A festő születésének 170. évfordulójára - 1. rész 

Budapestre egy újabb képzőművészeti csemege csábított: a festő születésének 170. évfordulójára a Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményének 45 darabjából rendezett impozáns kiállítást a Szépművészeti Múzeum.

A sors kegye, hogy ki milyen úton halad élete folytán. Csontváryt, a 27 éves patikus segédet principálisa /főnöke/ egyetlen mondata vezérelte a festői pályára, amikor meglátta egy vényre firkantott rajzát egy tinós szekérről:

Halászat Castellammareban

„Mit csinál? Hisz maga festőnek született!” E mondat hatására az eredetileg jogot és orvostudományt is tanult, okleveles iglói gyógyszerész 1880. november 30-án levelet írt Keleti Gusztávnak, a Magyar Királyi Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezde igazgatójának, melyben elmagyarázta, hogy miért is kezdett bele a rajzolás és festés tanulmányozásába.

A felvidéki Kisszebenben, (mai Szlovákiában) Kosztka Mihály Tivadar néven született festő 1900-ban, 47 évesen vette fel a Csontváry nevet, és már ezen a néven mutatta be első tájképét a Nemzeti Szalon téli kiállításán.

Kairói pályaudvar

Amikor a sors kegyét említem, az is eszembe jut, hogy engem ki indított el a képzőművészet, és legkorábban épp Csontváry iránti rajongás felé. A középiskolában egy nagytudású művészettörténet tanárunk táplálta ezirányú érdeklődésünket és ismereteinket. Az ő nagy kedvence Csontváry volt, és elbeszélése, majd a festő élénk színű munkáinak megismerése nyomán a mai napig nekem is rajongva tisztelt, kedvenc magyar festőm.

Villanyvilágított fák Jajceban  Forrás: Wikimedia Commons

Most olvastam az 1963-as budapesti kiállításról, ahol kígyózó sorok álltak a Szépművészeti Múzeum előtt, mert mindenki Csontváryt akarta látni. Én akkoriban, mint szegedi gimnazista, sajnos nem is hallottam ezekről a kulturális eseményekről, és milyen érdekes egybeesés, hogy kb. 1964-ben, talán épp az előző évi kiállítás kapcsán mesélt nekünk a tanár úr az akkori „Csontváry kultuszról”. Mert hiszen kultikus az az elismerés, ami sajnos csak halála után övezte, mint megannyi más festőt.

Mandulavirágzás Taorminában

Az 1963-as kiállítás kapcsán az akkor 80 esztendős, neves művészettörténész professzor, Fülep Lajos kinyilatkoztatása vetette meg ennek a kultusznak az alapját: „Csontváry művei a művészet egész történetének máig legmagasabb csúcsaival vannak egy magasságban, s aki alkotta őket, nemcsak nagy nemzeti, vagy századi, hanem világtörténeti jelenség, és a világnak előbb-utóbb meg kell tanulnia, s meg is fogja tanulni, hogy ki is a magyarok zseniális Csontváryja.”

E szavakat olvasva megújult érdeklődéssel fordultam az idei emlékkiállítás felé. Régebben már megcsodálhattam néhány híres alkotást a pécsi múzeumban, és a Nemzeti Galériában, de most nem hagyhattam ki ezt az élményt egy sokkal teljesebb tárlaton.

Naplemente a Nápolyi öbölben

Csontváry halála után örökösei fuvaroskocsik ponyvájaként használták volna vásznait, mígnem az utolsó pillanatban Gerlóczy Gedeon építész megmentette azokat. Münchenből hazatérve műtermet keresett, így jutott el a festő rokonaihoz, akik eladták neki a festményeket. Gerlóczy a háború bombázásai elől is megmentette a hagyatékot lakásának pincéjében.

Castellammare di Stabia   forrás: Wikimedia Commons

A kiállítás július 16-ig tart nyitva, a belépés 70 év felett ingyenes, 62 év felett 50%-os kedvezmény jár. 

Magát a kiállítást a 2. részben mutatom be.

folytatás következik

A jelzetteken kívül a fotók saját felvételeim

 Annaróza

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!