A tudomány bibircses nyírnek nevezi (Betula pendula), ami meglehetősen „banyás” név ennek a gyönyörű fának, a fák menyasszonyának. S ha valaki egy nyírfát látva még kérdezné, miért menyasszony, hiszen csak rá kell nézni. Azért megmondom.

A nyírfa fiatalon nem fehér, ahogy a kislányra sem érdemes fehér ruhát adni. Kérge szép barna, mint az egészséges, sokat napon szaladgáló kisleány bőre. Fehérré csak akkorra válik, mikorra - ahogy a menyasszony is - megérik és kiérdemli, a felnőtt kor küszöbére érve. És később, mikor már termést is sokat hozott és agg korba lép, kérge mélyen repedezett lesz, mint ahogy a szép menyasszony bőrébe is barázdákat szánt az élet. És ahogy a széplelkű, idős ember szeme, úgy a nyírfa levele is szép marad, még az utolsó lombfakadásakor és lombhullásakor is. Aki szereti, az nem a barázdákat látja, hanem a szép szemet, a szép lombokat, amivel a nyírfa ügyesen betakarja magát.

A nyírfa a tudomány szerint pionír fafaj. A nyír és …nír összecsengés véletlen, ahogy helytelenül a menyasszonyról is gondolhatnánk, hogy úgy alakult ki a szó: „menny asszony!” Hisz neki azt mondja vőlegénye, hogy: „gyere ide, édes párom.”

A pionír fafajok azok, amik először jelennek meg egy területen, miután ott valami „katasztrófa” történt: erdőtűz, széldöntés és a vágásterület ilyen helyek, ahol, ha a természetre bízzuk a sebek begyógyítását, az elsők közt jelenik meg a nyír. Persze csak ott, ahol jól érzi magát, mint ahogy a menyasszony is csak olyan férfi kedvéért ölti magára a fehér ruhát, akivel jól érzi magát.

Nyírfánk Eurázsia mérsékelt égövének magasabban fekvő, valamint tajga égövi területeit kedveli. Hazánk közel van a nyír elterjedésének déli határához. A Kárpátokban és attól délre magasan, a bükkösök és fenyvesek övében érzi jól magát, míg északabbra a sík, fás dombvidékek fája. Nem hiába, meleg a menyasszonyi ruha!

Amit kertünkbe ültetünk az bizony már, ahogy számos fenyő is, kívül van az ökológiai optimumán. Oda se neki, így is sokáig szép dísze lehet kertünknek! Főleg, ha a gyökere eléri a talajvizet, vagy más vízforrást. Nagyapám hatvan éve ültetett nyírfája a mai napig él, bár csúcsa felől kicsit már szárad. A szomszédé ugyan jobban nőtt, de az ’doppingolt’, mert mindjárt az űrgödrös árnyékszék mellett találtak neki helyet. Úgy könnyű! Hogy nagyapám miért a nyírfát választotta, már nem tudom megkérdezni, de jól döntött. Hálás vagyok neki, mert annyi örömöt okozott édesanyámnak, aki alatta nőtt fel, ahogy mi is, és most már a gyermekeink is! A szép menyasszony alatt, mint amilyen a nagymamám is lehetett egykor, ahogy anyukám, és kedvesem is.

És amit a szemről írtam, azt édesanyám szeme ihlette, kinek épp ma van a születésnapja, a hetvenharmadik. Akinek ma sem látom arcán a redőket, csak a szomorú, mélykék szemét, melyben még most is több élet csillog, mint bármely fiataléban. Látom! Isten éltessen édesanyám!

saját felvételek

Egy erdész tollából

  vendégposzt