Sissi királynő kastélyában
Ma délelőtt tízkor vártam szegedi barátnőimet a Nyugatiban. Elegánsan, egyetlen táskával a kezükben libbentek le a vonatról és már indultunk is Gödöllőre, hogy ellátogassunk a királyi kastélyba. Útközben egy pesti barátnőm is csatlakozott hozzánk. Hévvel az Örs vezér térről ötven perc alatt értünk a palotába, a nyugdíjas belépőjegy ezer forintba került. Szerencsésen kifogtunk egy csoportot, akikhez csatlakozva végighallgattuk a vezetést a kastély számtalan, szebbnél szebb termén át.
Megcsodáltuk a Grassalkovich grófok rokokó és barokk bútorait, porcelánjait és festményeit, de leginkább a későbbi tulajdonosok: Ferenc József király és Erzsébet királyné lakosztályaiban bolyongtunk szívesen. Megtudtuk, hogy a királyi pár megkoronázása alkalmából 1867-ben kapta a kastélyt a magyar államtól. A pár gyakran látogatott el gyerekeivel és kíséretével Gödöllőre, Sissi különösen kedvelte a magyarokat, megtanult magyarul, és több magyar udvarhölgye is volt. Elcsodálkoztunk azon, hogy a király nem baldachinos ágyban, hanem összecsukható vaságyon aludt, és hogy a szépségéről híres Sissi bokáig érő hajkoronáját hetente egyszer fésülték meg. Megtudtuk róla, hogy karcsú alakját megőrzendő minden nap tornázott és sétált, s férjével egyetlen közös hobbijuk a lovaglás volt.
A hűvösre fordult időben magányosan sétáltunk a kastély parkjában és meglepődve láttuk, hogy ott még lilán virágzik a levendula, dúsan zöldell a zsálya és a citromfű. A séta után jól esett a kastély kávézójában meginni egy forró kávét.
Délután volt, mire hazaértünk lakásomba, ahol rávetettük magukat a férjem által készített ebédre, mely igazából már estebédnek minősült. Barátnéim, akikkel egyébként általános, majd középiskolás osztálytársak voltunk, a hatórás intercityvel utaztak vissza Szegedre. Remek nap volt ez a mai, a kastélylátogatás előtt, alatt és után egyfolytában csacsogtunk és nevettünk régi és új élményeket idézve. Nem is hiszitek, milyen jó nyugdíjasnak lenni!
Cecilia