A munka öröme gyerekkorban
Édesanyám mondta mindig, hogy a még kicsi gyermeknek is munkát kell adni (arányosan, persze, olyat, amit el tud végezni, örömmel és kíváncsian), hogy "a kis keze megtanulja”, hogyan kell egy szerszámot megfogni, egy gyümölcsöt leszedni, egy gazt kitépni. Hogy átélje a hasznos munka elvégzésének örömét, hogy felelősséget tanuljon. Hogy értékelje és megbecsülje az érte végzett munkát és tekintettel legyen a többiek munkájára is. Azt az örömet, amit a jól elvégzett munka ad, semmi sem pótolhatja.
Az unokáim esetében is próbálom ezt alkalmazni: együtt kertészkedünk, örülünk, ha megered a palánta, ha kinyílik a virág, ha szépen növekszik a vetemény. Nem képesek még félnapokat kapálni, persze, de ha fél sort megcsinálnak rendesen, az is értékelhető és nagy öröm. Erre a nyárra főleg ilyen dolgokat terveztem velük: gyümölcs-szedés és befőzés, 10 éves leányunokám főzni tanul (nagyon szereti és élvezi!), hímezni is fogunk (jönnek a kis barátnők is, mert nem csak az anyukák, már a nagymamáik sem tudnak tűvel, színes fonalakkal „csodákat” alkotni), és mindenféle ház körüli munkába szeretném bevonni őket.
Illetve … azt kell mondanom, hogy szerettem volna. Mert a gyakorlatban ez nem is olyan egyszerű. Manapság nem divat az, hogy a szülőnek, nagyszülőnek szót fogadjon a gyermek. Sokkal csábítóbb a parttalan játék, a számítógépezés, a pillanatnyi hangulat diktálta cselekvés, mint a borsófejtés, a palánták-növények locsolása, a cseresznye, ribizli vagy szilva leszedése, saját szobájuk, holmijaik rendben tartása, elpakolása, vagy akár a kimosott ruhák ügyes, önálló kiteregetése. Pedig most kellene megtanulni a fogásokat és megérteni a „miértek”-et, itt lenne az optimális ideje annak, hogy felfogja és átélje a kötelességtudat szerepét, a rendszeres teendők elvégzésének felelősségét. Hogy legyen türelme és kitartása újra próbálni, ha valami nem sikerült és végül átélje, tapasztalja az eredményes munka örömét.
Hogyan lehetne mindezt elérni? Mit kell(ene) tennem, hogy az értelmes, könnyű házimunka elvégzése természetes legyen a 8-14 éves gyerekeknek és ne számítson „ciki”, „ez nem menő” tevékenységnek? Hogyan lehetne elkerülni a folytonos kérést és nógatást, a sokszori halogatást, a tessék-lássék, ímmel-ámmal munkálkodást? Veszekedni nem szeretnék (nem is akarok), céljutalom kitűzését pedig semmiképpen sem tartom helyesnek.
Kedves nagyszülő társaim! Van valakinek használható receptje, esetleg bevált és eredményes trükkjei? Segítsünk egymásnak – megkönnyítve így az agyonhajszolt, este fáradtan hazatérő szülők dolgát is.
Reménykedve várom tanácsaitokat.
Fodor Anna
Stolzer Cecilia 2012.08.16. 10:27:36
Anonymous 2012.08.17. 20:11:30