Sétahajóval Capriban, irodalmi és történelmi kitérővel
A Meditterráneum gyöngyszemei, 2. rész
Capriban szerzett élményeim 27 évesen és most, 75 évesen
Capri a Nápolyi öböl déli részén elterülő sziget, amely már az ókorban is népszerű üdülőhely volt kellemes éghajlata és természeti szépsége miatt. Először Augustus császár fedezte fel i.e. 29-ben. Utódja, Tiberius, 67 éves korában ide vonult vissza, és közel tíz évig innen kormányozta a római birodalmat. Az ő anacapri villája romjain építette fel a 20. század elején San Michele nevű villáját egy svéd orvos, Axel Munthe, akiről később megemlékezem.
27 évesen ez a villa volt az egyetlen látványosság, amihez szerencsém volt egy csoportos utazás félnapos kirándulása keretében. Most, majdnem 50 év elteltével nosztalgiával gondoltam az akkori egyedülálló élményemre, remélve, hogy újra látom a híres villát. Sajnos reményem szertefoszlott időhiány miatt, cserébe Capri újabb arcát ismertem meg a jelenlegi egynapos kiránduláson. Számomra az is nagy érték, hogy egyáltalán újra eljuthattam ide.
Indulás Capriba, a kislány és a kikötő Forrás: saját fotók
5 napos dél-olasz utazásunk 3. napján Castellamare kikötőből hajóval indultunk Capri szigetére, Sorrento érintésével. A hajón összebarátkoztam egy tündéri kétéves forma kislánnyal, aki több ízben kedvesen felém nyújtotta kezecskéjét, és így kommunikáltunk összenevetve.
Felhőkbe burkolózó Monte Solaro Forrás: Saját kép
Hajónk Caprin, a Marina Grande kikötőben horgonyzott le, majd sétahajóval körbeutaztuk a szigetet, megcsodálva a felhőkbe burkolózó Monte Solarót, Capri legmagasabb csúcsát, közelről pedig változatos szikláit, és a hozzájuk csapódó azúrkék hullámokat.
Augustus kertje Forrás: saját fotók
A sétahajózás után Capri utcácskáin sétálva Augustus kertjébe indultunk, ahonnan tökéletes a rálátás a sétahajóról közelről csodált Faraglioni sziklákra, a kertből a kikötőhöz vezető kanyargós gyalogútra, a Via Kruppra, amelyet sziklaomlások miatt lezártak a túristák elől, valamint a napsütésben csillogó türkizkék öblökre. Maga a kert pedig mediterrán növényzetével, szobraival biztosít egy hangulatos sétát.
Augustus kertje és a via Kruppp Forrás: saját fotók
A kertből Capri központjába visszasétálva több időnk volt néhány szép épület, egy érdekes kortárs kiállítás megtekintésére. A bejárat előtt pedig fiatalok fehér sportcipőkre mintákat festegettek.
Cipőfestés a kortárs galéria előtt Forrás: saját fotók
A központból mikrobusszal, (mások bérelt, nyitott, vászontetejű Fiat Marea taxikkal) utaztunk Anacapriba, Capri felső részébe. Az út megépítése előtt 777 főníciai lépcsőn érték el a helyi lakosok Anacaprit.
San Michele villa, belső loggia szobrokkal Forrás: Wikimedia
Leghíresebb látványossága San Michele, azaz Axel Munthe svéd orvos és pszichiáter háza. Mint a bevezetőben utaltam rá, 27 évesen szerencsém volt körbejárni ezt a csodálatos villát, lugasai alatt élvezve az orvos által összegyűjtött antik szobrok, valamint a villa teraszáról elém táruló panoráma idilljét.
Sétahajózás, a sziget körül, a távolban Giorgio Armani villája Forrás: saját fotók
Legnagyobb sajnálatomra most nem maradt erre idő, mert Anacapriból egyenesen a libegőhöz indultunk, ami Capri legmagasabb pontjára, a Monte Solaróra visz. A nyitott ülőkékbe szerencsére markos legényekbe karolva tudtunk beülni, hiszen ezt a manővert 2 pillanat alatt kell megejteni.
Bevallom, hogy a libegőről elém táruló látvány, valamint 12 perces „libegés” után Monte Solaro kilátóteraszán Augustus császár karmozdulatával kísért panoráma ellensúlyozta a San Michele újboli bejárásának hiányát.
Augustus császár szobra Forrás: Wikipedia
Annak idején maga a történet is annyira érdekelt, hogy elolvastam az orvos, Axel Munthe: San Michele regénye című művét. Tulajdonképpen a regény nagy része a Párizsban végzett svéd orvos pályakezdéséről, karrierjéről szól, akit kezdetben a gazdag sznobok divatos orvosaként, majd a pestis és tifuszjárvány alatt, a messinai földrengés idején küzdelmeit vívó, önfeláldozó, a szegény embereket szerető, segítő emberként ismerhetjük meg.
A San Micle villla loggiája az antik szobrokkal - Forrás: Wikipedia
1875-ben, még egyetemistaként Olaszországba utazott, és Sorrentóból elhajózott Capri szigetére, amely annyira elvarázsolta, hogy meglátva egy parasztházat és a mellette Szent Mihálynak szentelt templom, valamint Tiberius villájának romjait, elhatározta, hogy újjáépíti a romokat és saját otthont épít rajtuk. Megkezdett orvosi pályája, majd a háború és a járványok azonban egyre lehetetlenebbé tették álma megvalósítását.
A regény magyar fordításban Forrás: saját felvétel
A könyvből egy rendkívüli jó tollú író humort sem nélkülöző történetei tárulnak elénk. Mindamellett megismerhetjük emberi nagyságát, aki számtalanszor kockára teszi életét a szegények védelmében, gyógyításában. A járványok sok halálos áldozata miatti kudarcélménye annyira fásulttá teszi, hogy érdektelenné válik a karrier és a gazdagok pénze iránt. Ekkor egy orvos jóbarátja emlékezteti régi álma megvalósítására, a capri ház felépítésére.
Munthe megfogadja kollégája tanácsát, és az ott élő parasztok segítségével, akiknek semmilyen építészeti tudásuk nem volt, nekikezd az építkezésnek. A tervrajz az orvos hevenyészett, falra rajzolt vázlata volt. A romok köveiből, amit tudtak, felhasználtak, reggeltől estig fáradhatatlanul dolgoztak együtt. Már álltak a falak, amikor rá kellett jönnie, hogy kevéske tartaléka nem fedezi a folytatást. Ekkor jó barátja szerzett neki egy jól fizető állást Rómában, ahol tudása, emberismerete révén egyre nagyobb szaktekintélye lett az előkelő klientúrában.
Axel Munthe portréja Forrás: Wikipédia
Nyaranta elhagyta Rómát, hogy Capriban folytathassa az építkezést, a dísztárgyak beszerzését, mindezt 5 nyáron át, verejtékes munkával, a lelkes helybeli barátai segítségével. A villa kezdett hasonlítani álmaihoz.
A gránit szfinx-szel fotózkodva fiatalon és a szfinx fotója a Wikimediáról
A terasz mellvédjéről az öbölre tekintő gránit szfinxet, ahol 27 évesen fotózkodtam, egy 2000 éve összeomlott császári palota romjai alatt találta és mentette meg az örökkévalóságnak, így nekünk, turistáknak is.
Kilátás a kikörőre a villa rotundójáról Forrás: Wikimedia
Az elkészült villában Szent Antal ünnepén vendégül látta capri barátait egy vidám lakomán, amelyre zenészeket is hívott. Rendkívüli humorral írja le a könyvben a lakoma végeztével lerészegedett zenekar állapotát. Hangosan felnevettem, újra olvasva most a könyvet. Idézek néhány sort: „Kétségtelen, hogy a bandát megtizedelte, képességeit összezsugorította az éjszaka. A karnagy hullarészeg, két oboista vért köpött, a fagottista sérvet kapott, a nagydobos kificamította a jobb bokáját, s a cintányérosnak megrepedt a dobhártyája. A zenekar két másik tagját annyira elgyötörte a felindulás, hogy szamárra pakolva kellett a kikötőbe cipelni őket. Az életben maradottak az út közepén hanyatt fekve fújták utolsó leheletükkel bús búcsúszerenádjukat… A Szent Antal-ünnepség véget ért.”
