa a művészetben

írta: Régiségek blog
Nyírfa a művészetben

A nyírfa, melybe a nimfák lelke még hazajár

-archip_iwanowitsch_kuindshi_005_jpgwikipedia.jpgA januári bíztató napsütésben kihasználtam az enyhe délelőttöt és kiadós sétára indultam a környékünkön. Meglepődtem, amikor láttam, hogy az utcánk végén sorakozó karcsú nyírfák még nem hullatták le sárga leveleiket. A vékony ágak ragyogtak a napsütésben és felidézték az őszi színeket, a természet szép csodáját. A sok sárga, vöröses lombú fa színessé varázsolta még a ködös reggeleket is, élénkké, vidámmá tette a parkokat, az erdőket, az egész vidéket.

Számomra a nyírfa az egyik legkedvesebb fa minden évszakban: fehér törzsével, vékonyka, szinte tűbe fűzhető ágaival, az ősszel egyszerre megsárguló lombjával csodás hangulatot áraszt. Ragyogó lesz körülötte a táj a néhány órás őszi napsütésben, melyben a nyírfa aranyló színeit kiemeli az őszi égbolt tiszta kékje.
pexels-photo-2689558.jpeg

Kép forrása: Pexels

Ilyenkor Szergej Jeszenyin gyönyörű verse jut eszembe:

Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat
a levél-nyelven suttogó liget.
S a szomorúan messze húzó darvak
nem intenek már vissza senkinek.

Mért intenének? Száz úton csatangol
az ember: megtér, s útra kél megint.
A kenderáztató az elmenőkre gondol,
sötét tükrébe széles hold tekint.

Állok magamban ősz tarolta réten.
Elring a széllel a darucsapat.
Víg ifjúságom tájait idézem,
de nem sajnálom, ami ottmaradt.

Nem sajnálok sok szertegurult évet,
se lelkem habzó virágfürtjeit.
Kint őszi berkenyék máglyái égnek,
de fáradt lángjuk senkit sem hevít.

Lobog a bokrok piros bóbitája,
csak sárgulnak, de élnek a füvek.
Mint vetkőző fa lombjait dobálja,
bágyadt szavakat ejtek-pergetek.

S ha szavaim az idő elsöpörte,
lom lesz belőlük, száraz garmada,
mondjátok így: elhallgatott örökre
az arany nyíres szép levél-szava.
(Rab Zsuzsa fordítása)

pexels-photo-12097686.jpeg

Kép forrása: Pexels

Számtalan költemény, dal, festmény szereplője a nyírfa, főleg a tőlünk északabbra élő népeknél, ahol egész nyírfa-erdőségek és ligetek díszítik a tájat.

Sok lengyel, orosz, finn népdal, kedves hagyomány, szokás is fűződik a nyírfához. Elég, ha csak a Pünkösd vagy a nyári napforduló hagyományos ünnepségeire gondolunk, amikor szalagokkal díszítik fel a nyírfákat, táncolnak-dalolnak körülöttük. A szaunázás egyik kelléke a nyírfavesszőcsokor, amivel a hátukat csapkodják az elszánt gőzfürdőzők. Régi időkben a nyírfakéreg szolgált papír helyett, erre írtak üzeneteket. Sokféle használati tárgy készült nyírfából: kanalak, ivóedények, egyszerű bútorok, még a matrjoska babákat is nyírfából faragják. Azt is mondják, a száraz nyírfahasábok, tűzre vetve, kékes lánggal égnek.
collecting_of_birch_sap_jpg_wiki.jpg

  Nyírfavíz gyűjtés   Forrás: Wikipedia        

Tél vége felé, amikor még nincsenek friss zöldségek és már elfogyott a télire tárolt gyümölcs is, a nyírfák törzsébe kis csöveket ’ügyeskednek’ a falusi emberek, azért, hogy vitamindús ’energiaitalt’ nyerjenek. A hideg még tartja magát, de a fát tápláló, jótékony nedvek már megindulnak, keringenek a fa törzsében: cseppenként megtelik a csövecskék alá erősített edény. A Nyírségben nyírfavíznek nevezik.

Számos kiváló művészfilm képi hátteréül is a nyírfák szolgálnak. Elég, ha csak Huszárik Zoltán Szindbád című filmjére gondolunk. Andrej Wajda Nyírfaliget című filmje megrendítő és ugyanakkor megható is.

levitan_evening_bells_1892.jpg

Levitán: Esti harangok    Forrás: Wikipedia

Tolsztoj és Puskin, Turgenyev és Jeszenyin művein keresztül szinte hallani véljük a nyíres halk ’szavát’, látjuk a táj szelídségét. Oroszországban szokás volt, hogy temetéskor, az elhunyt sírja mellé egy kicsi nyírfát is ültettek: ahogyan a fa növekedett, az ágak, a levelek susogása siratta a holtat, és vigasztalta a búsulókat.

A szerelmesek, igaz érzéseik megvallásakor, a házasságra lépéskor megfogadták egymásnak: „Társad leszek egészen az utolsó nyírfácskáig.”

Nemrég Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum egyik kiállításán olvastam:
mora_fa.jpg

A Móra rengeteg című kiállítás részlete - Forrás: Annaróza

„Az egyetlen fáról, aki nem az, aminek látszik, a nyírfáról, e titkokat álmodó fehér szűzről most nem beszélek. A nyír, az utolsó fa, amelybe a nimfák és driászok lelke még hazajár, nekem szívbeli ügyem, és egyszer egész kötetre való verset szeretnék még róla írni. De ahogy az életemet ismerem, a verseskönyvet csakúgy nem fogom megírni, mint a végrendeletemet, mert sohase lesz nekem időm a szívbeli passziózásra. Panka lelkem: itt üzenem meg neked - jegyezd föl abba a kis noteszbe, amely akkor is megtalálható a kulcsos kosaradban, mikor a kulcsok sehol sem találhatók - mondom, itt hagyom meg neked, hogy az én síromra ne követ ültessetek, hanem nyírfát. Ha a fiókjaimból majd kiszedegeted az örökségedet, félbemaradt verseket limlom kalapszámla-papírokon, az egyikbe becsavarva megtalálod a nyírfaültetéshez való magot is. S akkor, míg egymás könnyét törölgetitek anyukáddal, legalább egyszer el fogjátok ismerni rólam, hogy «lám, szegény apu, mégis csak gondos, rendes ember volt».”                  (Móra Ferenc)

 Az első kép: Arhip Ivanovics Kuindzsi: Nyírfaliget   Forrás: Wikipedia

Fodor Anna

 

 Szerzői jogvédelem

Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!

 

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!

 

Szólj hozzá

vers kiállítás művészet nyírfa Anna Móra Ferenc Fodor Anna Jeszenyin